Újság >> Szerepjáték

(ellenőrizte: Stormy)

Végtelen Erdő
Megosztás: f

Végtelen Erdő

2029 július 2-án egy osztály eltűnt Angliában, 2030 január  13 –án Svájcban egy síelő diákcsoportnak nyoma veszett. Ugyanezen év őszén (október 22-én) Hollandiában felszívódott a kikötőben ismét egy csoport fiatal….
2031 április 14-én pedig Kanadában ismétlődött meg a tragédia a 12. ökológiai versenyen.
- Éppen erdei túrára indultak a gyerekek, az éves ökológiai verseny keretében. Mi kísérő tanárok, a kijelölt állomásokon vártunk, de gyanús volt, hogy egy csoport igen sokáig elmarad, így utánuk indultunk, a versenyt pedig ideiglenesen felfüggesztettük. Maga a terület nem nagy, sőt kerítéssel körbevett helyről lenne szó, mégis nyoma veszett a diákoknak „ – nyilatkozta az egyik versenyszervező.

Más-más időpontok, helyszínek és körülmények. Egy viszont közös. Mind fiatalok, és ismerik egymást. Illetve még valami, senki sem látta őket viszont, a nyomozást pedig felfüggesztették az eltűnt gyerekek felkutatásának érdekében Angliában és Svájcban. Hollandia még reménykedik, akár csak Kanada is. Nem tudni mi történt velük. Csak remélni lehet, hogy nem történik a jövőben hasonló eset.
Aprille Alston, Oknyomozó újságíró
-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.
Ez eddigiek tartalmából:
Az eltűnt gyerekek felébredésük után még sem ismerkedni, sem pedig a kezükön lévő feliraton és fegyvereken sem tudtak gondolkodni, mert rövidesen az Öreg ember próbáját is kiállták, bár az, hogy mindannyian élve kijussanak nem volt egyszerű. Carol kis híján ott maradt, de Marilyn gyors észjárásának a többiek kitartásának köszönhetően legyőzték a Meroszkast. Kijutva egy erdővel körül ölelt tisztáson találják magukat ahol egy hatalmas vízesés is helyet kap, aminek lábainál három kőkapu található három felirattal: “Ki vagyok? „ “Mikor kezdődött? „ “Miért? „ Emellett egy kis emelvényen ott lógott a végtelen erdő szabályzata is. Karaktereink megfejtettek annyit belőle, hogy számaik színe egy-egy posztot jelent a csapatban. A kék a lovag, a vörös a vadász és a fekete a gyógyító. Ekkor pedig felbukkant egy rejtélyes nő, aki Gaster Mame névvel mutatkozott be és egy rejtvényt bízott rájuk,  hogy kicsoda ő valójában. Katherine füzetébe leírva rájött a megdöbbentő üzenetre. Game Master azaz a játékmester. Megfejtéséért nem maradt el a jutalom, mert Gaster a fülébe súgott valamit ( “Jegyezd meg a csoport számait, különben nem jutsz ki innen. Ki tudja meddig húzzák még. „ ) És feladta a következő rejtvényt is egy borítékban: “Szerezd meg az árnyak karmát „ . Valójában ez egy feladat, amit teljesíteniük kell. De most elsődleges az, hogy hol fognak nyugovóra térni és miként. Bess, Zach, Jake (az ikrek) és Marilyn az erdőbe indult fáért, Derek, Carol, Katherine és Sarah pedig a tisztáson maradtak. Katherinenek volt egy vázlata a szálláshoz, Bess térképet készít útjuk során, Marilyn a növényeket tanulmányozza miközben az ikrek eszement módon akarnak fát vágni. Ekkor egy Vicsor falka támad rájuk. Az ikrek még a földön vannak, Bess egy ágon csüng Marilyn pedig felmászott egy sziklára. Közben a többiek semmit sem sejtenek. Nem ez az egyetlen probléma. Az ellenséges csapat felütötte a fejét, Nina pedig Eleonorral és Henrikkel a táborukba tart, hogy értesítsék a vezetőjüket Aaront.

