Újság >> Történetek / Sorozatok

(ellenőrizte: Stormy)

Remember
Megosztás: f

Remember

Hogy oldjuk a feszültséggel teli várakozást megpróbáltunk beszélgetni a „hétköznapjainkról” én az iskoláról, nagyapa pedig a házkörüli dolgokról. Toronto, a fjord póni, mint kiderült nem tartozik teljesen ide. A gazdája a szomszéd srác, nem mondta miért költözött ide, de elmesélte, hogy a lovardák túl költségesek és messze is vannak innen. Nagyapa nem tart lovakat, nem tudna őket napi szinten ellátni, de nem akarja eladni a helyet. Ez kapóra jött mindenkinek. A Finn nevű fiú minden nap jön és elrendezi a dolgokat, sőt néha, ha kell be is segít a házkörüli munkákban. Ez a tény egy kicsit megnyugtatott, hogy azért nem volt teljesen egyedül, de szorongatott az érzés, hogy ez igazából az én dolgom lenne.
- Mellesleg, elég merész húzás volt tőled egy látás sérült lóval egyedül pályára menni.
- Csak egy kérést telje… Várj, hogy érted, hogy látás sérült? – ráztam meg a fejem. Nem Amyvel nincs semmi gond, csak – akadtam meg - néha kiszámíthatatlan.
Erre nagyapa összevonta a szemöldökét és előrébb dőlt a fotelben, tekintete komoly volt, látszott, hogy komolyan gondolja.
- Amikor levezettem, láttam a szeme alján egy szürke foltot. Azt hittem szürke hályogos, de most így belegondolva, az nem igazán így néz ki. De a szemével akkor is gond van.
Nem tudtam rákérdezni, hogy ezt miért tudja ennyire biztosan, hiszen határozott négy gyors kopogás megfagyasztotta a levegőt. Ez anya lesz. Egyszerre álltunk fel, hogy ajtót nyissunk, de a kilincs előtt a konyha felől érkezve mindketten megtorpantunk. Végül nagyapa szánta el magát. Igen, tudtam, anya volt ott. Rohanhatott a munkahelyéről, hiszen orvosi köpenyben volt, vizes szőke tincsei arcára tapadtak, és jégszemei csak úgy szikráztak a haragtól.
- Anya – kezdtem bele mielőtt bármit is mondhatott volna – Hallgass végig! Nem nagyapa tehet róla, arról sem, ami régen történt. Meggondolatlan voltam ismét, és figyelmetlen. A lovagló pálya közelébe sem kellett volna mennem ilyen időben, és ha nincs nagyapa talán elő sem kerülök az erdőből. Kérlek értsd meg baleset volt, mindkettő! Én tehetek róla, ne rá haragudj, hanem rám, velem kiabálj, én tehetek róla, én érdemlem meg, ő nem tehet semmiről és igen is szeret téged, még mindig, akár csak Christophot, neki is hiányzik és nekem is. De ezt ő se akarná, azt hogy szétszakadjon a család, de ő már nincs és… Én sem akarom! – hadartam levegő vétel nélkül, de semmi reakció nem történt, csak állt ott egyhelyben, üres tekintettel – Kérlek szólalj meg anya, kiabálj, üvölts velem, mert ez  csalódott tekintet még rosszabb… - suttogtam.
- Gilda, mi lenne, ha beülnél egy teára, amíg Mats összeszedi a holmiját – tette a vállamra a kezét nagyapa.
Anya csak bólintott és beljebb lépve becsukta maga mögött az ajtót. Értettem a célzást, amit nagyapa küldött felém. Ezt jobb, ha ketten beszélik meg, de azt akartam, hogy hallja azt is, amit én gondolok. Már nem vagyok tíz éves. Megtettem, amit tudtam. Elindultam a fürdőbe összeszedni a sár borította csizmámat, gerincvédőmet illetve kobakomat és persze a még mindig vizes pólómat. Jobb lenne visszavenni? Végül is anyáé volt… Fogalmam sincs, valahogy nem tudott érdekelni, hogy éppen mit viselek. Most belegondolva csak össze vissza beszéltem, minden ami hirtelen a fejemben volt gondolkodás nélkül kimondta. Vártam, hogy mikor kezdődik el az üvöltözés, de nem történt semmi. Még hosszú percek után sem... Vettem egy nagy levegőt, magamhoz vettem a kesztyűmet is és kiléptem. Az étkezőben ültek, beszélgettek valamiről, de amin odaértem elhallgattak. Semmi érzelmet nem tudtam leolvasni az arcukról, ez pedig nagyon idegesített. Csak álltam ott szerencsétlenül, mire nagy nehezen kinyögtem azt, hogy kész vagyok. Erre kitört belőlük a kacagás én meg álltam ott érthetetlenül.
- Tudod édes fiam, értékelem, hogy tetszik neked ez a fazon, szerettem én is ezt a felsőt, de a rózsaszín nem kifejezetten a te színed.
- Ez… barackvirág – motyogtam értetlenül, de csak még jobban nevetni kezdtek.

-----------

- Jól végződött a történet, anya elmondta, hogy sosem beszélték át igazán Nagyapával a Christoph ügyet, és különösen feszült volt abban az időben, nagyapa nem merte őt keresni, anya meg nem tudta hogyan is állhatna újra az apja elé ezek után. Amyt másnap visszavezettem a lovardába, ezúttal egy normális erdei ösvényen. Nagyapának igaza volt. Tényleg volt egy szürke folt a szemében, mintha elkezdett volna elszíneződni, egy szürkés árnyalatot felvenni.

( 34 megtekintés )

Szólj hozzá:

Még nincs hozzászólás ebben a topicban.


 
  KutyaTanya  · Copyright © 2007-2020 · Minden jog fenntartva. · Használati feltételek & Jogi és adatvédelmi nyilatkozat