Újság >> Történetek / Sorozatok

(ellenőrizte: Stormy)

Szárnyak- 3.rész
Megosztás: f

Szárnyak- 3.rész

„ “Pár perc múlva, a kislány zokogva rohant ki a trónteremből. Aki látta azt hitte, az életéért rohan. Részben igaz volt. A nagyapja jelentette az életét. Az eszeveszett rohanás közben, nekirohant egy fekete ruhás monstrumnak. „ ”
Wolfy riadtan ébredt délutáni pihenéséből. Öklével egy hatalmasat csapott az ágyára, majd felszisszent. Szégyenletesnek érezte, hogy csak fizikai fájdalom útján tud elfeledkezi, a benne tomboló dühtől, és szomorúságtól. Szíve szerint már most megölné Enthrát, hogy evvel egy kis kárörömöt vigyen egyhangú életébe. „De meg kell várni az estét” gondolta, majd magára nézett a tükörben. Fehér haja és zöld szemei, olyan ártatlannak tűntek. Pedig ha tudnák milyen belülről. Kotorászott kicsit fiókjában, majd egy fekete tubust húzott elő. Ránézett hosszú hajára. „Túlságosan sok dologra elékeztetem magam...” Gondolta, majd előhúzott egy tőrt a táskájából. Megfogta hosszú haját, és egy gyors mozdulattal levágta. Akkora megkönnyebbülés lett úrrá rajt, mintha hajával együtt a hatalmas kö, melyet szülei, öccse és nagyapja halála hordoz, lehullott a földre. Nem érzett többé dühöt, tiszta fejjel tudott gondolkozni a ma estéről. Belenézett a tükörbe, és támadt egy ötlete. Elkezdte feketére festeni haját. Mikor végzett örömteljesen nézett a tükörbe. Keresgélt még egy kicsit a szekrényében, majd ráakadt az egyik kedvenc CD-ének borítójára. ”Nem kell semmi!” olvasta a dal címét, majd elkalandozott gondolataiban. „Mi lenne, ha lenne pirszingem? Vagy a hajam vége piros lenne? Megváltozna a külseje farkasként is, vagy a festék eltűnne, akár csak a ruháim, vagy egy fekete, piros farkas lennék? Nem nézne ki rosszul… Tegyünk egy próbát!” határozta el. Fogta a piros festéket és a fufruja végét befestette. Belenézett a tükörbe, és majd kiugrott bőréből. Sosem látta még ilyen szépnek magát. Persze, a palotában mindenki megfog lepődni… Hirtelen elhatározás útján fogta kedvenc táskáját, és belerakott egy adag teasütit. Lehajolt, majd még egy kisebb dobozt is elővett. Kinyitotta, és egy zöld medált vett ki belőle. Kisietett az istálló felé, de hirtelen nekirohant valaki hátának. Szárnyait amilyen gyorsan csak tudta visszahúzta, nehogy észrevegye bárki is. Folyton piszkálták vele, és nagyapja halála után soha többé nem repült sehova. Egyedül a szobájában hagyta, hogy látható legyen. Ezt is olyan könnyen tudta irányítani, akár csak a farkaslétet, annyi szerencsével, hogy a szárnyaival nem volt olyan különleges nap, mint a farkaslétével a telihold, hogy kénytelen látszatni. A hirtelen meglepetéstől hátra hőkölt, és elesett. Megdörzsölte fejét és mikor fel akart állni, egyik volt osztálytársa James nyújtotta felé kezét. Wolfy kicsit zavarban volt, ezért hagyat, hogy felsegítse.
- Bocsi…- Kezdte James, miközben tarkójára tette kezét.
- Öhm… Se- semmi baj. É-én jöttem neked.- Hebegte Wolfy.
