Újság >> Szerepjáték

(ellenőrizte: Ashley1998)

Végtelen Erdő
Megosztás: f

Végtelen Erdő

---------------------------------------------------------------------------------------------------
2030 július 2-án egy osztály eltűnt Angliában, ugyanezen év telén, méghozzá január  13 –án Svájcban egy síelő diákcsoportnak nyoma veszett. 2031 őszén (október 22-én) Hollandiában felszívódott a kikötőben ismét egy csoport fiatal….
2031 április 14-én pedig Kanadában ismétlődött meg a tragédia a 12. ökológiai versenyen.
-„Éppen erdei túrára indultak a gyerekek, az éves ökológiai verseny keretében. Mi kísérő tanárok, a kijelölt állomásokon vártunk, de gyanús volt, hogy egy csoport igen sokáig elmarad, így utánuk indultunk, a versenyt pedig ideiglenesen felfügeszettük. Maga a terület nem nagy, sőt kerítéssel körbevett helyről lenne szó, mégis nyoma veszett a diákoknak” – nyilatkozta az egyik versenyszervező.


Más-más időpontok, helyszínek, körülmények. Egy viszont közös. Mind fiatalok, és ismerik egymást. Illetve még valami, senki sem látta őket viszont, a nyomozást pedig felfüggesztették az eltűnt gyerekek felkutatásának érdekében Angliában és Svájcban. Hollandia még reménykedik, akár csak Kanada is. Nem tudni mi történt velük. Csak remélni lehet, hogy nem történik a jövőben hasonló eset.
Aprille Alston, Oknyomozó újságíró
---------------------------------------------------------------------------------------------------
2031 – április - 15 én kezdődik a történet. Egy sötét épületben ébredezik egy nagyobbacska csoport diák, próbálják felidézni, hogy mi is történhetett velük. Csak egy probléma van ezzel. Az emlékeik eltűntek. Kik is ők? Hol voltak? Mi ez a hely? Miért is viselnek mindannyian tetovált számot a kézfejükön? Alapkészségek, olvasás, írás az nem probléma, de ez kicsit sem nyugtat meg senkit ebben a helyzetben, pláne, hogy az épület amiben bent ragadtak, rendelkezik egy roppant kellemetlen házigazdával, aki igen csak rossz néven veszi a betolakodókat, és szeretne megbizonyosodni róla, hogy még egy ilyen hiba nem történik. Ergo szeretne mindenkit nyugodalmasan a föld alatt tudni, és voltak apró sikerei az előző betolakodókkal szemben. De az épületből kijutva is, csak fák sűrűje fogad. Üdvözlünk a Végtelen Erdőben!

Ebben a világban mindenki a nulláról kezdi. Gazdag szülők? Vagy rossz családi háttér? Régi elkövetett hibák? Itt nem befolyásol semmi senkit, csak az számít, amit teszel az életben maradásért. Feláldozod magad? Nem érdekel az egész? Ez rajtad áll. Csak három cél van:
Egy: életben maradni.
Kettő: megfejteni a rejtvényt, ami választ adhat mindenre, és a kiutat is megmutathatja.
Három: csapatban együttműködni, mert egyedül nem él itt meg senki. A csapat tagjai függnek egymástól, minimum három személy szükséges egybe. Egy vadász, egy gyógyító, és egy lovag. Ha bármelyik is hiányzik, ne számítson senki hosszú életre!
És még valami a túléléssel kapcsolatban. A világ rengeteg szörnyet hordoz magával, némelyek értékesek, mások csak szimplán halálosak, de akad köztük idomítható is. Ugyanez igaz a növényekre, elég sok a húsevő faj az „erdőben”. De nem ők azok, akiktől félni kell, hanem az itt ragadt diákoktól. Melyik csoport hogyan próbált megélni? A normális elgondolás az lenne, hogy mindenki a maga csapatában igyekszik megtenni a maximumot, de akadnak olyanok, akik mások kifosztásával, gyilkolásával keresik meg a napi betevőjüket akárhogy is, a Végtelen Erdő képes megbolondítani az embert. Akkor kik is a valódi szörnyetegek?