Eddig jutott el nagy vonalakban a szerep, a térképet szeretném, majd megrajzolni amint adódik időm, de addig is itt lesznek a számok, és a Végtelen erdő szabályzata. Jó szórakozást és kellemes túlélést kívánok minden kedves Végtelen Erdei játékosnak.
(A szerep kiírása a klubbanelérhető még egyszer nem másoltam ide be. Illetve érdemes nézni folyamatosan a fantasy állatok és növények bővülése miatt is.)

Végtelen Erdő Szabályzata
Kék, mint a királyi vér
Aminek minden lovag esküt ígér.
Hallod lovag, ne várj irány a front!
Tiéd pontosított indulási pont.

Vörös, akárcsak a vér színe
Vadásznak kel kezeskedni érte
A vadász adja az indulási helyet
Mivel ismeri, ki hol, s mikor vet.

Fekete karcok akár a csillagos ég
Ebben a gyógyító, aki talál reményt
A gyógyítók dolga igazán bonyolult
Cseréld meg, ha nem boldogul.

Ha már ismered az időt
És tudod, hol van a mérő
Kimaradt egy kód,
Ami megmutat egy ajtót.

Utolsó tanács, amit adhatok
Vigyáz mit suttognak az árnyalakok
Sosem tudhatod ki az igazi szörnyeteg
És hogy legfőképpen ki lakozik benned.

Számok/posztok
Kanadaiak:
Jack Blakwell 14
Zach Blakwell -15
Derek Carter 04
Elizabeth Godwin 374
Carol Montgomery 19
Sarah Roberts 02
Katherine Turner 40
Marrilyn Webber 13

Egyéb szereplők:
Stacy 02
Nina 74
Grayson 02
Eleonor 3
Henrik- 7
Oscar-14
Aaron-03
Diane 92

( 1226 megtekintés )

Szólj hozzá:

cegelil201 2020. 03. 30. 17:41  
Grayson

Otthon pihentem, a kardomat éleztem, és épp a cuccaimat figyeltem, mikor is Oscar a maga igen jellegzetes hangján egyszer csak felkiabált hozzám. Kinyitottam az ablakot, és kinéztem rajta, mikor is meglepetten konstatáltam, hogy bizony fogott valamit, vagyis inkább valakit. Sóhajtottam egyet, majd felöltve szokásos aranyos ábrázatomat, kinyitottam az ajtót, és lementem a lépcsőn, egyenesen a fiú elé.
- Szóval, mit is kéne csinálnom? - kérdeztem kedves, mézes-mázas hangom, amitől a legtöbbünket a hideg is kirázta, viszont a lányt még emlékeim szerint nem láttam, ez elég lehetett hozzá, hogy megtévesszem, és azt higgye én is csak szót fogadok. Hallottam már pletykát, hogy elvileg mi fogjuk tartunk másokat, hogy ne tudjanak elmenekülni és parancsolunk nekik, hátha elhiszi, hogy velem is ez van. Vagy higgye csak azt, hogy becsapható naiv kisfiú vagyok. Alig várom, hogy lássam az arcán a kiábrándulást, amit mindenkién látni szoktam, mikor rájönnek milyen is az igazi valóm.

Kriza 2020. 03. 30. 8:01  
Oscar

A kis vöröskének a kezéből végre kihullott a kés, lábai elernyedtek, ahogy karjai is, így összerogyott a sárban. Végre hatott a bénító méreg, és szerencsémre csak most vette észre a szúrás nyomát az ujjbegyén, amikor már késő. Persze nem büszkélkedhetek, mivel ebben a „nem szabad megölni” típusú harcban engem is jócskán ellátott karcolásokkal Tessa. Már nem beszélt csak a szeme villant haragosan, mire én odabotorkáltam.
- Tudod – kötöttem le nyakamból a sálam – Nem véletlenül hagytalak életben. Félre ne értsd, nem kedvellek, tényleg nem - néztem rá szúrósan, hogy nyomatékosítsam ellenszenvemet iránta - De meg kell adnom neked az esélyt, hogy válasz, mert nekem is megadták. Mert kedves Tessa, nem mutatkoztam be teljesen Oscar Meyer vagyok, a Gyilkos osztagból – villantottam meg örült mosolyomat egy fél másodperc erejéig.
A lány szemei meglepetten kitágultak, de rögtön rá is kötöttem a sálat, ügyelve arra, hogy ne lásson semmit. Ha netalántán szökéssel kísérletezne, ne tudhassa az útvonalat. Illetve kellett egy pár felesleges kört mennem vele a kis patkánya miatt, ami persze a nyomunkban van, hogy  kellő képen összezavarodjon. A vállam már sajgott ahogy lábaim is, apró termete ellenére, azért tudja nyomni az ember sérült vállát… Végre felbukkant a kiszáradt Lomgla fa a házainkkal együtt. Átmentem a hídon, és egyenesen Grayson „szobája” felé vettem az irányt. Ledobtam a kis csajt a fa tövébe, majd előre kiabáltam. Bíztam benne, hogy ő jön ki, és nem kell a vérző lábammal még lépcsőznöm is.
- Héééé Grays kapás van!