- Hogy hívnak? Még nem láttalak errefelé...- Nézett rá James kérdőn. Wolfy nem tudta elárulja- e, ő az akit az egész osztály utált kinézete miatt, ezért inkább úgy döntött, a második nevét mondja, arra úgy se emlékszik senki gondolta.
- A- Amelia.
- Wow… Akár csak Wolfyt… Szegény lány, nagyon utálták… Pedig nem volt rossz. Má- már mint, nagyon jószívű volt, és bárkit képes volt megvédeni, akár szerette őt, akár nem… Mondjuk a haja az nagyon „ne bánts virág”- os volt, ha érted mire gondolok.- Kacsintott, rá egy sármos mosoly kíséretében.
- Na igen… Tényleg gáz volt a hajam.- Nevette el magát Wolfy. Csak ez után esett le neki, hogy elárulta magát.
- Várj, mi?- Nézett rá James. Most már ő is zavarban volt. Gyorsan leplezte zavarát.- Wolfy?
- Öhm...- Wolfy nem tudta mit válaszoljon neki erre a kérdésre. James minden előjel nélkül megölelte.
- Hiányoztál nekünk.
- Na álljunk csak meg egy pillanatra...- Tolta el magától Jamest.- Hogy érted, hogy nekünk? Ahogy emlékszem, és az előbb említetted, „mindenki utált”.
- Na igen… De amikor leléptél, és nem jöttél gimibe, mindenki elszomorodott. Még Olivía is, de úgyse vallaná be.
- Ez meglepett…
- Figyu, nincs kedved, egy- két óra múlva lejönni a MFC- be?
- Persze, mér ne? - Mosolygott Wolfy
- Rendben, akkrol legyél ott négyre.- Kacsintott rá- Amúgy, bejön az új sítusod.- Mondta, majd továbbindult. Wolfy örömmel az arcán indult tovább. Mikor végre az istállóhoz ért, elkezdte keresni Obszit, de sehol sem találta. Odafordult a lovászhoz, és megkérdezte, hol van a lova.
- Már kikészítettem önnek.- Mosolygott rá.
- Mé-mégis...- kezdte Wolfy, de Arthur felemelte, ujját, hogy ne kérdezzen, mert olvas.- Köszönöm.- Zárta le Wolfy. Kisietett a hátsóudvarra, és tényleg ott volt a fekete- fehér foltos fríz. Rajta volt egy nyereg, és a piros kantár. Wolfy levette a nyerget Obszi hátáról, majd a kerítésről felpattant a hátára. Obszi rossz néven véve, hogy gazdája elfelejtett köszönni neki,ezért elkezdett hátrálni.
- Bocsi,bocsi. Üdvözöllek Obszi a paripa!: Ironizált Wolfy. Szerencsére Obszi értette a viccet. Nyihogni kezdett.
- Nem, ma nem a legelőre megyünk. Ma van egy meglepetésem. Meglátogatjuk Icyt!- tárta szét karját Wolfy. A ló nagyot nyerített, majd elkezdett vágtázni.
- Obszííí!!!- Kiáltott Wolfy. Szerencsére nem esett le, de nagyon megijedt.- Na jó. Mehetünk.- Fogta meg a kantárt. Obszi ismét vágtázni kezdett, egyenesen egy tüskebokor felé. A bokor tüskéi olyan hegyesek és nagy, hogy simán az orvosnál köthet ki, aki beleesik, Wolfy mégsem riadt meg. Nagy levegőt vett, majd megpaskolta a különös kinézettel büszkélkedő frízt. Erre Obszi elrugaszkodott a földtől, és szinte átrepült a bokor fölött. Egy sikeres landolást követően, Wolfy ellenőrzés képen lehajolt, hogy megnézze Obszi lábait, de mint mindig, most se esett semmi baja. Ezután tovább ügetett be az erdőbe.

( 17 megtekintés )

Szólj hozzá:

Még nincs hozzászólás ebben a topicban.


 
  KutyaTanya  · Copyright © 2007-2019 · Minden jog fenntartva. · Használati feltételek & Jogi és adatvédelmi nyilatkozat