Újság >> Szerepjáték

(ellenőrizte: Ashley1998)

Végtelen Erdő
Megosztás: f

Végtelen Erdő

---------------------------------------------------------------------------------------------------
2030 július 2-án egy osztály eltűnt Angliában, ugyanezen év telén, méghozzá január  13 –án Svájcban egy síelő diákcsoportnak nyoma veszett. 2031 őszén (október 22-én) Hollandiában felszívódott a kikötőben ismét egy csoport fiatal….
2031 április 14-én pedig Kanadában ismétlődött meg a tragédia a 12. ökológiai versenyen.
-„Éppen erdei túrára indultak a gyerekek, az éves ökológiai verseny keretében. Mi kísérő tanárok, a kijelölt állomásokon vártunk, de gyanús volt, hogy egy csoport igen sokáig elmarad, így utánuk indultunk, a versenyt pedig ideiglenesen felfügeszettük. Maga a terület nem nagy, sőt kerítéssel körbevett helyről lenne szó, mégis nyoma veszett a diákoknak” – nyilatkozta az egyik versenyszervező.


Más-más időpontok, helyszínek, körülmények. Egy viszont közös. Mind fiatalok, és ismerik egymást. Illetve még valami, senki sem látta őket viszont, a nyomozást pedig felfüggesztették az eltűnt gyerekek felkutatásának érdekében Angliában és Svájcban. Hollandia még reménykedik, akár csak Kanada is. Nem tudni mi történt velük. Csak remélni lehet, hogy nem történik a jövőben hasonló eset.
Aprille Alston, Oknyomozó újságíró
---------------------------------------------------------------------------------------------------
2031 – április - 15 én kezdődik a történet. Egy sötét épületben ébredezik egy nagyobbacska csoport diák, próbálják felidézni, hogy mi is történhetett velük. Csak egy probléma van ezzel. Az emlékeik eltűntek. Kik is ők? Hol voltak? Mi ez a hely? Miért is viselnek mindannyian tetovált számot a kézfejükön? Alapkészségek, olvasás, írás az nem probléma, de ez kicsit sem nyugtat meg senkit ebben a helyzetben, pláne, hogy az épület amiben bent ragadtak, rendelkezik egy roppant kellemetlen házigazdával, aki igen csak rossz néven veszi a betolakodókat, és szeretne megbizonyosodni róla, hogy még egy ilyen hiba nem történik. Ergo szeretne mindenkit nyugodalmasan a föld alatt tudni, és voltak apró sikerei az előző betolakodókkal szemben. De az épületből kijutva is, csak fák sűrűje fogad. Üdvözlünk a Végtelen Erdőben!

Ebben a világban mindenki a nulláról kezdi. Gazdag szülők? Vagy rossz családi háttér? Régi elkövetett hibák? Itt nem befolyásol semmi senkit, csak az számít, amit teszel az életben maradásért. Feláldozod magad? Nem érdekel az egész? Ez rajtad áll. Csak három cél van:
Egy: életben maradni.
Kettő: megfejteni a rejtvényt, ami választ adhat mindenre, és a kiutat is megmutathatja.
Három: csapatban együttműködni, mert egyedül nem él itt meg senki. A csapat tagjai függnek egymástól, minimum három személy szükséges egybe. Egy vadász, egy gyógyító, és egy lovag. Ha bármelyik is hiányzik, ne számítson senki hosszú életre!
És még valami a túléléssel kapcsolatban. A világ rengeteg szörnyet hordoz magával, némelyek értékesek, mások csak szimplán halálosak, de akad köztük idomítható is. Ugyanez igaz a növényekre, elég sok a húsevő faj az „erdőben”. De nem ők azok, akiktől félni kell, hanem az itt ragadt diákoktól. Melyik csoport hogyan próbált megélni? A normális elgondolás az lenne, hogy mindenki a maga csapatában igyekszik megtenni a maximumot, de akadnak olyanok, akik mások kifosztásával, gyilkolásával keresik meg a napi betevőjüket akárhogy is, a Végtelen Erdő képes megbolondítani az embert. Akkor kik is a valódi szörnyetegek?

Nos, ebből a sok rizsából akkor készítsek töltött káposztát: Mi alakítjuk a Kanadában eltűnt gyerekek csoportját (micsoda váratlan fordulat...). Először is, túl kell élni az épületben, aztán pedig ha sikerül kikerülni a Végtelen Erdőbe, akkor jöhet a rejtvény és a túlélés. Bizony, mert itt már három csoport él (Svájc, Anglia, Hollandia) több klánra osztódva, akik szintén ki akarnak innen jutni, csak más-más eszközökkel. A posztokat mindenki megkapja, hiszen a szám színe árulkodó lehet. Vörösek a vadászok, Kékek a lovagok, Feketék a gyógyítók.

Nos, kellemes túlélést a rémálmok végestelen erdejében.

