Újság >> Történetek / Sorozatok

(ellenőrizte: A Doktor)

Reality Check
Megosztás: f

Reality Check

Reality Check

Bevezető




Sok történet úgy kezdődik, “éreztem, hogy ez a nap más lesz, mint a többi. „ Ha ez a sztori kitalált lenne, és nem a tűz mellett körmölném le egy szakadt naplóféleségbe, ami eredetileg nem is az enyém volt, talán én is így kezdeném. A napló eredeti gazdája úgy kezdte: “Kedves Naplóm! „ , de én nem ennek a könyvecskének írom, hanem valakinek, aki majd valamikor megtalálja.
Ha ez a sztori kitalált lenne, biztosan azt írnám, már akkor szorított a mellkasom, mikor felébrednem, mert azt akarnám, hogy valami megfogja az olvasót. Ám amikor aznap reggel felébredtem, reggeliztem, majd útnak indultam az iskolába egy novemberi napon, még abban a hitben éltem, hogy egy kémia dolgozat után délután moziba megyünk a barátaimmal.

Még akkor sem éreztem semmit, amikor a zöld lámpánál leléptem a zebráról; csak az utolsó két másodpercben fogtam fel a megengedettnél jóval gyorsabban felém száguldó szürke autót, az éles dudaszót, majd azt a fajta csattanást, amit az ember soha nem felejt el.
Amennyiben persze az eseménynek külső szemlélője.
Különös, hogy a helyzet gyorsasága ellenére ahogy ott feküdtem, nem az tudatosult bennem, hogy “elütöttek „ , vagy hogy m “eg fogok halni „ , és nem gondoltam arra sem, hogy “Isten, ha létezel, bocsásd meg a bűneimet. „ Feküdtem, bámultam a szürke eget, és arra gondoltam, “YR53 JEP „ . Másodpercekbe került, hogy a lassuló agyam feldolgozza, hogy az autó rendszámtáblája lebeg a szemem előtt, na nem szó szerint, ami vicces, mert én a helyében inkább arra koncentráltam volna, hogy fájdalmat sem érzek, úgyhogy nagyon nagy lehet a baj.

Nem próbáltam meg mozogni sem. “YR53 JEP „ . A kiáltásokat, a mentő szirénázását, ezeket mind hallottam, de távolról, egyszerre tudtam és mégsem, hogy értem jönnek. Olyan békesség töltött el, mint még soha azelőtt, és talán azokban a pillanatokban azt sem fogtam fel, hogy én egy emberi lény vagyok a Föld nevű bolygón. “YR53 JEP.
YR53 JEP.
Aztán a szürke ég lassan elfeketedett, a hangok eltompultak, én pedig – meghaltam.




- Már megint felébredt egy!
Sötétség. Szitkozódás.
- Altassátok vissza! Tegyétek egy másik álomba!
Nem éreztem semmit. Egy gép csipogott.
Aztán egy kemény, hepehupás felületen feküdtem, és a tűző nap melegítette a bőrömet. Kinyitottam a szemem. Felébredtem.


Köszi, ha végigolvastad! Komment, építőkritika, minden jöhet. (:

( 60 megtekintés )

Szólj hozzá:

A Doktor
 
2020. 10. 16. 18:37  
Köszi! (:

Kriza 2020. 10. 16. 17:12  
Nagyon tetszett, fordulatokban gazdag, érdekes világ, érdekes érzelmek. Jobban nem tudom ragozni ezzel teljesen megnyertél. Remélem folytatod. ^^

Swedy árnyéka 2020. 10. 15. 6:19  
Egyetlen egy hibát találtam, az m betű kimaradt a dőlt betűs kijelölésből, de hát az mindenkivel előfordul. Egyébként érdekel, várom a következő részt!


 
  KutyaTanya  · Copyright © 2007-2020 · Minden jog fenntartva. · Használati feltételek & Jogi és adatvédelmi nyilatkozat