cegelil201 2020. 03. 29. 12:46  
Marilyn

- Ha nem akarod megmondani, nem kell. Én csak nemrég keletem fel itt. Nem sokat tudok még a helyről, csak olvasom a könyvemet. - persze, ezek alapján nekem is leesett, hogy Aaron már régebb óta van itt, mint én. Ő lovag, vagyis nincs könyve, hogy kiolvassa belőle a dolgokat. Azaz tapasztalnia kellett dolgokat és, vagy tanulnia kellett egy gyógyítótól. Minden esetre nem faggattam ezen a téren tovább. Viszont itt hagyni nem akartam, mert én se tudom hogy hol vagyok és a srác meg van sérülve. Nem hagyhatom itt.
- És te esetleg tudod, hogy hol vagyunk? Mert nekem már fogalmam sincs. - vallottam be kínos mosollyal, jobb kezemmel megvakarva a fejemet. Szőke tincseim rakoncátlanul mozogni kezdtek, nem törődve azzal, hogy én mit szerettem volna. Letettem kezemet végül magam elé és kéken villogó szemekkel vártam a fiú válaszát. Bár ez inkább volt csillogás, mint villogás. Érdekelt, hogy mit mond, hogyan mondja és hogy vajon miért nem mond el mindent. Persze, a titkok fontosak. Ezt meg is értem. Tiszteletben is tartom, ezért nem faggatom tovább.

Kriza 2020. 03. 21. 15:12  
Sarah

Az események pörögtek körülöttem, jóformán csak kapkodni tudtam mindig a fejemet. A táborhely építésénél segédkeztem, hoztam néhány nagyobb követ, amivel körülrakhatjuk a tüzet majd. Nem szólaltam meg akkor se, de igazából mit is mondhattam volna? Azt hogy én sem értem mi folyik itt? Ezzel sokat nem tettem volna hozzá a csapatmunkához. Nem tudom, valamiért úgy érzem, nem megy ez nekem, mármint a beszélgetés velük. Nem tudom kicsodák, és magamról sem tudom hogy ki vagyok. Igazán még csak akkor akadt a torkomon a hang, amikor a Vicsorokhoz kerültünk, futottam én is a többiekkel, de nem tudtam harcolni, még remegő kezemben a könyvet sem tudtam felnyitni, egyszerűen, csak ott álltam az árnyékban megbújva. Egyszerűen lefagytam, akartam menni, de nem tudtam. Lábaim csak akkor kaptak erőre amikor mindenki menekülőre fogta, nem akartam egyedül lenni. De aztán... választani kellett. Egyébként engem nem javasolt Katherine sehova, ezt megértem. Tudtam, hogy újabb harcnál nem vennék hasznomat, Carol pedig, mint gyógyító már velük ment, ő nem ijed meg az ilyen helyzetektől, csodálom a bátorságát, hiszen majdnem elvesztettük az épületben. A másik oldalról pedig még nem bizonyítottam alkalmasságomat. Amint Zach otthagyta Katherinet előrébb léptem, és én is segítettem, a hordágy elkészítésében, a másik oldalról.
- Én veletek maradok - suttogtam a tőlem telhető legmagabiztosabb módon.

