Újság >> Szerepjáték

(ellenőrizte: Stormy)

Végtelen Erdő
Megosztás: f

Végtelen Erdő

Ugyan nem értük el a 300 hozzászólást, de a kommentek alapján, melyek terjedelmesek és kivétel nélkül mindegyik a szerephez kapcsolódik, haladt a történet, elég csak az összefoglalót nézni, így bátorkodom egy folytatást hozni. És... remélem akad még kedvetek a folytatáshoz.

Az előző rész tartalmából:
A táborba érve Eleonor és Nina nem találja Aaront, nem is sejtik, hogy a vezér egy Deerwolfal való szerencsétlen találkozás miatt, súlyos sérülésekkel fekszik egy mocsárnál. Eközben Marilyn amíg a táborban kifújja magát, figyelmes lesz egy ismerős hangra, ami egyre erősebben hívja őt az ismeretlenbe. Nem tudta, hogy egy Grywolf babonázta meg, és egyenesen a csapdájába igyekszik csalogatni a mit sem sejtő lányt, de azzal ő sem számolt, hogy Marylin meglátva a sérült Aaront elkerüli majd. Marilyn könyvének segítségével megmenti a vezért, aki bizalmatlan még mindig vele szemben. Nem árulja el valódi kilétét, próbálja a lányt is félrevezetni. Igyekeznek biztonságos helyre jutni, közben pedig beszélgetnek az erdőről és annak megfejtetlen titkairól, amíg el nem érik a kőkapukat. Egyre több Vicsor érkezik a falkából már Beth, Jake és Zach egyre nehezebben bírják megvédeni magukat, Jake meg is sérül, a karját megharapta az egyik vad. Súlyos a sérülés és a méreg is elkezdett dolgozni a szervezetében. Szerencsére a táborból odaérnek a többiek még időben, így létszámfölénnyel és egy kis szerencsével sikerül menekülniük. Azonban az erdő eddig ismeretlennek mondható vidékére értek, ahol olyan sűrűn összeérnek a lombok, hogy szabályosan elzárják a fényt az aljzattól. Itt botlanak bele Brooklynba, a meglepődöttsége és néhány gyanakvó kérdés után felajánlja a segítségét. A kiscsapat kettéválik. Sarah és Katherine egy rögtönözve készített hordágyon igyekszik megtalálni az ösvényt minek segítségével visszajutnak a táborba. Idővel megtalálják, amint elérik a három kaput. Nem tétlenkednek, Katherine mindent felforgatva igyekszik módot találni a vérzéscsillapító főzet elkészítéséhez, míg Sarah próbál a sérülttel foglalkozni és a vörös hajú lány segítségére lenni.
Közben a Gyilkos osztagban is zajlik az élet, Oscar belebotlik egy gyanús gyógyítóba - mint kiderül a volt csoporttársa Tessa-, és erővel vonszolja el a táborba, ahol további kérdésekkel bombázza. Oscar kihasználja Grayson álszent színjátékát, így ráhagyja az őrző munkát. Azonban azon a napon arra téved ismét két régi ismerős, ezúttal az angliai csoportból Paige és Julien, akik nemrég vesztették el a vadász társukat. Paige rá akarja venni Graysont, hogy invitálja be őket a csoportunkba (a túlélés végett). Azonban nem is sejtik, hogy Grayson nem az a Grayson akivel két éve találkoztak, mire azonban kételyeik támadnának, már túl késő.

A térkép még mindig nincs kész, egy-két szerkesztési hiba is van benne (na jó, sok van benne) de nem akartam már elhúzni jobban, a fő helyszínek megtalálhatók rajta. Ihlet hiány miatt nincs minden terület megnevezve és néhol a nevekkel sem vagyok kibékülve, így hajlandó vagyok névcsere javaslatokat elfogadni, de addig is:


Térkép helyszínek
1. Három kapu mezeje
2. A Gazda háza
3. Kidőlt fa
4. Szószékszikla
5. Félhold-tó
6. Félholdsarok
7. Sziklás hegyalja
8. Krizokolla-tó
9. Fátyolmocsár
10. Rósziusz mocsár
11. Gyilkos osztag szállása
12. Mély-tó
13. Sekély-tó
14. Obszidián sivatag
15. Fekete oázis
16. Szodalit árok
17. Alvólak
18. Bazalt lépcsőzet
19. Szikláspuszta
20. Fecsegőkert
21. Grim vidék
22. Kaprímcsa
23. Grim határ
24. Kis sivatag
25. Dácit dombok
26. Ezüst mező
27. Méreg árok
28. Örökősz erdő
29. Szilánk-szigetek

