Újság >> Szerepjáték

(ellenőrizte: Stormy)

Végtelen Erdő
Megosztás: f

Végtelen Erdő

2029 július 2-án egy osztály eltűnt Angliában, 2030 január  13 –án Svájcban egy síelő diákcsoportnak nyoma veszett. Ugyanezen év őszén (október 22-én) Hollandiában felszívódott a kikötőben ismét egy csoport fiatal….
2031 április 14-én pedig Kanadában ismétlődött meg a tragédia a 12. ökológiai versenyen.
- Éppen erdei túrára indultak a gyerekek, az éves ökológiai verseny keretében. Mi kísérő tanárok, a kijelölt állomásokon vártunk, de gyanús volt, hogy egy csoport igen sokáig elmarad, így utánuk indultunk, a versenyt pedig ideiglenesen felfüggesztettük. Maga a terület nem nagy, sőt kerítéssel körbevett helyről lenne szó, mégis nyoma veszett a diákoknak „ – nyilatkozta az egyik versenyszervező.

Más-más időpontok, helyszínek és körülmények. Egy viszont közös. Mind fiatalok, és ismerik egymást. Illetve még valami, senki sem látta őket viszont, a nyomozást pedig felfüggesztették az eltűnt gyerekek felkutatásának érdekében Angliában és Svájcban. Hollandia még reménykedik, akár csak Kanada is. Nem tudni mi történt velük. Csak remélni lehet, hogy nem történik a jövőben hasonló eset.
Aprille Alston, Oknyomozó újságíró
-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.
Ez eddigiek tartalmából:
Az eltűnt gyerekek felébredésük után még sem ismerkedni, sem pedig a kezükön lévő feliraton és fegyvereken sem tudtak gondolkodni, mert rövidesen az Öreg ember próbáját is kiállták, bár az, hogy mindannyian élve kijussanak nem volt egyszerű. Carol kis híján ott maradt, de Marilyn gyors észjárásának a többiek kitartásának köszönhetően legyőzték a Meroszkast. Kijutva egy erdővel körül ölelt tisztáson találják magukat ahol egy hatalmas vízesés is helyet kap, aminek lábainál három kőkapu található három felirattal: “Ki vagyok? „ “Mikor kezdődött? „ “Miért? „ Emellett egy kis emelvényen ott lógott a végtelen erdő szabályzata is. Karaktereink megfejtettek annyit belőle, hogy számaik színe egy-egy posztot jelent a csapatban. A kék a lovag, a vörös a vadász és a fekete a gyógyító. Ekkor pedig felbukkant egy rejtélyes nő, aki Gaster Mame névvel mutatkozott be és egy rejtvényt bízott rájuk,  hogy kicsoda ő valójában. Katherine füzetébe leírva rájött a megdöbbentő üzenetre. Game Master azaz a játékmester. Megfejtéséért nem maradt el a jutalom, mert Gaster a fülébe súgott valamit ( “Jegyezd meg a csoport számait, különben nem jutsz ki innen. Ki tudja meddig húzzák még. „ ) És feladta a következő rejtvényt is egy borítékban: “Szerezd meg az árnyak karmát „ . Valójában ez egy feladat, amit teljesíteniük kell. De most elsődleges az, hogy hol fognak nyugovóra térni és miként. Bess, Zach, Jake (az ikrek) és Marilyn az erdőbe indult fáért, Derek, Carol, Katherine és Sarah pedig a tisztáson maradtak. Katherinenek volt egy vázlata a szálláshoz, Bess térképet készít útjuk során, Marilyn a növényeket tanulmányozza miközben az ikrek eszement módon akarnak fát vágni. Ekkor egy Vicsor falka támad rájuk. Az ikrek még a földön vannak, Bess egy ágon csüng Marilyn pedig felmászott egy sziklára. Közben a többiek semmit sem sejtenek. Nem ez az egyetlen probléma. Az ellenséges csapat felütötte a fejét, Nina pedig Eleonorral és Henrikkel a táborukba tart, hogy értesítsék a vezetőjüket Aaront.

