Újság >> Történetek / Sorozatok

(ellenőrizte: Stormy)

UtahReglaRaita
Megosztás: f

UtahReglaRaita

 - Én nem fogok behódolni előtted! És ne tegye senki se! - szólalt fel szigorúan Kaeva, büszkén kihúzva magát és magabiztosan végigmérve a tömeget. Noreka úgy érezte, összefacsarodik a szíve a barna-fehér tarka nőstény szavai hallatán. - Nastrak csak egy sokadik ellenfél, akit le kell győznünk, nem megfutamodnunk! Reganok vagyunk, nem? És mit jelent a Regan szó az ősi nyelvünkön? Áldozat! Hozzunk áldozatot azért, amit szeretünk, amit nem akarunk, hogy változzon, amit a legjobban tisztelünk, mert bár a világ megváltozott és már minden királyság egy nyelvet használ, egy vallást vall, egy legendát tisztel, egy hierarchiát hisz, de a kultúránk nem változott és az ősi nyelveink mind sajátosak! Miért dobnánk el ez, ha áldozatot is hozhatunk érte? Nastrak nem egy isten, hanem egy kutya, akit legyőzhetünk közös erővel! - szónokolt Kaeva, olyan meggyőzéssel, hogy még a reményveszettek szemei is felcsillantak és mindenki egyetlen gondolaton osztozott. Visszaszerezhetik Erlát... ez a gondolat mindaddig nőtt és reménnyel töltötte el a tömeg szívét, amíg Nastrak dühös pillantásokkal le nem ugrott a szikláról és Kaeva felé sétált. A Kaevát közrefogó Novak kutyák mind behódolva hátráltak, Nastrak pedig a nőstény előtt megállva halk morgással, kihúzva magát pislogott a narancsos árnyalatú szemeibe, aki rezzenéstelenül visszabámult a király tüzes vörös, égető szemeibe, amik már szinte szikrákat szórtak a haragtól.
- Ha helyesen értelmezted volna az áldozat szó fogalmát, nem kerültél volna ilyen helyzetbe. A királyság és a nép neve nem a lakosokra utal, hanem magára az országra. Nem ismered a saját országod történelmét? Ti mindig is áldozatok voltatok, mindig ti jártatok rosszul, mindig nektek kellett meghoznotok a végső áldozatot, mindig csapdába ejtettek titeket, mindig legyőztek benneteket, volt, amikor el is foglalták a királyságotokat. Ez a szó nem egy dicsőítő, harcra buzdító név, hanem egy lekicsinyítő jelző, ami a legszégyenletesebb tulajdonságotokra mutat rá. - Várt egy kicsit. - A gyengeségre - mondta Nastrak feszélyezetten, Kaeva pedig bár továbbra is határozottan állt, titkon igenis szorongott. Tűrte a hím szúrós, vérszaggal és száradt sárral keveredett bűzét, kiállta a forró, izzó szempár hátborzongató tekinteteit, elviselte a szigorú arc által sugárzott negativitást és gyűlöletet.
- Te így látod, mert Novak vagy. Minden diktatórikus országhoz társul valamennyi pesszimizmus, de mi, Reganok, büszkék vagyunk a nevünkre és mi a történelmünk hősies oldalát nézzük - folytatta Kaeva, átvéve Nastrak fenyegetően szigorú hangnemét. Nastrak még egy ideig szemezett a nősténnyel, aki úgy tűnt, áttörhetetlen falat emelt maga köré, amit semmilyen épeszű érv nem képes lerombolni.
- Makacs jószág vagy te, Pötyi! - szólalt fel a semmiből Nastrak szórakozottan, elragadtatott vigyorral. Kaevát és még rajta kívül pár kutyát olyan hirtelen ért a felkiáltás, hogy megrezzentek, azt hitték, a király máris lecsap a nőstényre. - Annyira sajnálom, hogy a visszapofázás a királyodnak nem egy értékelhető erény, pedig ez a makacsság több területen is helyt állna! - folytatta a hím elfordulva, úgy tett, mint aki otthagyja Kaevát, de valójában csak hagyta, hogy a nőstény értelmezze az eddig elhangzottakat.
- Nem fogok olyan dolgokban részt venni, amik a te uralkodásod alatt történnek - szólt vissza Kaeva, érthetően hangsúlyozva a mondat lényegét és mondanivalóját. Nastrak még szélesebb vigyort húzott a szájára ennek hallatán.
- Csakugyan? - szólalt meg, mély hangjában morgás volt felfedezhető, mégis hallható volt a gúnyos hangsúlyán, hogy vigyorog. - Meg fogod bánni a napot, amikor eldobtad a fényes jövődet, mert a múltadat részesítetted előnyben - folytatta, hangján érződött, hogy egyre feszültebb és egyre kevésbé tudja magában tartani, bár ez egy megszokott viselkedés volt Nastraktól. Egy az, nem is próbálta magában tartani, ugyanis egy lendülettel megfordult és elkapta Kaeva torkát, megszorította, hagyva, hogy a vér végigfolyjon a száján.
- Kaeva! - kiáltotta Noreka megtört hangon. Ates elképedve nézte a jelenetet. Nastrak elengedte Kaeva torkát, aki a földre esett. - Nastrak! - kiabált a királynő összetörten, remegő lábakkal. Szóval ez a diktatúra... sosem tapasztalt még ennyi fájdalmat egy napon. Azt kívánta, bárcsak vége lenne ennek az egésznek. Nastrak nem sokat törődött Norekával, helyette két őrre nézett.
- Még él, nem öltem meg. Vigyétek arrébb és a foltja mentén felezzétek ketté ezt a tiszteletlen nőstényt! - parancsolta, fenyegetően vicsorogva a nőstényre, aki kikerekedett szemekkel nézett a semmibe és szaporán vette a levegőt. A két őr elképedve nézett egymásra, nem hittek a füleiknek. Tudták, hogy Nastrak kegyetlen, de ez még tőle is sok volt. - Nyomás! - ordított Nastrak, kiadva magából a feszültséget, amit Kaeva tiszteletlensége okozott. A két őr hevesen bólogatott, az egyikük megfogta Kaevát a grabancánál és a földön húzni kezdte.
- Öljük meg előtte, ne szenvedjen tovább - suttogta az egyik őr a társának, aki sajnálattal telt arccal bólintott. Közben Nastrak Ateshoz fordult.
- Na és te? A nőstény után kívánsz menni, vagy a bölcsebb megoldást választod? - morgott a király a feketetarka hím világosszürke szemeibe nézve. Ates remegő ajkakkal nézett Nastrak rémisztő szemeibe, füleit hátrahajtva, maga alá húzott farokkal, begörnyedt háttal bámulta a kant.

Kaeva: Az áldozat szó annyit jelent, hogy áldozatot kell hoznunk!
Nastrak: Neked szövegértési problémáid vannak?

( 81 megtekintés )

Szólj hozzá:

Itsme 2020. 06. 03. 1:27  
Köszönöm szépen^^
Igyekszem, csak akadtak némi technikai problémák így a tegnapelőtti feltöltés nem sikerült><

Somi123 2020. 06. 01. 20:27  
Hát igen, ilyen ez a háború...
Még mindig nagyon jó a történet, izgalmakkal várom a következő fejezetét. ^^


 
  KutyaTanya  · Copyright © 2007-2020 · Minden jog fenntartva. · Használati feltételek & Jogi és adatvédelmi nyilatkozat