A többi tudni való megtalálható a klubban továbbra is, az előző rész tartalmával és térképpel bővítve:Végtelen Erdő

( 921 megtekintés )

Szólj hozzá:

Sarah Phoenix 2020. 10. 26. 19:53  
Javított változat:

Angie

- B-bocsánat. - kuncogtam, de aztán eszembe jutott az árnyalak, és rögtön elkomorodtam. Megfordult a fejemben az, hogy elindulok egyedül, de aztán eszembe jutott, hogy mekkora baromság lenne. Így hát elindultam a “tömeg „ felé, mert kíváncsi voltam, hogy mi van ott. De mikor odaértem, elsápadtam. Egy sebesült fiú volt ott.

Sarah Phoenix 2020. 10. 26. 16:03  
Angie

- B-bocsánat. - kuncogtam, de aztán eszembe jutott az árnyalak, és rögtön elkomorodtam. Mikor senki nem figyelt, elindultam arra, amerre Kastra mutatta. Hülyeség volt, mert nem volt nálam fegyver, de meg kellett találnom az árnyalakokat. Minél hamarabb, annál jobb. Ha világosban megtalálom őket, akkor alig tudnak támadni. Reméltem, hogy senki sem követ, mert ez egy veszélyes dolog, és én is csak azért mentem, mert nem bírtam az ott lévő feszültséget.
Már rengeteget mentem, mikor éreztem, hogy a lábaimból kezd kimenni az erő. Ezzel egyidőben árnyalak nyomokat láttam, és zörgést egy bokor mögül. Én bolond nem fogtam fel, hogy ez mit jelent, és nekidőltem egy fa törzsének. “Csak pár perc... „ gondoltam, és lehunytam a szemeim. De mielőtt elaludtam volna, egy hűvös érintést éreztem, de már késő volt.

Kriza 2020. 10. 26. 13:06  
Derek

- Micsoda???- hőköltem meg. - Ti már találkoztatok az árnyalakokkal?!- döbbentem le teljesen. A következő próbatételünk, lehet sikerülhet? Itt vannak a közelben? Igaza volt Bethnek, itt azért van aki kölcsönösen segít a másiknak. Eddig Brook és Amy kudarcot vallott a második feladattal, vajon nekik sikerült? Á nem hiszen akkor nem követnék nyomon az árnyalakok mozgását. Angie súgott valami azt hiszem, Kastra-nak, de nem tulajdonítottam neki nagy jelentőséget, de  akkor annál inkább amikor felém repült, mire rémültemben hátraugrottam, de a füvön megcsúszott a lábam így lecsücsültem egy huppanás kíséretében a földre. Kezdem úgy érezni, hogy soha többet nem eszek csirkecombot.
- Hééé, ez - mutattam végig magamon - nem tud repülni, ez gonosz volt - húztam fel az orrom, de persze rögtön belőlem is kitört a nevetés. Elég röhejesen festhettem kívülről.
- Hé picit csendesebben - jött oda Carol - véget vetve a hangulatnak - Ne zavarjuk Jaket. És kérlek ti is legyetek toleránsak - fordult Angie társai felé, utalva, hogy Jake még mindig a méreg hatása alatt van.

Sarah Phoenix 2020. 10. 26. 8:10  
(Kriza, szólj, ha itt írnom kellet volna neked, csak nem voltam biztos benne.)

Angie

- Az jó, mert Kastra nyomokat talált. Méghozzá - itt elkezdett remegni a hangom-árnyalak nyomokat.
Féltem, mert mostanában furcsa álmaim voltak. Egy nő kiáltott segítségül mindegyikben, de én tehetetlenül néztem. Annyira ismerős volt... Aztán mindig meghalt. Nem akarok az árnyalakokhoz menni, mert nem akarom látni még többször ezt az álmot. De ha ki akarok jutni, akkor muszáj lesz!
Így vívódtam magamban, mikor eszembe jutott Kastra. Felemeltem a fejem, és elkezdtem simogatni. Ő felsétált a vállamra, és ott letelepedett. Megint suttogtam valamit a fülébe, mire ő elrugaszkodott, és egyenesen a szőke fiú felé ment. Az hátraugrott, de Kastra hirtelen felemelkedett, én meg csak álltam és nevettem. Amióta bejöttünk az erdőbe, nem nevettem, és ez kicsit feloldott engem.

