Újság >> Történetek / Sorozatok

(ellenőrizte: Stormy)

Vándorlelkek - Bevezető
Megosztás: f

Vándorlelkek - Bevezető

A Hold lassan vánszorgott az égre, a csillagok láthatóak lettek. Az erdőt csend uralta, az élőlények elhalkultak. Az éjszakai állatok ráérősen sétáltak elő rejtekhelyeikről, a madarak énekét felváltotta a bagoly huhogása, a fűben tücskök ciripeltek. Gyönyörű volt a sötétségbe burkolózó táj. Az erdő mélyén a fák között egy farkasfalka tagjai álldogált egy barlang előtt. A sziklaüregben egy kecses, fehér szuka feküdt, láthatóan vemhes volt. Fejét mellső mancsain pihentetve nyugodtan feküdt, készen állva arra, hogy világrahozza kicsinyeit. A falka összes tagja várta az új jövevényeket, akik az alfapár kicsinyeiként születhettek meg. Nem messze az erdő sűrűbb részén, egy fekete, izmos kan futott gyorsan. Testét sebhelyek, hegek tarkították, kék szemeiből sugárzott a komolyság és a határozottság. Láthatóan erős kan volt és magas, aki sok mindent megélhetett már. Csupán mellkasánál volt egy fehér folt, azon kívül egész teste korom fekete volt.  Gyorsan átugrott egy kisebb patakon, ezen az éjszakán kivételesen nem az erdő szépségét élvezte, sokkal fontosabb dolga akadt. Előtte egy kisebb varjúcsapat falatozott egy őztetemből, azonban ahogy meglátták a kant feléjük rohanni, riadtan szétrepültek, nem tudták, hogy a farkas nem rájuk akart támadni. Kis idő múlva odaért a társaihoz, akik ahogy meglátták, tisztelettudóan fejet hajtottak előtte és utat nyitottak neki, hogy bemehessen a barlangba. Odabent a szukának már megszületett négy apró kölyke, akik oldalához bújva vinnyogtak. Az új anya kedvesen tisztogatta őket, barna szemei csillogtak az örömtől. Ahogy meghallotta párja érkezését, boldogan mosolygott a kanra, aki halkan odalépdelt mellé. Szelíden végigmérte kicsinyeit, majd egy halvány mosollyal megnyalta  a szuka pofáját. Az apa leült, kék szemeit folyamatosan örökösein tartotta. Egy barna kan is halkan belépett a barlangba, sárga szemeivel kíváncsian mérte végig a családot.
- Gyere csak be, Tucker - biccentett neki az alfa, mire a kan közelebb ment, hogy jobban szemügyre vegye a kicsiket. Kettő világosbarna kölyök született, egy fekete, akinek hasán fehér csík húzódott végig, illetve pofiján és oldalán is lehetett látni fehér foltokat. Rajtuk kívül egy teljesen fekete kan született még, aki a legjobban hasonlított apjához.
- Mi lesz a nevük? - kérdezte Tucker, a falka bétája, kíváncsian fürkészve a piciket. A fehér szuka erre elmosolyodott, majd az újszülöttekre pillantott.
- Kettőjüknek adtam még csak nevet. Ő lenne Falcon, ő pedig Rabbit - bökött orrával a két világosbarna kölyökre az anya, akik közül Falcon volt a legidősebb, Rabbit pedig a legfiatalabb. - Őket nevezd el te, Aiden - nézett párjára a szuka, majd a másik két kölykére.
- Szép neveket adtál nekik, Sheela - mosolygott az Aiden nevű alfa, majd a két apró kanra pillantott, akik még nem kaptak nevet. Láthatóan jól elgondolkodott, talán csak az érdekelte, hogy a rá hasonlító kölyöknek jó nevet adjon.
- Akkor... ő lehetne Phase, ő pedig Bandit - mondta, az említett örökösöket kicsit megbökve orrával. Párja elégedetten megnyalta a kan pofiját. Tucker lágyan bólintott, majd megfordult és lassan kisétált a barlangból.
- Amint lábra tudnak állni, bemutatjuk őket a falkának - mondta kedves hangon, majd kilépett a barlang nyílásán. A tagok kérdezősködni kezdtek az új jövevényekről, viszont a barna kan egyelőre nem mondott róluk semmit sem. Kis idő múlva Aiden is felállt, de még mielőtt kiment volna, jól megnézte Bandit-ot, szemében elszántság tükröződött. Motyogott az orra alatt halkan valamit, majd kiment a sziklaüregből.

( 37 megtekintés )

Szólj hozzá:

Miku Chan 2020. 01. 15. 20:41  
Oh egy farkasos sztori! Nekem nagyon tetszik várom a fojtatását.


 
  KutyaTanya  · Copyright © 2007-2020 · Minden jog fenntartva. · Használati feltételek & Jogi és adatvédelmi nyilatkozat