Nos, ebből a sok rizsából akkor készítsek töltött káposztát: Mi alakítjuk a Kanadában eltűnt gyerekek csoportját (micsoda váratlan fordulat...). Először is, túl kell élni az épületben, aztán pedig ha sikerül kikerülni a Végtelen Erdőbe, akkor jöhet a rejtvény és a túlélés. Bizony, mert itt már három csoport él (Svájc, Anglia, Hollandia) több klánra osztódva, akik szintén ki akarnak innen jutni, csak más-más eszközökkel. A posztokat mindenki megkapja, hiszen a szám színe árulkodó lehet. Vörösek a vadászok, Kékek a lovagok, Feketék a gyógyítók.

Nos, kellemes túlélést a rémálmok végestelen erdejében.

Név: (Angol-t lehetőleg mivel csak Kanadából jöttek)
Kor: ( 14-18-ig mivel gimnazisták indultak a versenyen)
Nem: (kettőt tippelhetsz)
Poszt: (vadász, gyógyító, lovag)
Tulajdonság: (erre kéne nagyobb hangsúlyt fektetni)
*Történet: (nem kötelező mivel úgy sem emlékeznek, maximum néha, néha bevillan egy pillanat a
múltból)
Kinézet: (istenigazából mindegy, de az anime képeknek jobban örülnék)
*Egyéb: (Ide lehet például írni, hogy mi az, amit magával vitt, hisz hátitáskájuk náluk maradt, szóval ami esetleg szükséges egy osztálykiránduláshoz, vagy egy természetvédelmi versenyhez, az jöhet de kérném, hogy a kenyérpirítót és 200 m hatótávolságú lövészpuskát , no meg társaikat mellőzzétek.)

Lehet hozni mellékszereplőket, mint például a többi helyről eltűnt gyerekcsoportokból. Nekik elég egy név, kor, kép és egy-két fő tulajdonság (2-3 mondat azt is elfogadom, hogy szereti a rántott húst).

( 1077 megtekintés )

Szólj hozzá:

cegelil201 2019. 10. 14. 14:11  
Marilyn

- Biztos, hogy előbb utóbb bele futunk még mindenféle lénybe. - mondtam kedves mosollyal a lánynak, majd a fiúk, azaz az ikrek felhívták magukra a figyelmünket. Komolyan, fát akarnak vágni? Mármint én nem értek ehhez, de az nem rossz a kardnak? Na, mindegy. Figyeltem, ahogy szórakoznak, vagyis inkább próbálkoznak, mikor is Beth figyelmeztetett minket, hogy valamik felénk tartanak. Körbenéztem, mikor is megtaláltam a mozgást.
- Gyorsan másszon fel mindenki valahova! - mondtam reflex szerűen kiadva a parancsot, és mivel nekem legalábbis jobb ötletem nem volt, felmásztam a sziklára, ami nem volt messze a fától, amit a többiek nyúztak másodpercekkel a történések előtt. A szoknyám miatt elég nehézkes lett volna a fára mászás, így maradt a szikla. Ott pedig meg is húztam magamat. Jó lenne nem szétszakadni, mert ha itt elveszik valaki... Akkor biztos, hogy nem talál vissza egy könnyen.

Margagréta 2019. 10. 10. 15:26  
Carol

-hát figyi én sem ismerek úgy rá senkire, de van egy érzésem, hogy valami ismeretség volt közöttünk - mondtam, majd odaléptem a lány mellé hogy megnézzem én is, hogy mit rajzol - Fú hallod, ez tök élethű - mondtam elképedvebl felváltva a lányra és a rajzára nézve

Kriza 2019. 10. 10. 14:47  
Derek

- Várj - toppantam meg - Szerinted mi ismertük egymást? Vagyis, nem tudom srácok  de én nem emlékszem se rád Carol és sem rád Katherine. Egyébként mi az a füzet, léptem oda a füleses lányhoz, aki elmélyülten dolgozott valamin.

