Újság >> Történetek / Sorozatok

(ellenőrizte: A Doktor)

Menekülés egy új élet felé
Megosztás: f

Menekülés egy új élet felé

 Pár hónappal később.
Végre elérkezett a tavasz, s nemcsak az évszak változott, hanem hamarosan megszületik Josephina és Werner közös gyermeke, akire már mindketten nagyon vártak. Az asszony már elfáradt egy hosszabb séta során és nevetve nézte Larryt, aki még szívesen futott volna egyet a hegyoldalban. Az ifjú pár időközben összeköltözött, hogy a leendő apuka minél többet lehessen együtt családjával. Esküvőt még nem terveztek, úgy vélték nekik bőven elegendő lesz a kicsi, ki őket egy életen át összeköti.
Josephina továbbra is doktor Köhler volt az orvosa, aki igyekezett minél többet megtudni a szerelmespárról. A kismama gyakran gondolt testvéreire, és arra ők vajon miért nem lehetnek itt vele. Lorenát sajnálta, hogy soha nem ismerheti meg édesanyjukat, Leontinát, aki nagyszerű asszony volt, de azt sem értette vajon Lorenzó miért nem tudhatja meg, hogy született egy kislánya.
Gyermekként emlékezett rá, hogy Natalie néni mennyire szeretett volna még egy kislányt, a fiai mellé. Ez az álma azonban nem válhatott valóra, mert megbetegedett és nem sokkal később életét vesztette. Bizony sok veszteség érte már családját, de remélte, hogy több csapás már nem érheti őket. A legjobban az bántotta, hogy mamája sohasem láthatja unokáját. Öccse is nagyon hiányzott neki, hiszen ő nem tehetett arról, hogy szüleik szeretete mind rá irányult. John nagyon aranyos és figyelmes jellemmel rendelkezett és nem bántotta sem Fanniet, sem pedig őt. Ezen elmélkedett a mai nap folyamán is, miközben Larryvel sétáltak, párja pedig még dolgozott, de megígérte, hogy a rendelőnél találkoznak. Valahogy mindig biztonságban érezte magát, ha megérkeztek az orvoshoz.
Magának sem tudta megmagyarázni miért, de az utóbbi időben egyre inkább igazat adott párjának a bizalmatlansága miatt. Tudta jól, hogy a kutyát nem viheti be magával, de most úgy érezte nagy szüksége lenne a bernáthegyi társaságára. Társa már várta, s ketten léptek be az orvosi szobába. A doktor mosolyogva fogadta őket, majd így szólt:
- Milyen nagy meglepetés, hogy itt talállak mindkettőtöket - köszöntötte őket.
- Az utolsó vizsgálatra jöttünk - felelték.
- Csakhogy nem énhozzám. Kedveseim tudjátok meg, hogy Fannie egyáltalán nem is volt állapotos. Az egész egy színjáték volt, hogy elszökhessen tőled, Josephina. Én segítettem neki sőt támogattam is tervében - mesélte.
- Ezt nem hiszem el - suttogta.
- A sors különös fintora, hogy te viszont tényleg gyermeket vársz. Hidd el ez az igazság - kiáltotta.
- Miért tette? - kérdezte tőle.
- Nem én vagyok a megfelelő személy, akinek ezt a kérdést felteheted. Most pedig, bocsássatok meg, mennem kell - kiabálta, majd sietve távozni akart.
Az ajtónál azonban meglepte őt a két kutya, akik gazdáik után rohantak. Ebben a percben belépett egy férfi, aki Werner kollégája volt és Franciscó néven mutatkozott be. Rögtön észrevette, hogy elérkezett az idő, mikor világra jön a kisbaba. Örömmel segített munkatársának a kedvesén. Estére járt az idő, mire megszületett egy gyönyörű kisfiú, majd néhány perc elteltével, még szüleit is meglepve egy kislány. Josephina sírt és nevetett egyszerre, amint karjában tartotta a két kicsit, akik békésen nézelődtek. Úgy érezte ez az a boldogság, melyről Leontina írt neki levelében.

( 19 megtekintés )

Szólj hozzá:

Még nincs hozzászólás ebben a topicban.


 
  KutyaTanya  · Copyright © 2007-2019 · Minden jog fenntartva. · Használati feltételek & Jogi és adatvédelmi nyilatkozat