Eddig jutott el nagy vonalakban a szerep, a térképet szeretném, majd megrajzolni amint adódik időm, de addig is itt lesznek a számok, és a Végtelen erdő szabályzata. Jó szórakozást és kellemes túlélést kívánok minden kedves Végtelen Erdei játékosnak.
(A szerep kiírása a klubbanelérhető még egyszer nem másoltam ide be. Illetve érdemes nézni folyamatosan a fantasy állatok és növények bővülése miatt is.)

Végtelen Erdő Szabályzata
Kék, mint a királyi vér
Aminek minden lovag esküt ígér.
Hallod lovag, ne várj irány a front!
Tiéd pontosított indulási pont.

Vörös, akárcsak a vér színe
Vadásznak kel kezeskedni érte
A vadász adja az indulási helyet
Mivel ismeri, ki hol, s mikor vet.

Fekete karcok akár a csillagos ég
Ebben a gyógyító, aki talál reményt
A gyógyítók dolga igazán bonyolult
Cseréld meg, ha nem boldogul.

Ha már ismered az időt
És tudod, hol van a mérő
Kimaradt egy kód,
Ami megmutat egy ajtót.

Utolsó tanács, amit adhatok
Vigyáz mit suttognak az árnyalakok
Sosem tudhatod ki az igazi szörnyeteg
És hogy legfőképpen ki lakozik benned.

Számok/posztok
Kanadaiak:
Jack Blakwell 14
Zach Blakwell -15
Derek Carter 04
Elizabeth Godwin 374
Carol Montgomery 19
Sarah Roberts 02
Katherine Turner 40
Marrilyn Webber 13

Egyéb szereplők:
Stacy 02
Nina 74
Grayson 02
Eleonor 3
Henrik- 7
Oscar-14
Aaron-03
Diane 92

( 131 megtekintés )

Szólj hozzá:

cegelil201 2019. 12. 09. 21:00  
Marilyn

A hirtelen események, amiknek a történése nem is jutott el teljesen a tudatomig, elöntött félelemmel, és pánikkal. Nem nagyon tudtam mit tegyek. Mikor eleinte szóltak, szinte meg se hallottam. Vagyis... Hallottam én, csak érteni nem értettem. A vicsor, ami megpróbált elérni, majdnem el is kapta a lábamat, ahogy igyekezett feljutni, azonban mázlim volt. Az ikrek és Beth is harcolt, csak én voltam tehetetlen, ami egy rettentően rossz, és kétségbe ejtő érzés volt.
- Marilyn, szaladj a táborba vissza, Zachel, mi Jakkel feltartunk annyit amennyit tudunk! - hangzott Beth parancsa, ami végre elérte a tudatomat. Tisztában voltam vele, hogy nem sokat tehetek jelen helyzetben, és ez egy rettenetes érzés volt. Épp ezért legalább ezzel hasznossá akartam tenni magamat.
Mikor szabad pályát biztosítottak, leugrottam a szikláról, igen szoknyában, és futottam vissza a "táborunk" felé, aminek irányával még tisztában voltam. Ahogy földet értek lábaim, olyan gyorsan kezdtem szaladni, amennyire csak tudtam, és bármennyire fájt és fojtogatott a torkom, szúrt a tüdőm, nem álltam meg a táborig, ahol minden beszélgetést félbe szakítva törtem be a többiek közé.
- Srácok, baj van! - préseltem ki a szöveget kínkeservesen, mivel alig kaptam levegőt. - A többiek... - itt nyeltem egyet, mert nem igazán jutottam levegőhöz. Kis híján össze estem. Nem erre találtak ki. - A többieknek segítség kell. Megtámadta őket egy falkányi vicsor. - itt már nem foglalkoztatott a levegő hiánya, csak préseltem ki a számon a mondatoka egymás után. - Most is harcolnak, de egy karcolás és meghalhatnak, mérgező a nyáluk, veszélyesek! - tudtam, hogy mutatnom kéne nekik vissza az utat, de nem voltam biztos benne, hogy képes leszek rá. - Azt az ösvényt követtük. - mutattam az erdőbe, már tényleg alig állva a lábamon, és bár eddig is mosolygósnak ismertek meg, aki nem mutatja, hogy baja van, most lehetett látni az arcomon, hogy nem sok választ el attól, hogy leüljek a földre szusszanni egyet. Sajgott mindenem.