Beth

- Státusz... Heee? Én mi- mi- mivan én nem tudok ezekkel az izékkel bánni! - de mire ezt kimondtam már odafent egyensúlyoztam a karddal a  kezemben. Hát nincs sok választásom. - Egyébként - kezdtem el fűrészelni a fát - Csak én vagyok a vadász? Azaz... nekem kell etetni a csapatot? - tudatosultak benne a ki nem mondott dolgok. KI nem mondott dolgok. Annyi minden volt a nyelvem hegyén, de képtelem voltam kimondani. Mindjárt kész is egyébként nem is olyan bonyolult ez Beth. Ekkor tűnt fel valami mozgás a távolban. Alacsonyan mintha négykézláb jönne valami... nem is egy! Három! Már látom a fehér vörös bundát is.
- Fiúk Marilyn nagyon nagy gáz van! Valamik felénk tartanak! - hadartam.

Somi123 2019. 10. 07. 19:07  
Jake

- Felállunk egymás nyakába, a legfelső, azaz te, felmászol arra az ágra - mutattam  arra az ágra, ahol egy részben le volt törve -  és elvágod a fának az ágát ezzel a karddal.- adtam a lánynak a kezébe a "favágó szerszámot".
- Pofon egyszerű lesz neked, ráadásul a státuszod miatt nem jelenthet akkora kihívást. - mondta Zach ironikusan utalva arra, hogy ő gyakorlatilag a Vadász a mi kis csapatunkból.

Aaron

Eleonor és Nina távozása után nem sokkal léptem le egy kis magányos sétára az erdőbe. Sokszor csináltam ezt, főképpen azért, hogy lenyugtassam magam. Kellet ez az egyedül lét, különben megőrültem volna attól, hogy a többiek ellenszenvét hallgatom. Persze a mai napig nem bízok mindannyiukban, ha tehetik biztos otthagynának egy heves harc közepén, holtan. De eddig nem fordult lő ilyesmi, mindegyik ütközetet megúsztam karcolásokkal, csak a bal szemem lett oda. Bevallom, féltem, hogy esetleg a többiek ezt kihasználva megpróbálnak eltenni láb alól, ezért is mentem gyakrabban az erdőbe, hogy a többi érzékszervemet, legfőképpen a hallásomat erősítsem. Eddig nem tették meg, de ki tudja, amióta itt vagyok, az emberben a paraonia egyre erősebbé válik, majd ebbe később ebbe őrül bele, szerencsére abban a fázisban még nem vagyok, nem kell engem félteni, amíg nálam van a kardom és az eszem nem történhet baj. Apropó, vajon Nina és Eleonor visszatértek már? Remélem mire visszatérek ott lesznek és nem szedi szét egymást a csapat. Tekintetem a fák lombkoronájára tévedt, ahol a nap fénye kis foltokban szűrődött át. Még megyek egy keveset, utána visszafordulok.

Margagréta 2019. 10. 06. 14:22  
(Ezt a cukorbetegséggel kapcsolatban érdemes elolvasni)

Margagréta 2019. 10. 06. 13:27  
Carol

- Valószínű, hogy én voltam az, de ez a retkes hely elvette az összes emlékemet - mondtam, miközben zavartan gondolkodtam. Honnan ilyen ismerősek ezek az emberek, és ez a fiú is, hogyhogy így elgondolkozik azon, hogy ő ismer...t valaki cukorbeteget, de amit mondtam is neki, elképzelhető, hogy én voltam az.