Kriza 2020. 10. 25. 23:07  
Derek

- Rendben - bólintottam, e rövidesen egyúttal össze is rezzentem, hiszen mellettem a lány karjára szált az előbbi... izé, nem tudom mi az, nekem nincs könyvem hozzá. Nem tudom, a frász kitör mindig ezektől a lényektől, valószínűleg a rossz tapasztalatok teszik. Igen egészen biztosan az, hiszen ez a rózsás farkas meg a kicsi Meroszkas sem bántott. Csak nem is tudom... képtelen vagyok jelenleg bármelyikben is megbízni.
- Ugye ti is a kijutásra hajtotok? „ - teljesen váratlanul ért ez a kérdés, de egy kicsit megnyugtatott, hogy azért egy a célunk, elvileg.
- Ma majdnem elvesztettük két társunkat - pillantottam Carolra, akinek vérének nyoma még mindig pólómat tarkította, majd az előttünk heverő Jakere. - Soha nem maradnék ilyen helyen - mondtam olyan komoly meggyőződéssel, hogy még magamat is sikerült meglepnem.

Sarah Phoenix 2020. 10. 25. 20:12  
Angie

A fiú kérdésére Bólintottam.
- Tudok, kösz. - És felpillantottam, mert megakartam nézni, hogy rajtam kívül is vannak-e egyforma számosok. Ahogy a vörös hajú fiú is mondta, annak a két lánynak is egyforma volt. De mivel szárnysuhogást hallottam, ezért megfordultam, és kinyújtottam a kezem. Nem tévedtem, mert Kastra rögtön rászállt. Izgatott voltam, mert ilyen gyorsan még soha nem jött vissza. De amikor kettőt károgott, elakadt a lélegzetem. Gyorsan a szőke fiú felé fordultam.
- Ugye ti is a kijutásra hajtotok? - kérdeztem tőle.

Kriza 2020. 10. 25. 19:58  
Beth

- Hmm... csapaton belül nekem sem rémlik, bár mi nem voltunk sokan - próbáltam visszaemlékezni, de valójában nem nagyon néztünk a dolgok mögé, örültünk, hogy a színek jelentőségét felfogtuk. - Micsoda? - kaptam fel a fejemet Zach szavaira, és természetesen rögtön felemeltem a kézfejemet. Vörös 374, ahogy mondta. Nem állhattam meg, hogy Amy kezére ne nézzek leellenőrizni. A fiú nem tévedett. Azonos szín és azonos szám. Vajon vannak egyforma számok más színekkel is?
- Azt hiszem... - néztem a csoporttársaimra, az ő véleményüket is kikérve, biztosan tudták mit szeretnék - lenne mit megbeszélnünk - indultam el lassan a tűz irányába ahol gyógyítóink is voltak a beteggel. Ezt nekik is látniuk kell. Persze átvillant az agyamon, hogy azért mégis, csak három idegenről beszélünk, de igazából mi sokkal többen vagyunk, ha ők így ide mertek jönni nyíltan hozzánk a csapattársuk miatt, akkor igazából csak nem rossz emberek igaz? Ők is ki akarnak jutni nemde?
- Végül is egy csónakban evezünk - mormogtam magam elé ezt a mondatot, miközben Dereket hallottam, hogy megkérdezi a  gyógyítójukat (Angie-t) hogy tud-e járni már biztosan, és hogy kell-e segítség.

Somi123 2020. 10. 24. 23:50  
Zach

Amint visszaértünk újra felgyorsultak az események.  Megpróbáltam figyelemmel kísérni a diskurzust, azonban olykor-olykor lopva a hátam mögé pislogtam, ahol a gyógyítók Jakekel foglalkoztak a tűz körül. Újabb csapat, egy madár -aki már elszállt-, a számok… Ekkor kíváncsiságból amennyire a fény engedte, leolvastam a többiek kezéről a számokat. Ezt a cselekedetemet jól is tettem, mivel felfedeztem, hogy Beth és Amy kézfején szintén egyforma a szám és a színe is. Derek kezében lévő zseblámpa szerencsémre pont megvilágította a két lány kezét, így teljesen biztos voltam a megfigyelésemben.
- Ha már egyforma számokról van szó… Beth és Amy kézfején is ugyanaz a szám szerepel és a szín is stimmel. Piros 374. – feleltem rájuk nézve. Gaster nagyon ravasz nő, és biztos vagyok benne, hogy elég jól kitalált mindent, hogy ne jöjjünk rá egyhamar a számok misztikus rejtélyére. Az biztos, hogy a három kapuhoz van köze. De erről még valószínűleg fogunk beszélni, most csak azt kívánom, hogy épségben túléljük ezt a napot.