Somi123 2020. 03. 20. 17:30  
Aaron

- Nagyon jók a kérdéseid Marilyn...- a távolba néztem, ahol az egész erdő délutáni csendessége burkolózott, csak a bogarak zümmögését lehetett hallani - Ez az erdő tele van titkokkal és sok-sok élőlénnyel, amik már nagyon messze állak a relativitástól. És tudod… Egy férfinak illik megőriznie a titokzatosságát. - ekkor újra a tekintetem a lány kíváncsian ragyogó szemeibe tévedt- Visszatérve, te sem a könyvedből olvastad ki a Vicsor nevét, amire én is következtetnék arra, hogy te sem vagy itt mai látogató, ráadásul ezt a kéreg is megerősíti. És tudtad a posztomat, ahogyan én is tiédet szóval akár az is lehet, hogy pont ugyanannyi ideje vagyok itt, mint te.– próbáltam egy kicsit összezavarni a lányt. Okos és jó megfigyelő, szóval óvatosnak kell bánnom a szavaimmal.

cegelil201 2020. 03. 19. 13:16  
Én semmit sem tudok róla :/

Kriza 2020. 03. 19. 13:14  
Julien száma a 19

Kriza 2020. 03. 19. 12:50  
Rendben karakterlap elfogadva. Egyébként tud valaki valamit CB-ről? Elakadtak egy kicsit a reagja nélkül a történések két helyszínen.

Somi123 2020. 03. 18. 22:21  
Akkor átveszem lulilla karatkerét:
Amy

Éreztem, hogy nem bízik bennem és ez meg is nyilvánult goromba válaszából. Eszembe jutott az az idő amikor felébredtünk az öreg házában. Sosem fogom elfelejteni azokat az ijedt, meglepődött arcokat, a Meroszkas hatalmas szemfogait és Gaster Mame rejtélyes kérdéseit. Amikor megláttam a lány állatát a hideg kirázott tőle. De láttam már ettől sokkal ijesztőbb dolgokat is. Nem tudtam eldönteni, hogy a fenevad vagy a megőrült ember veszélyesebb-e ebben az erdőben. Még mindig vannak rémképeim az akkori nagy vérontásról.
- Természetes hogy emlékszem rátok, hiszen ti az első között voltatok, akik leváltak a csapattól, de ami a legfontosabb, hogy békés szándékkal jöttem. – persze, hisz létszám fölényben vannak, bármikor nekem ronthatnak, amikor csak kedvük tartja bár az is lehet, hogy Brook a fejese ennek a csoportnak. Percekig nézhettünk egymás szemébe, de a nagy csendet a szőke hajú fiú törte meg. Kanada...Erről a csoportról nem halottam. Akkor talán még sem olyan veszélyesek.
– Kanada mi? Hollandia sem rossz hely, nem igaz Brook? – mondtam gúnyosan a lánynak, majd a fiú szemeibe néztem. – És mi járatban vagytok errefelé? Élelemszerzés, vagy a beveszitek a minden napra elegendő adrenalin adagot?- kezdtem el csevegni, figyelmen kívül hagyva a fiú iménti lebukását. Régen szocializálódtam, már hiányzott az emberekkel való kommunikáció. Kicsit unom, hogy folyton Madisonhoz beszélek. Igaz ő is válaszol a maga módján és neki is van véleménye, de azért ez mégis csak másabb.