Kriza 2019. 10. 04. 22:50  
Derek

Nyöszörögve álltam fel, ehhh munka mi? - Nem nem azért, csak nem értek igazán hozzá - túrtam idegesen a hajamba - De volt akinek leesett a cukra és ... várjunk csak ki is? Neki is a vércukra de... Miért nem emlékszem? Emlékek... Elvették még a hozzánk közelállók arcát is! Na jó ez már nagyon para - fordítottam hátat és jobban szemügyre vettem a kapukat. Valahogy nem ez az erősségem. De miért érzem ennyire igazságtalannak a dolgot?  Nyugalom Derek nyugalom.

Margagréta 2019. 10. 04. 16:31  
Carol

-Akkor jó, de többet nem fogok, maradjon neked is, majd esetleg keresek valamit - mosolyogtam rá kissé bágyadtan, miközben azon gondolkoztam, mi járhat éppen a fejében - na, de mozogjunk, mert a semmiből nem tudunk semmit sem építeni! - mondtam

Kriza 2019. 10. 03. 18:12  
Derek

- Vércukor mérő... várjunk te - ekkor esett le miért is volt annyira súlyos imént a helyzet. Katherine is itt maradt végül ő is a cuccait rendezgette.  - De akkor nem probléma hogy ettél ebből - néztem aggódva a lány arcát, nem szeretném ha miattam halna meg. Sőt azt sem szeretném, ha bárki meghalna közölünk. De a mai nap után... Ki tudja.

Kriza 2019. 09. 26. 18:54  
Beth

- Hagyd csak, ezért jöttek ők - sandítottam az ikrekre, akik elég érdekes módon közelítették meg a "feladatot" . - Ez egész jó ötlet, szerinted, ha tovább mennénk előfordulnának új fajok is? Carol emlegetett valamit, hogy amint kiléptünk bővült a könyv, ajj fiúk, megyek akkor én is - indultam hátra kipirult arccal, szerettem volna megvárni Marilyn válaszát de ha nem sengítek ezeknek az idiótáknak akkor estig itt leszünk.
Lehet nem ez volt a legjobb ötletem, volt egy megérzésem, hogy nekem ezektől a "veszélyes" dolgoktól illendő lenne távol maradnom. Ááá ezek csak megérzések nem tények! Ide azzal a fával!
- Akkor mit is kell csinálnom - léptem eléjük.

Somi123 2019. 09. 25. 21:08  
(Bocsi, hogy csak most írok, eléggé sűrűek voltak délutánjaim, az estékről ne is beszéljünk.)

Zach

- Ne aggódj, Jakekkel mindent megoldunk!- válaszoltam vigyorogva, majd ránéztem a testvéremhez, aki éppen egy fának a letört ágát próbálta lecibálni. Mosolyogva léptem oda hozzá, kezemben a nemrég felszedett gallyakkal.
- Csak nem valami probléma van édes öcsém? - kérdeztem szórakozottan.
- Fogd be, inkább segíts. - morogta, majd fáradtam felém fordult.- Ez a vastagságú ág akár egy órára elegendő lenne, mint azok a piszkafák amiket felszedtél, úgy hogy leszel szíves segíteni kitalálni hogyan varázsoljuk le onnan?- mondta az utolsó mondatot kicsit mérgesen.
- Jó van nem kell idegeskedni.- feleltem, majd letettem a felszedett famennyiséget a földre.- Csak, hogy tudd, van közöttük vastagabb is.- vágtam vissza, amire ő csak egy szemforgatással válaszolt. Csípőre tett kézzel néztem végig a hatalmas fát, aminek alsó ága szinte teljesen le volt törve. Nagyjából egy hete lehet ilyen állapotban a kinézetéből nézve.- A legcélszerűbb az lenne, ha valaki fentről elvágná valamivel. Nálad van a kardod?
- Persze a táskámban van. - mutatott rá, ami jóval kilógott a táskából.- Erre egyébként én is rájöttem, de a bökkenő az, hogy nem tudunk felmászni. Talán, ha egymás nyakára állunk az úgy jó lenne.
- Nem hü.lyeség, de ahhoz minimum 3 ember kell, hogy elérhesd. Lányok, kinek van kedve egy kis favágáshoz? - kérdeztem hátrafordulva hozzájuk.

