Újság >> Történetek / Sorozatok

(ellenőrizte: Stormy)

Észrevennél valaha?
Megosztás: f

Észrevennél valaha?

 - Jaj, Quszti,ezért igazán nem kell sírnod, csak egy ***fej volt, aki a szép lányokat keresi, meg a kalandokat - öleltem át, ő pedig a vállamra hajtva fejét szipogott tovább, mígnem bealudt. Lassan ledöntöttem, hogy aludjon, majd felhívtam Patrikot. Második csörgésre vette fel.
- Patrik - szóltam bele.
- Igen? - kérdezte a vonal másik végéről, a hangjában viszont hallani lehetett, mintha most kelt volna.
- Most keltél? - csodálkoztam.
- Hát, nyári szünet van, igyekszem kiélvezni - magyarázta meg.
- Aha, na az, hogy beszélnünk kéne, de nem telefonon - mondtam.
- Mi? - eszmélt fel. Talán megszunnyadt.
- Beszélnünk kell - ismételtem el.
- Miről? - érdeklődött.
- Majd megtudod, gyere le a tóhoz.
- Most? - nyafogott.
- Igen, most - szóltam, majd leraktam. Nem mondtam, hogy mikor, ő pedig képes késni. Visszahívtam.
- Lehetőleg negyedóra múlva - mondtam, mikor felvette , és beleszólt. Aztán vissza leraktam.
Qusztit hagytam aludni, hogy legalább ne a ***fej miatt bánkódjon. Tamás csak a szép lányokat keresi, akikben talál élvezetet. Hogy is mondják ezt? Hát, persze, kihasználás. Qusztival is csak kb. két hónapig tartott a lámúr. Most pedig találkozott vele, hogy szakíthasson vele. Kár érte, hogy nem egy normális fiú, bár manapság olyat nehéz találni. Tamás csak egy évvel volt idősebb Qusztinál (tizenhat éves). De csak csábítja a lányokat, úgyhogy mindegy.
Sapkával a fejemen(én ilyen lány vagyok) mentem le gyalog a tóhoz, Patrik pedig kb. öt perc múlva érkezett meg. Legalább nem késett.
- Cső - adott egy öklöst (mi ilyenek vagyunk), majd leült mellém a padra. - Mi van? - nézett rám, " na, mondjad, hallgatlak" stílusban.
- Szóval - kezdtem bele. Elmondtam, hogy csak deszkáztam, Jokerrel voltam, aztán csak úgy jött egy fiú, akit Milánnak hívnak és elmondta, hogy ebbe a suliba fog jönni,  és hogy nem biztos, de szerintem igen, hogy ő az akiről Maja említett pár szót.
- Virág - szólalt meg, miután befejeztem. - Ez engem annyira nem érdekel - közölte. Nem érdekli? De hát ezzel még Majához is közel kerülhet!
- Patrik, még Maját is visszakaphatod!
- Nem érdekel Maja, ő már csak a múlt - nézte a tájat. Zöld fű, napsütés, emberek.
- De... - mondtam volna, ha nem szakít félbe.
- Nincs de, le van zárva a téma- szólt bele. Okkéé. - Ennyit akartál? - kérdezte, miközben felállt a padról.
- Ja - bólintottam, miközben én is felálltam.Aztán...aztán láttam valakiket, akiktől leesett az állam. Patrik  kérdőn követte a tekintetem, majd ő is meglátta. Igen. Maját, azzal a Milánnal. Most már biztos.
- Az ott? - hebegte Patrik rám nézve, mire bólintottam.
- Igen, Maja, és Milán -néztem még mindig őket, mire ők is észrevettek minket, és felénk sétáltak.
- Sziasztok - hebegtem, mire Milán mosolyogva köszönt.
- Helló Virág.
- Szia Milán - hebegtem zavartan.
- Szia Virág - köszönt Maja, cseppet sem foglalkozva Patrikkal.
- Helló - húztam el az Ó végét. - Maja - köszöntem neki hosszan. - Nem köszönsz Patriknak? - néztem rá kérdőn.
- Nem - mondta határozottan.
- Na, és...mizújs Milánnal? - kérdeztem az említett fiúra nézve.
- Mi lenne? - kérdezett vissza. - Barátok vagyunk - mondta ki a szerinte egyszerű tényt. Barátok? Azt hittem, járnak. - Ó, bólintottam csodálkozva.
- Mi az? - nézett rám Maja.
- Semmi -ráztam meg a fejem. - Gyere, Patrik, megyünk - fogtam meg a csuklóját, mire elköszönt Milántól, és velem jött.
- Nem járnak - meredtem magam elé.
- Mi? - kérdezte fölnevetve, miközben kezét kirántva tartásomból rám nézett. - Járnak! Fogták egymás kezét! - mondta szinte kiabálva-
- Jó, jó - nyugtattam. - Nekem Maja azt mondta, hogy csak barátok - magyaráztam.
- Virág, leszarom - legyintett idegesen, majd csak úgy elsietett. Hát kösz.
Hazaérve fölmentem a szobámba, ahol Quszti feküdt, nyitott szemekkel.
- Quszti, jól vagy? - kérdeztem tőle.
- Nem, nem vagyok jól, és hagyj magamra.- szólt, mire elfogadtam kérését, és kimentem a szobámból.
- Mi történt? - kérdezte Dominik.
- Szakítás - feleltem rá nézve.
- Tamás szakított Flórával? - kérdezte, mire bólintottam.Várjunk csak, ő valakihez készül! Jó illat, szép ruha, beállított haj. Ohó.
- Ki az? - vigyorogtam.
- Nem mindegy, majd megtudod! - mondta, majd el is ment.
Az idő eléggé gyorsan telhetett, ugyanis délután kettőt mutatott a telefon. Ilyenkor szokott anyu hazaérni a munkából. És lám. Megérkezett.
- Szia anyu - motyogtam oda neki, miközben ő zacskókkal  jött be, amik tele voltam tömve. - Az mi?- kíváncsiskodtam, egy tárgy milétét kérdezve.
- A szemüvegem - válaszzolta, mikor már bepakolt mindent. Hát persze, anyu már nem éppen fiatal. - Te, figyelj - bökött meg, miközben leült mellém. - Mi van ezzel a Partikkal? - nézett rám kíváncsian.
- Mi lenne? - lepődtem meg. - Barátok vagyunk.
- Persze, persze - bólogatott, mint aki nem hiszi el. Mondjuk, nem is hitte el.
- Nem járunk - mondtam mérgesen.
- Tuti? - mosolygott rám.
- Tuti - bólintottam.
- Szép pár lennétek - viccelődött.
- Anya! - szóltam rá élesen.
- Jó, jó, értettem - tette föl a kezeit,"nem csináltam semmit"-képpen.