Margagréta 2019. 12. 09. 15:53  
Carol

Erre nem tudtam mit reagálni, ezért először felnevettem és a maradék sárral a kezemen ráültem a rönkre,előredőltem, mosolyogva összeborzoltam a haját, majd angyali mosollyal néztem a sáros Derekre. 
Carol

-így, így

(bocsi, ez lemaradt)

Kriza 2019. 12. 07. 12:48  
Derek

Nem számítottam két dolora. Egy, hogy ennyire könnyedén és gyorsan megcsinálja, kettő...
- Hé! - hátráltam. - Szóval így játszunk! A sáros kezemet ezúttal a lány pólójába töröltem és mintha mi sem történt volna, vonszolni kezdtem a tábor felé a rönköt dudorászva, várva, hogy mit lép majd erre.

Beth

Kicsit megkönnyebülve fújtam ki a levegőt, amint láttam az ikrek eszement harcmodorát. Végre magukhoz tértek. Fogalmam sincs, hogy mégis honnan tudják hogy kell forgatni a kardot, de végül is csak pár órája ismerjük egymást. De Nem tudtam hogyan kezelhetnék a helyzetet, sosem voltam vezető jellem. De van egy olyan érzésem, hogy a vezetők azt mentik ami menthető.
- Marilyn, szaladj a táborba vissza, Zachel, mi Jakkel feltartunk annyit amennyit tudunk! - húztam fel a következő nyilat, mert amelyik kiszabadult az ág alól sunyi módon hátulról akarta az ikreket támadni, közel sem volt olyan szép lövés, mint az előző, de elkapta az oldalát.

Somi123 2019. 12. 01. 21:02  
Zach

Beth kiáltása ébresztett fel minket és a hatalmas ág, ami a vadállatra esett. Jakekkel hiába kapkodtuk a fejünket, sehol nem találtunk menedékhelyet a közelben, a dögök meg egyre jobban közeledtek felénk ráadásul az egyik Marilynt is célba vette. A francba! Lázasan latolgattam a túlélési esélyeinket és a helyzetet látva nincs elég magasan a mérőnk... Ekkor láttam, hogy egy nyíl fúródott az egyik fenevad nyakába. Jakkel egymásra néztünk. Négyből kettőnek vége. Már csak kettő van. Elvigyorodtunk, majd előrántottam a kardom, ahogy Jake is felvette a földről az övét.
- Na öcsém, úgy látszik mi sem maradhatunk ki a jóból! - mondtam Jakenek, aki eközben felvette a "támadó állást", vagy mit.
- Egyet értek. Háromig számolok! Egy...-kezdte de én addigra nagy csatakiáltás közepette nekiindultam a farkas izének. Ő a kiáltásomra felém fordult és mire feleszmélt volna, én kardomat egyenesen kinyújtva ejtettem az oldalán egy nagy vágást. Ettől az állat megingott, és összerogyott, de nem halt meg, mivel próbálkozott felállni egy visszatámadásra. Ám ekkor Jake odaszaladt és levágta az állat fejét, ami a földre esett.
- Három. Miért nem vártad ki!? - kérdezte, de én válaszolni sem tudtam, csak elkiáltani magam, hiszen  egy farkas maradt a négyesből, aki éppen Jake felé szaladt.
- JAKE MÖGÖTTED! - kiáltottam, ő pedig ijedten fordult hátra. Éppen csak annyi ideje maradt, hogy éppen a levegőben ugró farkas (vagy mi) elé kinyújtsa a kardját, ami szépen bele is esett, felnyársalva saját magát. Hiába esett össze holtan, mi egyáltalán nem voltunk nyugodtak, kapkodva szedtük a levegőt és úgy figyeltük az újabb falkát. Az túlélési esélymérőnk újra csökkenő tendenciát mutatott.
- Mi lenne ha játszanák Jake - kezdtem-, az nyer aki többet megöl.
- És mi a jutalom?- kérdezte rám sandítva.
- Élet és egy kiadós vacsora. Hátha meg lehet enni ezeknek a dögöknek a húsát.- erre elnevette magát.
- Azt kötve hiszem, de benne vagyok. Ha már egy "játékban" vagyunk, akkor játszunk.- felelte, majd a megérkezett farkasokra néztünk, akik felénk szaladtak. - Akkor START GAME!

