Újság >> Történetek / Sorozatok

(ellenőrizte: Stormy)

Menekülés egy új élet felé
Megosztás: f

Menekülés egy új élet felé

 Két hónappal később.
Elérkezett Josephina és Frederico esküvőjének jeles napja. A szertartás ezúttal Frederico birtokán zajlott. John is elhozta a társát és az ikreket is, akik szép ünneplő ruhában vettek részt az esküvőn. A családfő azonban mérhetetlenül aggódott nővére miatt, aki nem sokat foglalkozott várandósságával, hanem ugyanúgy végezte teendőit, mint annak előtte. Azonban nem engedett közel magához senkit, így fogalma sem volt róla, vajon mi történhetett az elmúlt hónapokban, míg ők távol voltak. Viszont megígérte Lauritának, hogy mindenképpen elutaznak Velencébe. A nászút nagyon jól sikerült, még a kicsiket is magukkal vitték, akik szintén jól elvoltak. Daisy és Matt csodálatos s eleven gyermekek voltak, akik nagyon ragaszkodtak hozzájuk. John a mai napig meg nem érthette, miért mondott le anyai jogáról Josephina. Eltaszította magától a saját gyermekeit, akik nem tehetnek semmiről sem, legfőképpen arról nem, hogy Werner elhagyta őket a felesége kedvéért. Harag futotta el szívét, ha eszébe jutott annak idején Henrik milyen ridegen viselkedett nővérével és húgával szemben, és csak ő számított szüleiknek. Tanúja volt annak is, mikor azon a végzetes napon Leontina és Henrik, hogyan vitatkoznak a fedélzeten, majd néhány perccel, már mindannyian az életükért küzdöttek. Azt a napot, bármennyire is igyekezett elfelejteni, sohasem sikerült neki. Minduntalan azaz utolsó kép maradt meg benne szüleikről. Ezen gondolkodott, miközben kedvese a gyermekek kezét fogta, akik izgatottak és lelkesek voltak. Még Larryt a kutyust is magukkal vitték, mert úgy gondolták jót tesz a kicsiknek a jelenléte. John azonban még feleségének sem vallotta be, de nagyon rossz előérzete támadt. Nem tudta megmondani miért, de egyszerűen nagyon féltette testvérét. Mindenki elfoglalta helyét a birtokon kialakított helyiségben, majd kezdetét vette a szertartás. Josephina nagyon szépen nézett ki gyönyörű ruhájában. Ebben a percben, mikor az atya feltette a kérdést a vőlegénynek hirtelen lövés dördült, majd Frederico elájult. Azonban mire magukhoz tért volna a vendégek sora, még egy lövés hallattszott, majd egy hang, melyről azt hitték, soha nem hallják többé, így szólt:
- Ugye nem gondolod, Josephina, hogy meghagyom a boldogságod? - kérdezte tőle.
- Fannie, Lorenzó! Mit kerestek ti itt? Miért tettétek ezt a kedvesemmel? - kérdezett vissza a lány.
- Werner nem akarta megtenni, így ő is elnyerte a büntetését. Miatta sem kell már aggódnod, többé nem fogja bántani a gyermekeidet - mesélte.
Laurita gyorsan elvitte az ikreket, de még Maria Luisát is, nehogy tanúi legyenek ennek a jelenetnek. John azonban haragtól telve tárcsázta a rendőrség és a mentők telefonszámát, akik azonnal indultak hozzájuk. A menyasszony sírva térdelt párjához, majd így szólt:
- Egyetlen kérdésem van csupán. Miért?! Mit vétettem, hogy ennek így kellett történnie? - tört ki belőle.
- Ne tégy úgy, mintha ártatlan lennél ebben a játékban. Elvetted tőlem a lányomat, és idegenek nevelik tovább Lorenát. Azt képzelted talán megengedem, hogy boldog legyél, Josephina? Soha nem leszel boldog, mert olyan vagy, akárcsak Leontina, ő sem találta meg a boldogságot, sem Franciscó, vagy Henrik oldalán - magyarázta.
- Tettedre, akkor sincsen bocsánat, Lorenzó - szólt közbe John.
- Csakhogy mi nem akarunk bocsánatot kérni tőletek, amit akartunk azt megtettük. Annak idején Genfben, ami nem sikerült most itt San Marinóban végre pontot tehettünk a történet végére - válaszolta Fannie.
A rendőrség és a mentők érkezése vetett véget ennek az esküvőnek. A fiatal fiú pedig átölelte nővérét, mert tudta jól, hogy nagyon nagy szüksége lesz a támogatásukra.

( 18 megtekintés )

Szólj hozzá:

Még nincs hozzászólás ebben a topicban.


 
  KutyaTanya  · Copyright © 2007-2020 · Minden jog fenntartva. · Használati feltételek & Jogi és adatvédelmi nyilatkozat