Név: (Angol-t lehetőleg mivel csak Kanadából jöttek)
Kor: ( 14-18-ig mivel gimnazisták indultak a versenyen)
Nem: (kettőt tippelhetsz)
Poszt: (vadász, gyógyító, lovag)
Tulajdonság: (erre kéne nagyobb hangsúlyt fektetni)
*Történet: (nem kötelező mivel úgy sem emlékeznek, maximum néha, néha bevillan egy pillanat a
múltból)
Kinézet: (istenigazából mindegy, de az anime képeknek jobban örülnék)
*Egyéb: (Ide lehet például írni, hogy mi az, amit magával vitt, hisz hátitáskájuk náluk maradt, szóval ami esetleg szükséges egy osztálykiránduláshoz, vagy egy természetvédelmi versenyhez, az jöhet de kérném, hogy a kenyérpirítót és 200 m hatótávolságú lövészpuskát , no meg társaikat mellőzzétek.)

Lehet hozni mellékszereplőket, mint például a többi helyről eltűnt gyerekcsoportokból. Nekik elég egy név, kor, kép és egy-két fő tulajdonság (2-3 mondat azt is elfogadom, hogy szereti a rántott húst).

( 1240 megtekintés )

Szólj hozzá:

Kriza 2019. 11. 24. 10:21  
Elfelejtettem ide írni, de a szerepet sikeresen beküldtem, csak várni kell amíg bekerül.

Margagréta 2019. 11. 23. 9:50  
Rendben, köszi!

Kriza 2019. 11. 19. 14:10  
Sziasztok pénteken küldök egy új részt be, és ott majd folytatjuk. Most azért is állt meg egy kicsit, mert most lelkileg sem voltam teljesen jól, és az oldalra sem tudtam emiatt sokat felnézni. Írom az összegzést ebből a részből és remélem minél hamarabb be is kerül majd.

cegelil201 2019. 11. 17. 11:19  
Az lesz

Margagréta 2019. 11. 13. 19:43  
(szerintem írjunk rá Krizára)

cegelil201 2019. 11. 11. 16:21  
Nem csak te érzed azt.

Margagréta 2019. 11. 11. 15:59  
(ki vagyunk halva azt érzem)

cegelil201 2019. 10. 23. 9:29  
Marilyn

Alaposabban megnéztem a közeledő élőlényeket, majd felnyitottam a könyvemet, hogy tudjam, egyáltalán van-e okunk félni tőlük. Nem telt sok időbe megtalálni. Ahogy elolvastam azonban, még jobban aggódtam, mint addig.
- Húsevők, a nyáluk mérgező, szóval véletlenül se hagyjátok, hogy megharapjanak, vagy akár csak megkarcoljanak! - mondtam, ekkor már hangomon is némileg hallható idegességgel. Bár jobban belegondolva a beszélgetés sem volt most egy túl jó ötlet, tekintve, hogy jó hallással rendelkeztek ezek az állatok, ránézésre legalább is. Nem lesz ez így jó...

lulilla009 2019. 10. 21. 22:19  
Sarah

Mivel nem nagyon tudtam hogy most mit csináljak, csak csendben átnéztem táskám tartalmát. Végül kivettem egy füzetet meg egy ceruzát, és egy fa tövében ülve rajzolni kezdtem. Egy táj volt az, konkrétabban egy kisebb tisztás, amit az erdő vett körül, és egy folyó úszott el mellette, távolban pedig hegyek voltak láthatók. Legalábbis én ezt találtam ki valamiért, és ezt is próbáltam megvalósítani. Nem tudtam, hogy miért pont ezt kezdtem el rajzolni, valamiért úgy éreztem, hogy már jártam ilyen helyen, és nem is egyszer. De mégis mikor és hol...? Ahhj, ez annyira idegesítő! Elmélyülten rajzoltam tovább, nem igazán figyelve a körülöttem történő dolgokra. Nem tudhattam biztosra, hogy eddig szerettem-e rajzolni, de úgy gondoltam, hogy szerethettem, ha ennyire leköt most.

Kriza 2019. 10. 21. 15:29  
Beth

Mivel az ikrek tartottak így sok mozdulási lehetőségem megvolt, az ágra akartam felhúzni magam ami megreccsent. Nem ez nem lesz jó! Már majdnem levágtam, elfog törni alattunk. A felettem lévő kis ágban csimpaszkodtam meg, kétségbeesésem küszöbén, így próbáltam magamat felhúzni és könnyíteni a srácokon. Nem jó nagyon nem jó! Marilyn a sziklához ment, de ott sarokba szorult, a fiúk is igyekeznek...
- Mik ezek az állaltok?  Gondolom nem növényevők... - néztem Marylin felé, hiszen csak ő tudhatta mik ezek az izék.