Margagréta 2019. 12. 01. 13:42  
Carol

- Oké, megcsinálom - bizonygattam magamnak is, miután feltűrtem a ruhám ujját, aminek mondjuk semmi értelme nem volt de mindegy. Lassan elkezdtem befelé ballagni, és mindent próbáltam pontosan csinálni, bár egy picit nehéz volt a fadarab, aztán tetőtől talpig sárosan kiléptem a pocsolyából - huh, ez is megvolt - mondtam, majd egy pici sarat mosolyogva, művészien rákentem Derek homlokára

Kriza 2019. 12. 01. 12:12  
( Dehogy is xd. Egyébként csak egy érdektelen kérdés akinek van CN felhasználója. Nektek sem elérhető az oldal?)

Derek

Kicsit hátrahőköltem merészsége láttán, de így könnyebb lesz a terv.
- Szóval, látszik, hogy kevesebb volt a csapadék, de elég nagy a sáros terület. Vannak ott nagyobb kövek látod? - mutattam le - Neked kisebb a súlyod, alattad nem süppednének be, de az kevésbé valószínű, hogy én nem merülnék el derékig. És innen jön a második fázis.  A törzs hozzád közelebbi végét le kell nyomni, nem egy hatalmas darab, szerintem elbírsz vele, így kiemelkedik a vége a vízből és ha óvatosan elforgatod a kövön amin megakadt a vége kiér hozzám és azt feltudom ide húzni. És akkor csak vissza kéne jönnöd, valószínűleg sáros kis mancsokkal, mert a törzs vége hát... látod, kicsit piszkos.

Margagréta 2019. 12. 01. 10:49  
(remélem, Derek nem veszi magára )

Margagréta 2019. 11. 30. 14:25  
Carol

- Nem vigyorog, bírom a sarat, és előbb bemegyek mint te! - mondtam neki, és az utolsó szót nagyon erőteljesen kiemeltem, és ujjammal kicsit megböktem a srác mellkasát.