Somi123 2020. 03. 18. 22:16  
Íme a Gyilkos osztag fűszerész-e, aki egyben Pagie társa:
Név: Julien Austin
Kor: 18
Nem: Férfi
Ország: Anglia
Poszt: Gyógyító
Tulajdonság: Első ránézésre egy átlagos fiatal fiúnak néz ki, akinek szinte makulátlan...Mindene. Nem bírja a nagy piszkot, főleg ha a ruhái azok, na meg az arca, arra nagyon allergiás. Tipikusan az a srác, aki tudja, hogy jól néz ki és ezt ki is használja. Figyelmes, humoros és kedves, ellenállhatatlan mosolyától képesek elolvadni a lányok, na meg a smaragdon csillogó zöld szemeitől. Jó fizikumú, de utál sportolni, a múltban egyszer kétszer lejárt kondizni, de azt is a lányok kedvéért tette. Önbizalmával nincs gond ahogyan előadói képességével sem, képes bárkire rátukmálni bármit, legyen az hasznos vagy haszontalan dolog, ő mindenből vásárt csinál. Amit a legtöbb ember el tud mondani róla az egy egoista, őszinte és néha elég idegesítő emberként tudnák leírni, hiszen legalább ötször megnézi magát a tükörben, nehogy véletlenül rondán menjen emberek közé. Mindene a márka, márkás póló, nadrág, cipő...stb., szóval nagyon sokat képes költeni magára. Laza srác, nem agyalja túl a dolgokat, gyakran egy vállrándítással elintézni a dolgokat, nem az az idegesítő típus, kivéve, ha nem jól néz ki. Azonban ha valaki „ápolatlan” a közelében, azt kegyetlenül a szemébe mondja az illetőnek. E és egyéb idegesítő tulajdonságának köszönhetően elég gyors futó, szóval nem szeret közelharcba keveredni. A kritikákat egész jól viseli, de képes azonban kisebb dolgokon is bedurcázni. Gyengeségeihez hozzátartozik a tűk és a pókok. Az előbbitől elájul, az utóbbitól fejvesztve menekül és sikít. Remek tájékozó képessége van és rajong a csillagokért, bár nem csoda, rossz alvó, gyakran felkel a hajnali órákban. Olyankor régen a tetőre ment és egy cigi elszívása közben nézte a csillagokat, mostanában csak kifekszik a fűre. A múltban nem volt nagy dohányos, naponta elszívott három szálat, de a stresszes időszakokban több doboznyira is szüksége volt. Gyógyító lévén imád különböző növényekkel kísérletezni, személyi célja a dohány avagy cigi lekoppintása, mivel az az egy doboz amit hozott magával az elrablása napján hamar elfogyott és nem hajlandó leszokni a nikotinról. Az ember azt hinné, hogy saját testi épsége fontosabb, mint a másiké, ami majdnem teljesen igaz. Sosem voltak igazi barátai, nem ragaszkodott senkihez, mindig a semleges zónában maradt, talán ez a múltja miatt lehetséges. Két emberhez ragaszkodik igazán az az apja és Paige, őket az élete árán is megvédené.
Történet: London eldugott kis sikátorában élt nem messze a dús gazdagok negyedétől. Amióta az eszét tudja édesapjával él egyszerű életmódot, egy egyszintes „házban”, ami inkább lakásnak is nevezhető. Édesanyjáról nem tud semmit, apja szerint csak egy volt a sok nő közül, akivel összekavarta a port. Apja elmondása szerint egy kosárban hagyták őt az ajtaja előtt egy üzenettel, rajta az adataival, azonban az anyja neve nem volt rajta. Őszintén szólva, Juient sosem érdekelte igazán anyja kiléte, apjával meg megvoltak, elviselték egymás társaságát csendben, főleg ha a maffiának állítottak elő különféle kábítószereket. A fiú, így napjait az iskolán járáson kívül a városban járt különböző helyekre szállítva a drogot. Természetesen ő csak árulta az anyagot és kiszállított megrendelésre (meg persze néha besegít az édesapjának), folytonos szerencséjének hála így egyszer sem kötött ki a rendőrségen. Amikor nem volt munkában a sikátori fiúbandával lógott, esetleg szórakozó helyeken töltötte a szabad idejét. Aaron az osztálytársa volt, jól ismerte, gyakran járt ki a sikátor elejébe megfigyelni London üvegpalotáit. Beszélgetésük a köszönés után kimúlt, nem igazán keresték egymás társaságát. Emlékei csak az apjáról vannak, a pincéjükről és egy sötét sikátorról.
Az erdőben ébredés után egy három fős kis csoportban tengette mindennapjait egy Pagie nevű lovag lánnyal és egy Michael nevű vadász fiúval. Életük nem volt unalmas, néha rablás vagy saját erőből szerezték meg mindennapi betevőjüket, sőt, olykor ölniük is kellet, na meg persze Julien saját ***ségeivel is el tudta szórakoztatni a csapatot. Számukra a kijutás a cél, ezért mindent megpróbálnak megtenni, vagyis megfejteni Gaster feladványait. Azonban egy váratlan támadás következtében Michael meghalt, amit őszintén nagyon sajnált, ő értékelte a legjobban a poénjait. A fiú tiszteletére síremléket is készítettek. Azóta kettesben járják az erdőt.
Kinézet:
Felszerelés: Kézi tükör, üres cigis doboz, különféle gyógynövények, egy kés amivel inkább növények aprítására használ, agyagtál, rongy és egy speciális növényből font kötél (nah, néha unatkozott).

