Újság >> Történetek / Sorozatok

(ellenőrizte: Ashley1998)

UtahReglaRaita
Megosztás: f

UtahReglaRaita

Raito rekordsebességgel érte el a barlangjukat, előtte egy gyors fékezéssel állt meg. Látta a földön Tarkram vérét, de halottat nem. Az őr senkit nem ölt meg. Mivel Tarkram nem árulta el, hogy hányan voltak, Raito csak remélni tudta, hogy Vizumának volt esélyé ellenük, vagy legalább az ellenség szíve megesett egy vemhes nőstény látványán. Ennek reményében ment be a barlangba, bent a falakon is száradt vér árulkodott a támadásról. Az örökös egyáltalán nem érezte otthon magát, sőt, egy idegen bolygót is megnyugtatóbb látványnak könyvelt volna el. Amint beért a nagyobb helyiségbe meglátta Vizumát, csakhogy nem volt egyedül. Egy hófehér hím állt mellette, a nőstény teste véres volt, de életben volt. Raito azonban a párja sérülései láttán hihetetlen haragot kezdett érezni. Látta, hogy lélegzik és mozog, de idegesítette a tudat, hogy valakiknek van szívük bántani egy vemhes nőstény.
- Kérem, ne... - motyogta Vizuma erőtlenül, amikor a kutya rászegezte a kését. Raito a benne eluralkodott gyűlölettől teljesen elvakult, futni kezdett a hím és a nőstény felé. Az idegen észrevette a közeledőt és amikor elég közel ért hozzá, lendített egyet a késén. Az örökös számított a támadásra, így szándékosan oldalra ugrott, a kés így csak a vállát sértette fel. Amint a lábai földet értek, a kutya nyakának ugrott és a földre terítette, az esés következtében a vándor elejtette a kését. Raito a hím fejére lépett, így fogta le. Az idegen mocorogni próbált, de az örökös nem engedte.
- Hányan vagytok? - vicsorgott a hímre, bár nem úgy tűnt, mintha az áldozat válaszolni akarna a kérdésére. Cinikusan röhögött helyette. - Válaszolj! - kiabált rá Raito sokkal indulatosabban, szinte egyszerre törtek elő belőle az erősebbnél erősebb érzelmek. Mindezek ellenére a hím továbbra sem tűnt ijedtnek.
- Éppen elegen ahhoz, hogy elfoglaljuk Erlát - mondta végül felettébb kivirultan. Ez egy jó hozzáállás az élethez... Raito a válasz hallatán nem is várt tovább, végzett vele. Nem akart lassú halált a hímnek, hiába érdemelte volna meg, nem ért rá vele foglalkozni. Vizumának segítségre volt szüksége, méghozzá gyorsan.

A másik két őr kést rántott, de ekkor egy vándor kutya Honove mellé ugrott és a torkába döfte a kését. Nave-nek ideje sem volt reagálni, egy fegyvertelen kutya leterítette, Ruoke pedig végzett vele.
- Ne! - kiabálta Lot elhaló hangon. Végignézte a legjobb barátai halálát, ő maga is halálra volt ítélve, de még késleltették a kivégzését, hogy minél fájdalmasabb legyen. És valóban, percről percre rosszabb volt.
- Te egy nagyon okos kutya vagy, már értem, hogy a Regan királyság miért háborúzott csak egyszer az életében - sétált Lothoz Ruoke, lassú, ijesztő hangon beszélve, ami tele volt gyilkos vágyakkal, közben a többi kutya szemmel tartotta a foglyot. - Itt minden adott - folytatta. - Gyönyörű természet, jó vadászterületek, intelligens lakosok, hűség, béke, minden, ami szükséges lehet. Ezek mégsem indokok arra, hogy kihagyjátok az Elvendi nagyháborút! - Az utolsó mondatát kiabálva mondta, amire mindenki összerezzent. Loton látszott, hogy tudja, miről beszél a kutya, de eleinte nem akarta elhinni, amit hallott. Az Elvendi nagyháborút emlegette, amiről már csak legendák szóltak. Amiről már csak az erdő szellemei daloltak szirénhangjukon. Amiről már csak a legidősebb kutyák sebei tanúskodtak. A mai világ már nem beszél róla, mert annyira rémes volt, hogy inkább azért imádkoznak, hogy többé ne ismétlődjön meg egy hasonló háború.
- Az tizenhárom évvel ezelőtt volt - vicsorította ki a fogait Lot becsmérlő hangnemben, bár eléggé nehezen beszélve. Nem hitte, hogy egyszer még egy olyan háborúról kell megosztania a tudását, amiben ő nem élt.
- És az nem a mi háborúnk volt - folytatta, de mivel gyenge volt, nem tudott felnézni a kutyára, akihez beszélt.
- Az minden királyság háborúja volt! Rajtatok kívül mindenki beszállt, ti viszont egész délt cserben hagytátok, hogy háborúmentesek maradjatok! - kiabálta Ruoke idegesen, majd gúnyosan folytatta. - Mindent a jó hírnévért, igaz? A jó öreg demagógia. Hirdetitek, hogy békések és háborúmentesek vagytok, de valójában csak az álszentség beszél a begyetekből. Minden Regan ugyanolyan - fejezte ki magát a helyzethez képest indulatosan a hím, bár hiába fenyegetőzött, valójában bízott abban, hogy a járőr megadja magát és az oldalukra áll. Egy olyan intelligens kutyával, mint Lot egészen sokra vihetnék még ők, vándor hódítók is.
- Primitív volt az okotok a háborúzásra. A Regan királyság nem küldi a halálba a katonáit csak azért, mert egy Nava kutya megölte Trejode örökösét. Ez nem indok arra, hogy minden királyság háborúzzon, főleg hogy amíg nem ismerjük a történet másik oldalát, nem ítélkezhetünk - magyarázta Lot. Őszintén szólva ő már lemondott arról, hogy meggyőzze Ruoke-t az igazáról, helyette megvédte a királyság hírét.
- És te erről mindent pontosan tudsz, aki már amikor az első másodpercben meglátott, azonnal a késéért nyúlt! - kiáltott fel Ruoke, majdnem hogy röhögve. Lot persze nem vette magára a gúnyos hangnemet, ő tudta, hogy mi az igazság. Honove és Nave halottak, de ő még él, hát akkor harcol az utolsó erejéig.
- Kötelességem megvédeni a királyságot az olyan parazitáktól, amilyenek ti vagytok! - vicsorgott Lot, minek hallatán Ruoke rá akart támadni, de a sebesült felugrott a földről és fogaival elkapta a nyakát. Több se kellett a többi kutyának, mindannyian szinte egyszerre szúrták le Lotot. A hím még szorította egy ideig az ellenfele torkát, de végül elengedte és a földre esett. Ruoke talpon maradt egy rövid ideig, de a vér olyan sebességgel folyt a sebéből, hogy ő sem tudott sokáig életben maradni. Lot élettelenül feküdt, ugyanígy Ruoke. A körülöttük álló vándorok eleinte tanácstalanul álltak, de végül rövid töprengés után szétoszlottak, hogy folytassák munkájukat a városban.

"Ruoke: Te egy nagyon okos kutya vagy...
Lot: Tudom..."

( 24 megtekintés )

Szólj hozzá:

Még nincs hozzászólás ebben a topicban.


 
  KutyaTanya  · Copyright © 2007-2020 · Minden jog fenntartva. · Használati feltételek & Jogi és adatvédelmi nyilatkozat