Újság >> Történetek / Sorozatok

(ellenőrizte: Stormy)

Picur mindörökké
Megosztás: f

Picur mindörökké

Az erőmből ítélve most is nagytestű kutya leszek. Furcsa módon lógott a bőröm. De ez tetszett nekem mivel nagyon jól lehetett húzgálni a tesóim arcát. Leggyakrabban Blackyvel szoktam játszani. Mindig azt játsszuk hogy megfogjuk a kötél két végét és ráncigáljuk. Az nyer akinek a szájában marad a kötél. Egyik nap megéheztem de lusta voltam megkeresni anyát hogy tejet kérjek tőle. Körbe néztem hogy van-e valami ehető a környéken és megláttam a kötelet. Oda mentem a kötélhez és elkezdtem rágcsálni. Mire észbe kaptam hogy ez nem ehető addigra már szét téptem az egész kötelet. Félelmemben elástam nehogy torkon harapjon engem Blacky. Miután elástam a kötelet hemperegtem egyet a sárban hogy ne csak a mancsom legyen saras hanem én is.  A hempergés után láttam meg hogy Blacky közeledik felém. Megijedtem.
- Szia Rocky! Játszunk kötélhúzást?
- Szia Blacky! Igen! De hol a kötél?
- Nem tudom! Keressük meg!
Úgy tetettem mintha nem tudnám hogy hova tűnt a kötél. Blackynek sajnos túl jó az orra és rögtön kiszagolta hogy hova ástam el.
- Rocky!!! Megvan a kötél! Gyere segíts kiásni!
- Oké!
Oda futottam Blackyhez és elkezdtem ásni. Végül meg lett a kötél.
- Jesszusom! Ki tette ezt??? - kérdezte Blacky szomorúan
- Nem tudom. Derítsük ki! - mondtam hogy ne rám gyanakodjon.
Blacky szomorúan elfordult tőlem és elment anyuhoz hogy szóljon neki mi történt. Bánat marcangolta aprócska kutya szívemet hogy így hazudtam szeretett testvéremnek.  Blacky vissza jött.
- Blacky... mondanom kell valamit...
- Tudod hogy ki tépte szét a kötelet???
- Ömm... igen...
- Ki volt az???
- Az van hogy...
- Hogy?
- Én voltam.
- MI???
- Igen. Bocsánat.
Blacky rögtön földöntött és neki esett a torkomnak.
- Neeeeeee! Ne ölj meg! - kiáltottam fájdalmamban.
- Ez jár annak aki így megbánt engem. - Mondta Blacky és belemélyesztette a nyakamba a tűhegyes fogsorát. Így érezhetett a késes puskás ember is még mikor Roxy életemben belemélyesztettem a fogam a torkába. De most viszont még fiatal kölyök vagyok és van még bennem életerő. A fájdalom átjárta a testemet. Gondoltam hogy mi fog most történni velem. Ujjá akartam születni! A látásom elsötétült de még nem haltam meg. Még nem. De tudtam hogy meg fogok halni ha Blacky most rögtön nem ereszt el.
-V-v-v-v-v-v-viszlát. -préseltem ki a torkomon.
- Úr isten! Mit tettem?! - Blacky végre észhez tért és eleresztette a torkomat. Véres nyakkal feküdtem a fűbe. Már félholt voltam. A gazdánk jajgatva sietett ki az ajtón és fölemelt engem. Elvesztettem az eszméletemet. Arra ébredtem hogy fehér köpenyes emberek szurkálnak engem. A torkom már nem vérzett és én meg éltem. A gazdánk haza vitt engem és vissza eresztett a többiek közé. Többé nem állok szóba Blackyvel. Nem bocsátom meg neki azt amit tett. 

( 7 megtekintés )

Szólj hozzá:

Még nincs hozzászólás ebben a topicban.


 
  KutyaTanya  · Copyright © 2007-2019 · Minden jog fenntartva. · Használati feltételek & Jogi és adatvédelmi nyilatkozat