Újság >> Történetek / Sorozatok

(ellenőrizte: Stormy)

Menekülés egy új élet felé
Megosztás: f

Menekülés egy új élet felé

 Pár nappal később.
Franciscó távozása nagyon megdöbbentette és csodálkozóvá tette a lányt, mert nem tudta mire vélni sápadtságának okát. Hiába kérdezte meg párját ő sem tudott nála többet a történtek végett.
Azonban Josephina más miatt is aggódott, hiszen bár megegyeztek társával abban, hogy egyenlőre nem házasodhatnak össze, titokban mégis reménykedett benne, hogy idővel megváltozik elhatározása.
Tudta jól, hogy nemcsak a papír az, ami összeköt két embert, hanem az egymás iránt érzett szerelmük, de titkon mégis vágyott a házassága. Annak idején Leontina és Henrik is összekötötték életüket, még ha nem jól végződött házasságuk, mégis egymás támaszai vagy éppen segítsége lehettek.
Werner viszont nem így gondolta a dolgokat, ő neki pontosan megfelelt a jelenlegi helyzet és esze ágában sem volt ezen változtatni. Az utóbbi időben társa viszont teljesen megváltozott, mintha el akarna távolodni tőle. Egyedül gyermekei ezek a kis apró lények jelentettek gyógyírt sajgó sebeire, mert rádöbbent, hogy a kisbabáknak szükségük van az anyai gondoskodásra, és szeretetre. Testvérei hiányát is nehezen viselte, hiszen akárhányszor az ikrekre nézett, mintha Fanniet és Johnt látta volna. Azonban a sors kegyetlen fintoraként, ők nem lehettek mellette, mint ahogyan szülei sem.
Franciscó Werner kollégája sem jött el hozzájuk mostanában, mintha félne valamitől. Josephina nem értette egyikőjük viselkedését sem, de egyre inkább megfogalmazódott benne a gondolat, hogy hazamegy. Larry a bernáthegyi kutyus őrizte a gyerekek álmát, miközben gazdája igyekezett rendezni gondolatait. Mindazonáltal szerette volna megbeszélni a dolgokat párjával, hiszen így nem mehetett tovább a kapcsolatuk. Szíve mélyén sejtette, hogy sokáig nem maradhatnak Svájcban, bármennyire is megszerette ezt a vidéket. Hiányzott neki San Marino, a szülői ház, mely születése pillanatától kezdve az otthont jelentette a számára. Magának sem tudta igazán megmagyarázni miért, de úgy érezte eljött az ideje annak, hogy végre visszatérjen immáron gyermekei társaságában. Ezen elmélkedett, miközben kint megpillantotta Franciscót, amint feléje tart, majd így szólt hozzá:
- Jó Napot kívánok uram! Jöjjön be és igyon egy kávét - hívta.
- Először viszont muszáj beszélnünk egymással, Josephina. Múltkor annyira megrendített, amit a szüleiről, de legfőképpen a mamájáról mesélt. Szóval maga nem Henrik leánya? - kérdezte.
- Nemrégen tudtam meg az igazságot. Anyám levele az éjjeliszekrényben tárta fel előttem a valóságot - mesélte.
- Hihetetlen. Leontina Savoy volt a neve? - tette fel a következő kérdést.
- Igen - hangzott a válasz.
- Annak idején az én kedvesemet is így hívták - mormolta.
- Ezek szerint maga Franciscó, akit édesanyám soha nem tudott elfeledni, és akit apámnak nevezett meg a levélben - állapította meg.
- Nagy valószínűség szerint én vagyok, akiről szó van - suttogta.
- Ezt képtelen vagyok megérteni. Egész életemben Henriket tekintettem apámnak mire váratlanul kiderül, hogy valójában, akit kicsi koromtól kezdve apának hívtam valójában csak a nevelőapám. Most pedig ennyi év elteltével találkozok az igazi papámmal, hát csodálkozik valaki, ha az ember teljesen összezavarodik? - tört ki belőle a fájdalom.
- Fogalmam sem volt róla, hogy mi történt Leontinával. Megszakított velem minden kapcsolatot még a születésed előtt. Nagyszüleid mindenáron Henriket szerették volna párjának, éppen ezért mindent elkövettek, hogy ne legyünk együtt - mesélte.
- Az egész életem csupa hazugságokból áll. Még Werner sem tart ki mellettem, nincs senki, csak a kicsi gyermekeim - sírta el magát.
- Én itt vagyok veled Josephina, édes kislányom - tette a vállára a kezét.
Az ifjú édesanya azonban csak sírt, mert úgy érezte senki sem segíthet gondjain.

( 14 megtekintés )

Szólj hozzá:

Még nincs hozzászólás ebben a topicban.


 
  KutyaTanya  · Copyright © 2007-2019 · Minden jog fenntartva. · Használati feltételek & Jogi és adatvédelmi nyilatkozat