Újság >> Történetek / Sorozatok

(ellenőrizte: Stormy)

Otthon Indiában
Megosztás: f

Otthon Indiában

 Két héttel később.
Az élet a dzsungelben ugyanúgy folytatódott, mint annak előtte. Az emberek hozzáállása azonban megváltozott. Rama bár mindennap eljárt dolgozni az elefánt menhelyre természetesen ugyanúgy kedvelte munkáját, mint azelőtt, de most felesége helyett kislányához igyekezett haza mindennap. Charita halála megviselte, hiszen egy életen át társak voltak jóban - rosszban. Soha nem gondolta volna, hogy párja ennyire semmibe veszi a figyelmeztetéseit a dzsungel veszélyei iránt és egyáltalán nem értette miért kellett neki aznap eljönnie otthonról, főleg, úgy, hogy még gyermeküket is egy idegenre bízta. Felfoghatatlannak tűnt a számára, hogy mi történt, de ugyanakkor haragudott is, hiszen sokszor figyelmeztette, hogy legyen elővigyázatos, s megannyi veszély leselkedhet rájuk. Ő azonban semmibe vette mindezeket, csak elképzelni sem tudta vajon miért. Mi lehetett fontosabb annál, hogy mindezek ellenére elhagyta otthonát?! Ezt egyszerűen nem tudta megérteni, elfogadni. A sors ajándéka volt számukra lányuk születése, de vajon miért okozhatta felesége halálát? Tudta azonban, hiába tenné fel ezeket a néma csendbe senki sem tudna rá válaszolni. Adya nagyon aranyos volt, hogy továbbra is vigyázott Aryan mellett Dayitára, de sejtette, hogy a fiatalasszony valamit titkol előtte. Úgy vélte, hogy nem helyénvaló, ha kikérdezi, majd ha ő jónak látja, elmondja neki, vagy sem. Bár szerette otthonát és lányát, mégsem érezte magát jól a kunyhóban, hanem az igazi otthon érzését az elefánt menhely jelentette számára. Ott az elefántok körében, ahogy ő szokta mondani, Háti birodalmában lelt otthonra. Munkatársai tisztelték tudását és el sem tudták képzelni nélküle a munkát, hiszen szerves része volt az etetéseknek és a többi teendőnek. Ezen töprengett, és észre sem vette, hogy Indra a fiatal férfi csendben és aggódva figyeli mozdulatait. Nagyon kedvelte Ramát, olyan volt számára, mint az az apa, akire mindig vágyott. Odament hozzá, majd így szólt:
- Jól van, Rama? - érdeklődött.
- Amennyire lehet igen. Tudod Charita és én sok esztendőt együtt tölthettünk. Azonban Siva úgy döntött, hogy elválaszt bennünket egymástól - felelte.
- Ez igazságtalanság! - méltatlankodott.
- Bármennyire igazságos vagy sem, ez az élettel jár és el kell fogadnunk - vetette ellene.
- Valami azonban nem hagyja nyugodni látom magán - mondta.
- Egész életemben keményen dolgoztam, hogy mindenünk meglegyen, még ha kicsit szerényen is, de úgy vélem megadtam mindent ami csak kellett. Charita azonban nem tudott mindennek örülni, folyton más után vágyott. Hiába figyelmeztettem a veszélyekre, őt mindez hidegen hagyta. Mintha semmibe vette volna a dzsungel törvényeit - mesélte.
- Rama úgy gondolja, hogy felesége nem volt őszinte magához? - kérdezte tőle.
- Indiában vagyunk fiam, ahol az ember semmiről sem szeretne tudni, csak jöjjön egyik nap a másik után - vetette ellene.
- Igen. Hogy van a kislánya? - váltott témát.
- Dayita jól van szerencsére, Adya vigyáz rá mindennap, különben nem tudom mi lenne velünk nélküle - felelte.
- Rama jöjjön vendége érkezett - kiáltotta az egyik munkás.
- Vajon ki lehet az? - kérdezte.
- Azt mondta, hogy sürgős - mondta, majd elsietett etetni az elefántokat.
Az idős férfi pedig elsietett megnézni ki keresheti. Őszintén remélte, hogy nem kislányával, vagy Zunóval az elefánttal történt valami.

( 52 megtekintés )

Szólj hozzá:

Margagréta 2020. 05. 17. 16:08  
Nagyon érdekes, én csak belenéztem az első részbe, mert kíváncsi voltam a sztorira meg hogy mennyit tudsz a kulturáról. Én most tanulom és igazán érdekes, újabban elkezdtem jógázni is, meg ilyesmik... Ha bármivel kapcsolatban kérdésed lenne, nekem felteheted, szívesen válaszolok rájuk.
Már ha tudom a választ


 
  KutyaTanya  · Copyright © 2007-2020 · Minden jog fenntartva. · Használati feltételek & Jogi és adatvédelmi nyilatkozat