Újság >> Történetek / Sorozatok

(ellenőrizte: A Doktor)

Menekülés egy új élet felé
Megosztás: f

Menekülés egy új élet felé

-Josephina, kérlek nyisd ki a szemed - hallotta valahonnan messziről.
Ő azonban még nem állt arra készen, hogy felébredjen. Valahonnan vízcsobogást hallott és érezte, hogy fúj a szél. Hirtelen ráébredt, hogy a tengerben van, bár fogalma sem volt róla, vajon hogyan került oda. Kétségbeesetten nézett körül, hogy valahol valamiben megkapaszkodhasson, de mindent elborított a víz. Nem értette a dolgokat, hiszen nemrégen még Svájcban tartózkodott, ahol látta halottnak hitt öccsét Johnt. Ez az egész már neki túlságosan sok volt, legszívesebben elmenekült volna. Sajnálta, de ez az igazság, mert időközben rádöbbent arra, hogy neki az otthona San Marinóban van. Szégyellte magát, amiért szülei halála után olyan gyorsan elhagyta a szülői házat, amely az otthona volt születése óta. Egyszerűen képtelen lett volna tovább ott maradni, hiszen akkor tudta meg, hogy Henrik valójában csak a nevelőapja volt. Fájdalmas volt szembesülni azzal, hogy akit egészen gyermekkorától kezdve apaként ismert valójában semmilyen rokoni kötelék nem fűzi hozzá. Ő csupán egy beteljesületlen szerelemnek a gyümölcse, amit nem volt könnyű beismerni. Bár
Franciscó és Leontina őszinte szerelmet éreztek a másik iránt, mégis megtiltották nekik, hogy boldogok lehessenek a másik fél oldalán. Nagyszülei Leonor és Antonio voltak, akik megtiltották egyetlen leányuknak, hogy boldog lehessen azzal a férfival, akit szeret. Jól emlékezett rá, hogy nagyszülei nem sokszor jöttek hozzájuk látogatóba, szinte nem is ismerték őket. Ez szomorúsággal töltötte el őket, hiszen ők nem tehettek arról, hogy szüleik, hogy viselkedtek korábban. Sohasem értette meg, miért kellett így viselkedniük unokáikkal szemben. Választ azonban már nem kaphatott kérdésére, hiszen nagyszülei tízéves korában elhunytak. Most azonban szeretett volna kiszabadulni a tenger szorító fogságából, mégsem lehetett. Kisgyerekkorától félt a víztől, még Konga a bernáthegyi kutya is hiába próbálta megnyugtatni ő egyszerűen félt a víztől. Még egy hajóútra sem akart soha elmenni, mert óvakodott a háborgó óceántól. Leontina mindig jókat derült leánya viselkedésén, ő mindig nagyon szerette a vízi kirándulásukat. Sajnos azonban ez volt az utolsó útja is, hiszen soha nem térhetett vissza a tengerből. Ebben a pillanatban kétségbeesetten nyitotta ki a szemét és meglátta John öccse könnyes szemét, aki így szólt hozzá:
- Nővérem már azt hittem sohasem láthatlak viszont - köszöntötte.
- John te élsz? - hitetlenkedett.
- Túléltem a hajótörést csodával határos módon. Halászok mentették meg az életemet és nem régen engedtek ki a kórházból. Lorenzó árulta el hol vagy, melyik városban keresselek - mesélte.
- Nekem azt mondták, hogy mindannyian életeteket vesztettétek - sírta el magát.
- Ők sajnos tényleg az óceán mélyén álmodják örök álmukat - felelte.
- Gyere ismerkedj meg a gyermekeimmel, ugyanis nagybácsi lettél - jelentette ki.
Az öccse meglepetten lépett be a gyerekszobába, ahol békésen aludt két kicsi gyermek, akik semmit sem sejtettek a felnőttek beszélgetéséből.

( 46 megtekintés )

Szólj hozzá:

Micike013 2019. 10. 12. 19:27  
Nagyon nagyon  nagyon jól sikerült Várom a fojtatást!!


 
  KutyaTanya  · Copyright © 2007-2020 · Minden jog fenntartva. · Használati feltételek & Jogi és adatvédelmi nyilatkozat