lulilla009 2020. 10. 24. 23:14  
Amy

- Hát... én a számokat nem nagyon figyeltem, igazából nem gondoltam még abba bele, hogy annak is lehet valami jelentősebb szerepe. Bár ezek szerint valószínűleg van... a csapatotokon belül vannak egyforma számok? - válaszoltam, majd kérdeztem is vissza. Valójában ha jól emlékszem, a mi csoportunknál nem volt két egyforma szám. Ah, ez egyre összetettebb... de nem baj, csak meg fogjuk valahogy oldani, és végre vége lesz egyszer ennek az egésznek.

Kriza 2020. 10. 24. 23:10  
Paige

Nem mondom, hogy nem ijedtem, meg amikor a Hank nevű egyén felugrott. Amikor Grayson a nevemet említette, már tudtam biztosra, hogy baj van. Azt hittem... hogy csak viccelnek. Mert ugye az ember egy röpke tekintettől nem válik ilyenné... Vagy mégis? Ha Grayson nem lép elém, és Ellie nem csitítja le a fiút fogalmam sincs mi történt volna. “Ez nem ember. „ Zakatolt tovább ez a mondat a fejemben, “Ez nem ember.
- Sa-sajnálom - néztem folyamatosan a bakancsom orrát, mivel most már komoly jelentőséget tulajdonítottam a "ne nézz a szemébe" mondatnak. - Soha többet. -  feleltem a fenyegetésére.
Itt élek két éve, de ilyet még soha nem láttam. Őrültet, aki öngyilkos lett? Naná, nem is egyet. De ez... Egyre inkább kezdtem azon gondolkodni, hogy lelépünk innen, egy kicsit megerősödünk és  búcsút intünk mindennek. Nagyon rendes volt Graysontól, hogy segíteni akart, de ezt én nem vállalom, a biztonságunk ettől még nincs garantálva. Hajnalban távozunk és kész, azt mondtam Julient nem hagyom meghalni és ezt be is tartom. A hangulatot egy vörös hajú lány törte meg, aki négy-öt tállal a karján fordult be. Olyan ismerős volt... Na ne, Diane? Ő is csapatot váltott?

Carol

- Igen van - sóhajtottam. - Nem véletlenül kérdeztelek titeket a számokról - egyenesedtem fel. - Ti már láttatok egyforma számot? - szögeztem neki konkrétabban a kérdést, mégis kicsit árnyalva a dolgot. Nem akartam nekik esni, se túl sok infót kiadni, így is eljárt a szám amikor azt mondtam, hogy ők régebb óta vannak itt, mint mi, de azt nem akartam kiadni, hogy ma jöttünk. Túl tapasztalatlannak tartanának és esetleg rá is szedhetnek minket.

Kriza 2020. 10. 24. 23:02  
Diane

- Szép kapás volt ma, három is akadt! Bár ebből igazán egyiket sem láttam, de az egyikül biztos gyógyító, jól megvagdosta Osvar pofiját- kuncogtam - Hmm... Egész ügyes - néztem a seb ellátásának nyomait. - Kivel találkoztál? -kérdeztem cseverészve. - Silitarit tölgy tényleg jó választás volt! - két éves tapasztalatom miatt már egészen jól megtudom különböztetni a sebeket és az ellátásukból maradt hegeket. A növénykeről már szót sem ejtek, a könyvem is elég "gazdag" ezért sem járok ki ha nem muszáj, mert csak az életemet kockáztatom profit nélkül. Ez pedig sosem jó alku. Szóval kötve hiszem, hogy Aaron kapásból tudta volna, mi a megfelelő ellátási mód. Végül annyiban hagytam, egy kis rósziusz-bloower főzetbe áztatott kendőt tettem  a sebére azzal az utasítással, hogy maradjon  veszteg egy félóráig. Addig pedig a faragott és agyag tálakat fürkésztem. Ha elosztom az én adagom és hozzáadom a bolpurcat, amit hozott Aaron elvileg kész leszek. Csak nem fogok enni... Mindegy majd később készítek valamit magamnak. Gyorsan nekiláttam megmostam a gombát felkarikáztam, a köretbe belereszeltem a sárga minocikum bogyókat, majd gondosan elkevertem, hogy nyoma ne maradjon. Mellé szedtem a vadászoktól ma kapott Jackalopes húsból készült ragut és kikészítettem a kancsó Lomgla levet is. Végül elkezdtem behordani a tálakat végig pakolva a karomon. Nem tudom honnan vanank ezek a pincér képességeim, de itt gyakorlom azért rendszeresen...
- Jó estét egy perc és hozom a többit pakoltam az ülők elé a tálat. Ekkor vettem jobban szemügyre az újonnan jövőket. Na ne... Paige is Julien? Michaellel mi lett? Azt a hármat nem lehetett soha elválasztani egymástól.- Gyertek ide nyugodtan ti is- mosolyogtam a ficsúrra és szőke libára. Végültettem  egy  fordulót mire bekerült mindenki elé az étel amikor a poharakért mentem ki és a Lomglaléért akkor vettem le a borogatást Aaronról, egyúttal szólni neki, hogy jöhet nyugodtan nélküle úgy sem kezdődik a vacsora. Vidáman sasszéztam be a terembe az osztagunk elé letéve a poharakat és a kancsót. Lehet főzni tudok az újaknak, de poharakat szerezni azt nem. Az meg megint más kérdés hogy nem is akarok.