Katherine

Végül hiába akartam volna bemenni az erdőbe, nem tettem, több okból kifolyólag. Először is, a boldog társaságot figyelve rájöttem, hogy teljesen kilógnék közülük, ráadásul most az ikrekhez sem lett volna idegrendszerem. Képtelen lettem volna ellazulni, csak ha egyedül vagyok. Végül azt tettem amit a többiek. Leültem és átnéztem a táskám tartalmát. Nem sok érdemleges cucc volt magamnál, maximum a füzet, ceruza, toll és a kés számíthatott a hasznos eszközök tárházába. A kis fanyelű "fegyverre" csak egy pillantást vetettem, pedig elég érdekesnek tűnt. Majd később...Egy szendvicset kibontottam, majd a füzet elejét kinyitva máris rajzolni kezdtem az ideiglenes szállás helyünk vázlatát, beleszámítva, hogy milyen alapanyagokból válogathatunk. Ha már maradtam, akkor csináljak valami hasznosat is.

cegelil201 2019. 09. 23. 0:08  
Marilyn

- Igen. Ezek a virágok azok, amiket a házban is használtam, hogy elaltassuk azt a fenevadat. - mondtam kedves mosollyal a vidám arcú lánynak, aki elég csinos, így megnézve. Nem mintha megmondhatnám mi a szép, és mi nem, de nekem tetszik.
- És mostantól én is igyekszem majd szedni az ágakat. Csak gondoltam hasznos lehet feljegyezni, hogy mit merre találok, mert így könnyebb lesz találni, ha szükséges lesz. Bocsi fiúk. Ne csak ti dolgozzatok. Majd igyekszem minél több ágat összeszedni. - mondtam, miután felálltam, és egy kisgyerekesen játékos, hirtelen fordulattal a fiúk irányába néztem. Éreztem magamban azt a rengeteg pozitív energiát, amit mindenki felé árasztottam is, viszont... Valami mardosott belül. Egy olyan... Üres érzés. Egy olyan bosszantó, üresség, hiányérzet, ami mardosott belül. Valami... valami hiányzott. Valami nagyon hiányzott belőlem. Éreztem. És ettől még inkább úgy éreztem, mosolyognom kell,és vidámnak kell lennem, hogy ne vegye észre senki. Kissé kétségbe ejtő érzés volt. De szerencsémre jól titkoltam.

Margagréta 2019. 09. 22. 8:58  
Carol

-ha vércukormérőt, inzulint és tűket, valamint szőlőcukrot tudunk hasznosítani, akkor igen - mondtam, visszafojtva a nevetést, habár a szemeimen látszott a fáradtság és a szórakozottság is.

Kriza 2019. 09. 21. 23:11  
Derek

- Hát tudod Carol, a lustaság egy velem született rendellenesség amivel megtanultam együtélni.- szusszantottam fájdalmasan amint szóba került a munka.
- de az igaz hogy elég kényelmetlen lesz a földön aludni már most hallom a gerincem visítását... Egyébként neked mi van a táskádban nem tudunk semmit sem hasznosítani?

Beth

Feltápászkodtam a földről és egyúttal felvettem egy ágat is.
- Fiúk- néztem hátra - ti egyébként gyűjtöttök evyáltalán valamit?!- de nem sopánkodtam sokáig észrevettem, hogy Marylin firkál valamit a füzetbe. Odasiettem mellé, közben oda írtam a térképen a sziklához, hogy "Szószék szikla".
- Találtál valamit? néztem rá sugárzó arccal.

cegelil201 2019. 09. 21. 14:36  
Ja.

1. oldal Következő

 
  KutyaTanya  · Copyright © 2007-2019 · Minden jog fenntartva. · Használati feltételek & Jogi és adatvédelmi nyilatkozat