Újság >> Történetek / Sorozatok

(ellenőrizte: Stormy)

Menekülés egy új élet felé
Megosztás: f

Menekülés egy új élet felé

 Két nappal később.
Miután John nehéz szívvel beleegyezett abba, hogy átköltözik Felicitas birtokára a két kicsivel. Értelmetlennek és igazságtalannak tartotta nővére viselkedését, hiszen voltaképpen eltaszítja magától gyermekeit. Egyszerűen nem értette miért kell ezt csinálni, hiszen az édesapjuk sem sokat foglalkozott velük születésük óta. Egyrészről megértette, hogy milyen beteg és egyáltalán az is kétséges, hogy meggyógyul - e egyáltalán. Mindazonáltal a kicsik jó hatással lennének a mamájukra. Éppen ezért elképzelhetetlennek tartotta Josephina miért akar eltávolodni az ikrektől. Annak idején élénken emlékezett rá, szülei mennyi féltőn óvott gondoskodással és szeretettel viselték gondját.
Ebbe azért lelkiismeret - furdalás is ébredt benne, hiszen míg őt kitüntették figyelmével testvéreit teljesen elhanyagolták. Megfogadta, akkor, ha majd családja lesz, soha nem fogja egyik gyermekét sem előnyben részesíteni a másikkal szemben. Úgy vélte, ez egyáltalán nem tett jót húgának és nővérének, akik szintén versengtek szüleik kegyéért. Ő volt azonban az örökös, aki édesapja kedvenc gyermeke szerepében játszott. Sejtelmük sem volt arról, hogyha ő nem születik meg, Henrik elvált volna feleségétől. Josephina most azonban fontos feladattal bízta meg, és nem akart csalódást okozni nővérének. Éppen eleget szenvedett, amikor azt hitte szüleivel együtt őt is elveszítheti. Az volt a szándéka, hogy mindenben segíteni fogja beteg nővérét, aki sajnos már nem tudta kiben bízhat és kiben nem. Senki másra nem számíthattak, csak saját magukra. Ő nem ismerte az ikrek édesapját, Wernert, de amit testvérétől hallott róla nem sok jót gondolt felőle. Harag és düh lángolt a szívében, ha arra gondolt, hogy a férfi elhagyta új családját, hogy visszatérhessen kedveséhez. Ezen elmélkedett, miközben észre sem vette, hogy elérték úti céljukat. Larry kutya hátán ült a kis Matt, míg ő Daisyt tartotta a kezében. Csöngettek, majd egy szolgáló nyitott ajtót, aki így szólt:
- Mit parancsolnak? - kérdezte tőlük.
- Jó napot kívánok! John Savoy a nevem ők pedig Daisy és Matthew az unokaöcsém, illetve az unokahúgom. Felicitas kisasszonyhoz jöttünk - tájékoztatta.
- De... - dadogta.
- Leandra engedd be őket - hallottak egy hangot, majd a lépcsőn megpillantották a ház tulajdonosát.
- Köszönöm, hogy megengeded nekünk, hogy itt lehessünk - felelte, miután már a nappaliban voltak.
- Ugyan ne mondd ezt, Josephina gyermekkori barátnőm, és egyáltalán nem bánom, hogy itt lesztek nálam. Gondolom emlékszel még a húgomra Laurara? - érdeklődött.
- Persze annyi idős, mint én - hangzott a válasz.
- Nos ő is itt lakik velem, hiszen a mi szüleink sem élnek már - árulta el.
- Őszintén sajnálom - felelte.
- Bizony mi is éppúgy átérezzük a hiányukat, ahogyan ti is annak idején szembesültetek a fájdalommal - mormolta.
- Mama, mama - kiabáltak a gyerekek.
- Menj csak nyugtasd meg a kicsiket, hiszen hiányzik nekik Josephina - válaszolta.
John pedig elindult és remélte, hogy jól alakul az életük az elkövetkező hónapok során.

( 32 megtekintés )

Szólj hozzá:

Még nincs hozzászólás ebben a topicban.


 
  KutyaTanya  · Copyright © 2007-2020 · Minden jog fenntartva. · Használati feltételek & Jogi és adatvédelmi nyilatkozat