Kriza 2020. 03. 18. 22:02  
( Sorry, emellett a "zseniális" E-oktatás mellett még annyi időm sincs, mint amennyi kevéske szokott lenni. Most már egy vajas kenyeret sem tudok nyugalomban megenni )

Beth

A két lány nem válaszolt. Nem tetszett a helyzet, de ezt már említettem. A nyilat még mindig felhúzva tartottam, készen figyelmeztető lövést leadni. Nem tudnám egyikőjüket sem lelőni, én... nem vagyok gyilkos. Eszembe jutottak hirtelen a vicsorok, és a hátamon is nehezebb lett a súly. Nem az...nem az volt. Igen, én csak önvédelemből öltem, azért hogy megmentsem mások életét. De ezt nem tudhatják, ránk támadhatnak, és akkor mit tudok tenni?
-Kanada a neve ahonnan jöttünk! „ - kiáltott fel mögöttem hirtelen Derek, megtörve a kínos csendet.
A nem várt hanghatásra összerezzentem és elengedtem a nyilat, szerencsére a csak a földbe fúródott, de eltávolodott tőlem. A francba... ezekből pedig nincs sok vigyáznom kéne rájuk!

Margagréta 2020. 03. 14. 16:43  
Carol

- Most már legalább mindenki tudja - mosolyodtam el kínosan. Köszi, Derek. De mondjuk igaza van, össze tudja kapcsolni a dolgokat a fejében. Mit mondhatnék, elég okos

Kriza 2020. 03. 12. 14:51  
Derek

- Kanada... Zászló, név számok. Bár itt olyan is áll hogy lakcím stb. Inkább az a fontos, hogy minek van zászlója?- dörmögtem magam elé. Zászlót elsősorban  országokkal kapcsoljuk összr... Hát persze, Kanada, Kanada a neve ahonnan jöttünk!- kiáltottam fel egy kicsit hangosabban, mint kellett volna, hiszen így az alap kínos szituációban elég éedekesen hatott, mert így a tekintetek mostmár rám és Carolra szegeződtek.

cegelil201 2020. 03. 05. 16:26  
Marilyn

- A többieket megtámadta egy falka vicsor, a csapat másik felének szóltam, hogy segítsenek nekik, én pedig ott maradtam. Mikor meghallottam a Grywolf hangját, eljöttem erre, és itt lyukadtam ki, de őszintén, már fogalmam sincs, hogy hol vagyunk. - vallottam be kissé kínos mosollyal. Valóban, fogalmam se volt róla, hogy hova keveredtem. Jó lett volna tudni, de most kicsit jobban foglalkoztatott a fiú állapota. Majd vissza jutok valahogy.
- Amúgy te mióta vagy az erdőben? Teljesen máshogy beszélsz, mint mondjuk én, és többet is tudsz, szóval biztos, hogy nem most jöttél. És kard van nálad, ami azt jelenti, lovag vagy, amit a kezeden lévő szám is elárul, mégis tudod a lények nevét. - néztem rá kék szemeimmel, melyek szinte világítottak, ragyogtak volna a kíváncsiságtól.

Margagréta 2020. 03. 02. 18:40  
Carol

- de, és ahogy nézem, van rajta valami papírdarab - mondtam

Lenéztem a táskámra amire egy felirat volt írva: Carol Montgomery, Kanada (és egy fura piros zászló, amin egy levél van), valamint valami Kód
- Ez fura, nem? - kérdeztem Derektől - De mi az a Kanada?

1. oldal Következő

 
  KutyaTanya  · Copyright © 2007-2020 · Minden jog fenntartva. · Használati feltételek & Jogi és adatvédelmi nyilatkozat