Kriza 2019. 11. 30. 13:20  
Beth

- Fiúk, mozduljatok! - kiabáltam rájuk, akik egy pillanatig nem érzékelték a helyzet fontosságát. Kapaszkodtam az ágba, de az ismét nagyot reccsent. Nem lesz ez így jó. Gondolkozz Beth tiszta fej... A színes farkashoz hasonlító szőrgombóc fogat csattogtató egyedek már elértek minket, az egyik Marilyn sziklájára próbált felkapaszkodni haszontalanul, de vonyítása azt jelezte, hogy nem adja fel és távolabbról ismét mozgás látszott. A másik három pedig felénk tartott. Tennem kell valamit, de csak egyetlen egy dolog jutott eszembe. Őrült vagy Beth... Felhúztam magam az ágra, ami végleg letört, nagyot puffanva a földön ráesve az egyik dög fejére. Mielőtt én is a földön végeztem volna, a töréssel egy időben utolsó próbálkozás képen felugrottam és elkaptam a felette lévőt  ágat. Az egyik kezem megcsúszott de másikkal sikerült biztos fogást találnom. Igyekeztem feltornázni magam akárcsak egy hiperaktivizált lajhár. Ahogy felültem rá felemeltem a hátamról az íjat. Már csak egy gond van, hogy kell ezt az izét használni?! Kapkodtam és az egyik nyilat leejtettem. Az ikrek végre megmozdultak, így nem verte szerencsére fejbe őket. Végül sikerült felhúznom, és hunyorogva, bizonytalan kézzel próbáltam bemérni a célpontot, rögtön el is engedtem az ideget, de a nyíl a földbe fúródott. Akkor csináljuk máshogy... Vettem egy nagy levegőt, de ezúttal kivártam. A dög körözött a szikla előtt, de ugyanazokat a mozdulatokat ismételgette. Mindjárt ugrani fog... Valami furcsa nyugalom lett úrrá rajtam, és ezúttal magabiztosan engedtem el az ideget. A nyíl szemeim előtt lassítva tette meg a pályáját, egyenest a farkasszerű akármi nyakába fúródott. A dög rándult kettőt, majd összeesett a földön. Nem volt sok időm a csodálkozásra azonban.
- Marilyn mögötted újabbak jönnek! - kiabáltam teli torokból.

(Egyébként itt van a szállásuk csak elfelejtettem beilleszteni: )

Kriza 2019. 11. 30. 12:32  
Derek

Carollal a vízeséshez közel érve, csalódottan vettem észre, hogy még mindig hatalmas a sodrás, még lejjebb is. Már éppen javasolni akartam, hogy forduljunk vissza amikor megláttam egy nagyobb rönköt félig a partra vetve lent a sárban. Nos a fizika törvényeivel számolva nem a legbiztonságosabb, és nem is egy tiszta munka. De a többiek hamarosan visszaérnek nekünk is haladnunk kell. Bár...
- Hogy állsz a sárral? - néztem vigyorogva a lányra.

Margagréta 2019. 11. 29. 17:27  
Carol

- Én megyek veled, ha szeretnéd - mondtam moslyogva, és indulásra készen álltam

Kriza 2019. 11. 29. 15:11  
Derek

- Akkor nézzünk szét a területen. Kb szerintem két ilyenben elférnénk egy kisebb a fiúknak és egy nagyobb a lányoknak. Katharerine a rajzod alapján szükség lesz nagyobb törött ágakra, biztos van a vízesés mentén partközelben néhány. Tűz rakásához hasztalan, de talán erre a célra megfelel. Szükségünk lesz még nagyobb kövekre is, a tűzrakáshoz majd. Itt tényleg muszáj lesz dolgozni - sóhajtottam csalódottan. - Akkor megyek a rönkökhöz. Valaki segít nekem, hogy gyorsabb legyen.

Margagréta 2019. 11. 28. 19:06  
Carol

- dettó - mondtam mosolyogva, és reméltem, hogy hamarosan elkezdjük a készülődést.

Kriza 2019. 11. 28. 16:12  
Derek

- Ez... - kellett egy pár perc mire megtudtam szólalni, meg egyáltalán felfogjam azt a sok információt amivel a lány bombázott minket. A zöld szem amúgy is erős jellemre utal... - Ha jól értem, legjobb esetben holnap el kell húznunk a csíkot, de addig meg kell oldani az alvást... Én a másodikra szavazok, szerintem egyszerűbb mint gödröt ásni magunknak.

1. oldal Következő

 
  KutyaTanya  · Copyright © 2007-2019 · Minden jog fenntartva. · Használati feltételek & Jogi és adatvédelmi nyilatkozat