Somi123 2020. 10. 24. 22:58  
Aaron

A táborunk felé már egyre jobban tudtam haladni, de a kérget még mindig nem mertem levenni a sebeimről. Olykor-olykor akaratlanul is eszembe jutott Marilyn, ami inkább nyugtalanított, mint sem megnyugtatott volna. Nem voltam túl rideg hozzá? Lehettem volna kedvesebb is, súgta a halottnak hitt lelkiismeretem. mivel megmentette az életem, így lenne helyén való. Azonban mind végig meg voltam győződve arról, hogy ez volt a helyes lépés. Egyébként is, mióta érdekel idegenek véleménye? Eszembe jutott a csapatom, akik biztos fel lesznek háborodva, hogy hol kószáltam ennyi ideig, bár ha Eleonorra gondolok, ő biztos letojta magasról. Biztos visszaértek Ninával a vadászatról, vagyis remélem, mert már nagyon éhes vagyok. A gondolat, hogy nemsokára visszaérek a csapathoz valamennyire elterelte a gondolatomat Marilynről. Hamarosan már ismerős terepen baktatott a lábam, a csapdák pedig nem okoztak gondot, hiába volt sötét, teljesen kiismertem itt magam lassan két éve (mellesleg az én ötletem volt a „tábor” elrejtése és védelembe helyezése). Éppen a házunk felé tartottam, amikor Diane állt az utamba.
- Aaron, jó újralátni – fordult felém derűs mosollyal - Egek! Mit történt veled? Gyere be, hogy megnézhessem, közben még ki kell bővítenem a vacsorát is, mert egy kicsit többen lettünk – hadarta és egyből el is akart vezetni a „gyengélkedőbe”.
- Hoztam egy pár Bolpurcát – feleltem röviden az angol lánynak, majd követni kezdtem őt. Ha nem megyek vele, úgysem fog békén hagyni. Azonban a kijelentésének utolsó része jobban foglalkoztatott. A többiek ezek szerint nem unatkoztak.
- Mennyi a foglyok száma? – kérdeztem, amint beléptünk a viskóba. Az asztalra helyeztem a gombákat, majd lazán leültem a közeli székre. Ezek után figyelemmel kísértem Diane sürgés-forgását a kis helyiségben.

Rana 2020. 10. 24. 16:07  
Fajta neve; Navuuk
Szelídíthető-e? ; Nagyon nehéz mert félénk jószág, de nem lehetetlen
Leírás; Alapjáraton egy félén jószág hiszen zsákmány állatnak számít, de ne tévesszen meg a cuki és ártatlan külső senkit. Két hosszú tűhegyes fogai vannak, amit hol vadászatra hol pedig védekezésre használ a hiszen akármilyen fura ő nem csak füvet fogyaszt, de olykor még húst is így egy részt ragadozónak is számít. Védekezésként még vegyük figyelembe hosszú tíz-tizenöt centiméter hosszú elágazó szarvait, de nem csak harcra, de fészek építésére is használják. Mindkét nem szárnyakkal születik, amit átlagosan két-három hónapos korukban kezdik el használni és legtöbbjük már egy éves korára tökéletesen képes használni azt. A kolóniákban az se meglepő, ha a kölyköket más nőstények veszik gondozásukban és nevelik fel mert elő fordul, hogy egy anya nem képes az összes kölykét megfelelően gondozni. A nőstények általában a 35 centimétert míg a hímek a 45-50 centimétert is elérhetik, de elő fordulhat némi eltérés.
Kinézet; Nőstény: Hím:

