Újság >> Történetek / Sorozatok

(ellenőrizte: Stormy)

A Sors kiválasztottja
Megosztás: f

A Sors kiválasztottja

Ez a reggel, igen nedvesen indult, mivel tegnap esett az eső. A nap kisütött, gyönyörű látvánnyal körbevonva az erdőt. Az ágakról lógó esőcseppek szinte szikráztak a ragyogó napsütésben. Az esőnek köszönhetően, most még frissebb volt minden, mint előző nap. Az egerek, nyulak, madarak mind gyönyörködtek a látványban.
De a következő pillanatban már iszkoltak is vissza rejtekhelyükre, mert egy farkas szaladt el mellettük. Egy fiatal szuka volt az, akire mintha ezüstös párát öntöttek volna.
Amira volt az, aki ma lett hét hónapos. Ez a nap lesz élete egyik legfontosabb napja. Ezen a napon fogja a falkavezér beavatni őt és a testvéreit falkába, és három hónap múlva kiválasztja a leendő falkavezért is.
Szóval Amira, mint mindig, a reggeli körútját futotta a falkája területén. Imádta ezt csinálni. Egyedül volt, és nem zavarta senki.
Ekkor megpillantott egy rókát átszaladni maga előtt. A szülei mindig arra tanították, hogy vigyázzon a rókákkal, mert ugyan kisebbek, de csapdába csalják a farkasokat. Ő viszont most nem hallgatva az intelmekre, a róka után kiáltott.
- Állj meg!   
A vörös állat egy pillanatra megállt, hátranézett, de utána már szaladt is tovább. A szuka kíváncsisága egyre fokozódott, ezért Amira utána rohant. Egyre közelebb került az állathoz. Aztán egyszer csak előre ugrott, hogy leteperje prédáját. Ám a róka ugyan ebben a pillanatban lefékezett, így Amira elrepült fölötte, és egyenesen az emberek által, farkasoknak kitett csapdába esett. Érezte, hogy alatta roppan az ág, ő zuhan tovább, és aztán egy 3 méter mély gödör alján puffan. Felnézett, és látta a róka elégedett vigyorát.
- Daemon roppant elégedett lesz. -  Mondta, és elszaladt.
Amira felnézett és várta a segítséget, de hiába. Amikor már teljesen feladta a reményt, hogy kiszabadul, lefeküdt, és a kimerültségtől elaludt.
Amikor felébredt, egy fehér, idős szukát látott meg először, aki türkizkék szemével őt fürkészte. Aztán rájött ki ő.
- Te a nagymamám vagy igaz?
- Igen, jól sejted. – nevetett a szuka, megrázva fejét, és vele együtt a füle tövébe tűzött tollakat. Nyakában három nyaklánc csüngött. Az egyikre fogakat, és karmokat aggattak, a másikra tollakat, és az utolsóra egy holdkövet. A lábain karperecek ékeskedtek.
- Gyere, induljunk, el ne késs a beavatásodról – szólalt meg Leilana, természetellenesen hosszú farkát meglegyintve.

( 68 megtekintés )

Szólj hozzá:

Itsme 2020. 06. 12. 15:57  
Krizával egyetértek, és hozzáteszem, érzelem leírásokkal is bővítheted. Ijedt volt a gödörben? Fájt neki, hogy belehuppant, vagy az adrenalintól/sokktól nem érezte a fájdalmat? Ledöbbent, hogy meglátta a nagymamáját, vagy találkoztak korábban is? Melyik napszakban ébredt fel?
Na meg ha egy farkas veszélybe kerül, vonyítanak a falkának. Leírhattad volna, hogy ő ezt miért nem tette.
Egyébként jól fejlődsz, várom a folytatást(:

Kriza 2020. 06. 12. 12:12  
A számokat inkább betűvel írd ki, sokkal elegánsabb. Esetleg kifejthetted volna, hogy mégis miért akarta megállítani a rókát. Meg egy dolgot nem értettem, hogy oké, hogy meglátta a nagymamáját, de hogy jutott ki a gödörből? (Feltételezem, hogy kijutotta a  “Gyere, induljunk, el ne késs a beavatásodról „ mondat miatt.) Egyébként a leírások már egész jók, lassít is egy kicsit a történeten, de egyébként nyugodtan használhatsz egy árnyalattal többet, mert a hangulatot is megtudod teremteni. Például a mély gödör, ( sötét, szűk, meredek, sáros, száraz stb. ) ezzel meglehet azt is magyarázni, hogy miért hagyta fel a próbálkozást, hogy kijusson. Egyébként jó lesz ez folytasd hamar

Swedy 2020. 06. 06. 21:06  
A képen Amira látható. Nem találtam jobb képet.


 
  KutyaTanya  · Copyright © 2007-2020 · Minden jog fenntartva. · Használati feltételek & Jogi és adatvédelmi nyilatkozat