§Itt a második rész befejezése, a kérésem ugyanaz, hogy légyszíves fejtsétek ki a véleményeteket, mert esküszöm, nem folytatom(de jól tudok fenyegetni xd), na mindegy, kösz ha elolvastad, a véleményt írd meg, kösz,csá §

( 28 megtekintés )

Szólj hozzá:

*Never* 2019. 09. 06. 18:33  
Köszönöm Sonara, hogy véleményt írtál. Persze majd a káromkodásra,csúnya szavakra odafigyelek, hiszen vannak 10 évesek is itt. És persze megpróbálom kissé ritkítani a párbeszédeket. Vélemény meglétével pedig a story hamarosan folytatódik, csak nekem is suli van, meg egyéb dolgok. Nemsokára érkezik vissza Virág!

Sonara 2019. 09. 06. 16:08  
De kérlek folytasd (bocsi így a kései komiért, de kicsit sűrűek lettek az elmúlt heteim) A cselekmény folyik szépen, nem akad meg. Két észrevételt ha megengedsz:
- A csúnya kifejezéseket próbáld meg kicsit máshogy kifejezni írni, lehet máshogy is szemléltetni a dühöt és a megvetést. Legalább is szerintem szebb így a történet, de egykét ilyen dolog nem gond.
- A párbeszédeket egy picit szűrd meg. Például nem kell mindenkinek köszönnie, elég ha azt egy mondattal helyettesíted. Erről nemrég olvastam egy cikket, és csak most látom ennek a fontosságát én is. Itt egy idézet attól aki rávilágított a dolog kulcsára:

A jó story olyan, mint az élet, az unalmas részek nélkül „ (Alfred Hitchcock)


 
  KutyaTanya  · Copyright © 2007-2019 · Minden jog fenntartva. · Használati feltételek & Jogi és adatvédelmi nyilatkozat