cegelil201 2019. 10. 14. 14:11  
Marilyn

- Biztos, hogy előbb utóbb bele futunk még mindenféle lénybe. - mondtam kedves mosollyal a lánynak, majd a fiúk, azaz az ikrek felhívták magukra a figyelmünket. Komolyan, fát akarnak vágni? Mármint én nem értek ehhez, de az nem rossz a kardnak? Na, mindegy. Figyeltem, ahogy szórakoznak, vagyis inkább próbálkoznak, mikor is Beth figyelmeztetett minket, hogy valamik felénk tartanak. Körbenéztem, mikor is megtaláltam a mozgást.
- Gyorsan másszon fel mindenki valahova! - mondtam reflex szerűen kiadva a parancsot, és mivel nekem legalábbis jobb ötletem nem volt, felmásztam a sziklára, ami nem volt messze a fától, amit a többiek nyúztak másodpercekkel a történések előtt. A szoknyám miatt elég nehézkes lett volna a fára mászás, így maradt a szikla. Ott pedig meg is húztam magamat. Jó lenne nem szétszakadni, mert ha itt elveszik valaki... Akkor biztos, hogy nem talál vissza egy könnyen.

Margagréta 2019. 10. 10. 15:26  
Carol

-hát figyi én sem ismerek úgy rá senkire, de van egy érzésem, hogy valami ismeretség volt közöttünk - mondtam, majd odaléptem a lány mellé hogy megnézzem én is, hogy mit rajzol - Fú hallod, ez tök élethű - mondtam elképedvebl felváltva a lányra és a rajzára nézve

Kriza 2019. 10. 10. 14:47  
Derek

- Várj - toppantam meg - Szerinted mi ismertük egymást? Vagyis, nem tudom srácok  de én nem emlékszem se rád Carol és sem rád Katherine. Egyébként mi az a füzet, léptem oda a füleses lányhoz, aki elmélyülten dolgozott valamin.

Beth

- Státusz... Heee? Én mi- mi- mivan én nem tudok ezekkel az izékkel bánni! - de mire ezt kimondtam már odafent egyensúlyoztam a karddal a  kezemben. Hát nincs sok választásom. - Egyébként - kezdtem el fűrészelni a fát - Csak én vagyok a vadász? Azaz... nekem kell etetni a csapatot? - tudatosultak benne a ki nem mondott dolgok. KI nem mondott dolgok. Annyi minden volt a nyelvem hegyén, de képtelem voltam kimondani. Mindjárt kész is egyébként nem is olyan bonyolult ez Beth. Ekkor tűnt fel valami mozgás a távolban. Alacsonyan mintha négykézláb jönne valami... nem is egy! Három! Már látom a fehér vörös bundát is.
- Fiúk Marilyn nagyon nagy gáz van! Valamik felénk tartanak! - hadartam.

Somi123 2019. 10. 07. 19:07  
Jake

- Felállunk egymás nyakába, a legfelső, azaz te, felmászol arra az ágra - mutattam  arra az ágra, ahol egy részben le volt törve -  és elvágod a fának az ágát ezzel a karddal.- adtam a lánynak a kezébe a "favágó szerszámot".
- Pofon egyszerű lesz neked, ráadásul a státuszod miatt nem jelenthet akkora kihívást. - mondta Zach ironikusan utalva arra, hogy ő gyakorlatilag a Vadász a mi kis csapatunkból.

Aaron

Eleonor és Nina távozása után nem sokkal léptem le egy kis magányos sétára az erdőbe. Sokszor csináltam ezt, főképpen azért, hogy lenyugtassam magam. Kellet ez az egyedül lét, különben megőrültem volna attól, hogy a többiek ellenszenvét hallgatom. Persze a mai napig nem bízok mindannyiukban, ha tehetik biztos otthagynának egy heves harc közepén, holtan. De eddig nem fordult lő ilyesmi, mindegyik ütközetet megúsztam karcolásokkal, csak a bal szemem lett oda. Bevallom, féltem, hogy esetleg a többiek ezt kihasználva megpróbálnak eltenni láb alól, ezért is mentem gyakrabban az erdőbe, hogy a többi érzékszervemet, legfőképpen a hallásomat erősítsem. Eddig nem tették meg, de ki tudja, amióta itt vagyok, az emberben a paraonia egyre erősebbé válik, majd ebbe később ebbe őrül bele, szerencsére abban a fázisban még nem vagyok, nem kell engem félteni, amíg nálam van a kardom és az eszem nem történhet baj. Apropó, vajon Nina és Eleonor visszatértek már? Remélem mire visszatérek ott lesznek és nem szedi szét egymást a csapat. Tekintetem a fák lombkoronájára tévedt, ahol a nap fénye kis foltokban szűrődött át. Még megyek egy keveset, utána visszafordulok.

1. oldal Következő

 
  KutyaTanya  · Copyright © 2007-2020 · Minden jog fenntartva. · Használati feltételek & Jogi és adatvédelmi nyilatkozat