Fajta neve; Woraq
Szelídíthető-e? ; Nem
Leírás; Nem egy kedves teremtmény ugyanis nagyon agresszív és durva lény. Ragadozó és dögevő egybeöltve és mivel nagyon mohó nem osztozkodik az élet miatt képesek összemenni és addig küzdeni amíg a másik fel nem adja. És ezzel egybeöltve mint kivehető nagyon szívesen elvesznek olyat, ami nem az övék. Nagyon ügyes rejtőzködők így általában a fajuk többsége a lesből támadásban a legjobbak mivel testük túl tömzsi és feltűnő így ez a legkönnyebb számukra. Nem társaslények inkább egyedül szoktak élni és csak utód nemzéskor szoktak találkozni, ami szintén agresszívan történik meg. Az embereket utálják és nem félnek megtámadni őket általában farkukat használva, ami pedig elég erős és hegyes, hogy igazán súlyos sérüléseket tudnak okozni. Hátukon a szárnyhoz hasonló részei általában pollen szerűséget tudd ki kibocsájtani, amit, ha beszívnak más lények azok akár mély álomba is merülhetnek. Legtöbb esetben, ha nem kerül túl sok a szervezetbe pár órán belül magukhoz térnek, de ha ez nem így történik akkor szükség van egy Pylle nevű virágra, amit vízbe kell keverni majd elfogyasztani.
Kinézet;

cegelil201 2020. 10. 24. 14:30  
Marilyn

Hamar meg lett a tűz is, így pedig neki is láttam a kis táskámból elővett káboró rámorzsolása után, a gyümölcs megsütésének. Vergődött jobbra balra a növény a boton még egy kicsit, majd kisiklotta a lelkét és azzal együtt a maradék életét. Mikor elhallgatott, már finomabb hangja volt, bár az emlékek nem adtak sok gusztust ahhoz, hogy finomnak tűnjön. Orromat eltakartam, míg a káboró kábító, illetve altató hatású füstje intenzíven lengte körbe a tüzet, hiszen nem szeretem volna beájulni a tűzbe. Biztosan állíthatom, hogy az nem lett volna egy kellemes élmény.
- Kérlek tápláld közben a tüzet. - néztem a mellettem lévő lányra, hogy teljes erőmmel tudjak koncentrálni a feladatomra.

Végül el is készült a gyógyszer. Folyamatosan forgattam, hogy még véletlenül se legyen az, hogy oda égetem. És mikor levettem a már élettelen gyümölcsöt a tűzről, elégedett voltam. Gyorsan oda is siettem vele a földön fekvő fiú mellé.
- Ezt most meg kell enned. - közöltem, miután az ölembe fektettem a fiút, hogy mindenképpen könnyen meg tudja enni és ne nyeljen félre majd. Innen már csak fel kell ültetni és jók is vagyunk.

cegelil201 2020. 10. 24. 13:34  
Grayson

- Ne akard megsérteni a gyógyítónkat. - mondta Eli, azonnal lereagálva a dolgot. Hank azonban kezdett aggasztani. Légzése elmélyült és szinte meg is szűnt, csupán meredt tekintettel nézte Paiget. Basszus! Ugye nem nézett telibe a szemébe?!
- Paige... - tettem volna fel halkan a kérdést a lánynak, mikor Hank egyszer csak megugrott az asztaltól én pedig azzal a lendülettel álltam fel és léptem odébb, beterelgetve kezemmel a lányt a hátam mögé.
- Nem akart rosszat, véletlen volt! Kérlek nyugodj... - mondtam volna, de ebben a pillanatban már a hajamnál fogva húzott arcába a fiú.
- Ha még egyszer... Még egy és ki...
- Ülj le! - szólt rá Eli bosszúsan. Hank rá nézett kérlelő kiskutya szemekkel, de a fehér hajú hölgy szúrós szemekkel nyomatékosította előbbi parancsát. A fiú végül vissza huppant mellé és durcásan vállára hajtotta a fejét.
Huh. Most majdnem végem lett. Leültettem a lányt az eddigi helyére, majd én is vissza ültem. Most még engem is levert a víz. Huh.
- Mikor jönnek a többiek? - néztem a társaim irányába, nekik címezve a kérdést.

1. oldal Következő

 
  KutyaTanya  · Copyright © 2007-2020 · Minden jog fenntartva. · Használati feltételek & Jogi és adatvédelmi nyilatkozat