Újság >> Történetek / Sorozatok

(ellenőrizte: Stormy)

Ashley, a rendíthetetlen ~VIII. rész
Megosztás: f

Ashley, a rendíthetetlen ~VIII. rész

Már lassan fél éve tartott az edzés. Minden egyes nap elmentünk az épülethez, és tanultunk, gyakoroltunk. Elég kemény volt, de megérte.
De ez a hat hónapocska azt jelentette, hogy hamarosan le kell vizsgáznunk. És az a nap egyre csak közeledett. Végül ideért...
Kora reggel, a gazdám felkelt, és elkezdte a reggeli készülődést. Fogat mosott, felöltözött, megfésülködött, és a szokásos. Leült kávézni a konyhának nevezett kővel kirakott helyiségbe, de amikor ránézett a naptárra, felpattant, ezzel a szívbajt hozva rám.
- Jézusom, ma van a vizsga! - mondta idegesen. Bedobta a maradék kávéját, gyorsan elköszönt családjától, és kivezetve engem a négy kerekű dobozhoz, rohant. Behuppantunk az autóba, és már indultunk is.
Amikor odaértünk (némi késéssel), szépen beálltunk a helyünkre. Mindenki katonásan ült egyenes sorba rendezkedve, így hát én is felvettem ezt a pózt.
Hamarosan elkezdődött a vizsga. Erről nincs sok mondani valóm, mert ugyan azt csináltuk, mint az edzéseken. Szerintem egész jó voltam, de ezt nem én döntöm el. Hála a jó istennek átmentem, ahogy Balto is.
- Sikerült, sikerült, sikerült! - ugrándoztam vidáman.
- Igen, ügyes vagy. - mosolygott kedvesen rám. Annyira kedves kan. Egyre jobban kedveltem. Amikor rá gondoltam, furcsa bizsergő érzés támadt a hasamban. Nem tudtam mi ez az érzés, de nem is sokat foglalkoztam vele. Egyszerűen szerettem Balto közelségét.
Miután levizsgáztunk, hazamentem a gazdámmal. Mikor kinyitotta a fémdoboza ajtaját, én berohantam elujságolni az örömhírt Icenak.
- Ice! Ice! - ugattam.
- Mi van Ashley? - kérdezte, amikor kilépett a konyhából. Erre elmeséltem neki, hogy átmentem a vizsgán, mire elmosolyodott.
- Büszke vagyok rád.
Csak hogy tisztában legyünk a dolgokkal, áprilisban kezdtem el az edzéseket, és most október van.
Este viszont jött egy nagy vihar. Csak úgy villámlott, meg dörgött az ég. Én nyüszítve kuporodtam össze az alvós kosaramban. Rettenetesen féltem. Ice jól viselte, csak a fülét mozdította olykor - olykor.
Mikor azonban észrevette a félelmem, odajött hozzám, úgy mint az első nap. Lefeküdt mellém, és megnyalogatott. Alapból ellenkeztem volna,de ez most megnyugtató volt. A fejem odadörgöltem hozzá, majd letettem. A vihartól továbbra is féltem, de ott volt mellettem Ice. Ő mindentől megédett.
                                           *
Másnap reggel szokás szerint felkeltünk, de most nem a kiképzőbe, hanem a rendes rendőrségre mentünk. Amint beértünk, a gazdi elé rohant egy ember.
- Péter! De jó hogy jössz! Eltűnt egy 10 éves gyermek kora reggel. Nagy valószínűséggel magától ment el, de nem találják a szülei! Azonnal ki kell menned a helyszínre. - mondta lihegve. Erre a gazdi átvette az adatokat tartalmazó mappát, sarkon fordult, és sebes léptekkel elindult a kijárat felé. Beültünk az autóba (most egy rendőrautóba), és elindultunk. Amikor megérkeztünk a helyre, két embert láttam. A nőnemű zokogott. Amikor kiszálltunk, bevezettek minket a házba, még mindig sírt, így a párja mondta el a történteket. Szegény kétlábú, nem tudta abbahagyni a sírást. Elegem lett belőle, hogy ő itt szenved, így kirántottam a pórázomat a gazdám kezéből, és odamentem a síró nőhöz. Megálltam, felnéztem rá, majd az egyik melső mancsomat feltettem a lábára, és a tekintetemmel azt üzentem: kitartás.
Erre megszeppenve nézett rám, de aztán elmosolyodott, és megcirógatta a bundámat. A gazdim meglepetten nézett rám, de aztán ő is elmosolyodott.
- Tudnak esetleg adni egy szagmintát a gyerekükről? - kérdezte a szülők felé fordulva. Ők sietve előkaptak egy kis zacskót, benne egy pólóval.
- Ez volt rajta pizsamaként tegnap este. - mondta a nő remegő hangon. A gazdi átvette, kinyitotta, majd elém tartotta.
- Szagold kislány, szagold! - hallottam az utasítást, mire beledugtam az orrom a zacskóba, és beleszippantottam. Csokis süti, fakéreg, fahéj, és fű. Ilyen szaga volt a kisfiúnak. Amint kiemeltem az orrom a zacskóból, a gazdám biccentett, és kilépett velem együtt a szemerkélő esőbe. Kint várakozott egy Bagira nevű fekete német juhász is, a gazdi neki is megmutatta a zacsit. Mikor beazonosítottuk, elindultunk a szagnyomon.

Itt a klub, ha tetszik a sztori lépj be! Továbbá itt mindenkinek megtalálod a képét.

( 44 megtekintés )

Szólj hozzá:

Aurora kutya kennel 2020. 10. 16. 15:35  
Folytaaasd! Nagyon jóó (:

Swedy 2020. 10. 13. 14:43  
Tök mindegy!

Lupuz 2020. 10. 13. 14:40  
Gondolom direkt volt, vannak ilyen emberek , akik ezt élvezik

Swedy 2020. 10. 13. 13:41  
Aki egy csillagot adott rá, indokolná döntését? Azért ilyen rossz író még én sem lehetek!


 
  KutyaTanya  · Copyright © 2007-2020 · Minden jog fenntartva. · Használati feltételek & Jogi és adatvédelmi nyilatkozat