Újság >> Történetek / Sorozatok

(ellenőrizte: Ashley1998)

Dr. Ralf Hírnév és Gyilkosság X.
Megosztás: f

Dr. Ralf Hírnév és Gyilkosság X.

- Dundi kérlek, ne most játszd el ezt mégegyszer.
- Nem játszok, de akkor válaszolok én. A jó hír, azt hiszem… megtaláltam Crystalt- nyelt egy nagyot.
- Hogy? – néztem rá a tőlem telhető legértetlenebb módon.
- A rossz hír… hogy ott van mögötted.


Remegve fordultam meg. Kísértetiesen hasonlított azokra a szituációkra, amikor egy gyerek sír a szobában, mert valami „szörnyet” látott. A szülő nyugtatja, hogy nincs is ott semmi, erre a gyerek közli vele, hogy mögötte van. Na, ez ugyanaz az érzés! Remegve fordítottam meg a fejemet, mire egy nyálcsepp az orromra tévedt. Mögöttem egy fekete Saluki mutatta ki az összes fogát, mintha csak azt kérdezné “Nézd már meg, nem hiányzik egy? „ Hát tényleg nem hiányzott egy sem.
- Egy okot mondjatok, amiért ne nyújtsalak kétszeresre titeket ebben a pillanatban – morogta.
- Ö, izé, én kérhetném csak a feles nyújtást, már így is magas vagyok a munkahelyen és a többiek panaszkodnak…
Hitetlenkedve néztem Dundira, ezt most komolyan kimondta? Szegény barátom sosem bírta a stressz helyzeteket…
- Rossz válasz! – kapott a tűhegyes fogaival felénk.
Éppen hogy csak arrébb tudtunk ugrani, majdnem felborítva a cserepet. Gyilkoló maffiavezérnek gyilkoló menyasszony is kell… Miért nem tudott Kelta valami kis aranyos Border Collie-t választani? Behúzódtam a szobatuja törzséhez, de kimért higgadtsággal fordult Crystal is mosolyogva a következő támadáshoz. Vicsorogva hajolt előre.
- Kelta küldött minket! – dobtam be az aduászt.
Crystal arca megdermedt. És lassan, kissé tétovázva, de hátrébb húzódott és… leült. Mintha kikapcsoltak volna rajta valamit… De még mindig nem mertük megkockáztatni, hogy kilépjünk a tuja biztonságot nyújtó takarásából. Valamiért hitt nekünk elsőre. Bár gyanítom nem sokan lóngnak be a lakásába,,,
- Mit akar? – kérdezte szomorúan.
- Téged vagy a csini láncodat – dugta ki fejét a barátom.
- Most nem mehetek… - nézett szomorúan a gazdájára – Ez jellemző Keltára...
Mintha a vérszomjas dög elpárolgott volna fél perc alatt, helyette kaptunk egy kis csendes, bűnbánó és sértődött szukát… Hát lehetne rosszabb is.
- Kelta bizonyára aggódott érted, állítása szerint régen látott és nem szóltál neki, hogy elmész. Ezért bizonyítékot kért a létezésed felől.
- Értem… Akkor itt van ez – szedte le vonakodva a nyakörvét, végül is nem volt más választása. A mancsát azonban még rajta hagyta – De szükségem van rá, mondjátok meg neki, hogy ez bizony retúr ajándék! Addig pedig nem hagyhatom el a házat, amíg az ügy nem rendeződik. A kutya rendőrség meg még mindig csak a babérjain ül…
- Az ügyet lepasszolták nekünk – szólt közbe Dundi, miközben a fekete pántos nagy ékköves nyakörvet vette fel. Elég érdekesen mutatott, mivel a szíj leért az első mancsáig – picit bonyi lett. Mi meg könnyebben mozgunk az utcákon.
Crystal arca kifejezéstelen maradt, meg sem rezdült. De a szemében látszott az ijedtség. Ő az ékszerüzlet kutyája… lemerem fogadni, hogy tud valamit!
- Mit tud a gyilkosságról? – próbálkoztam.
- Ki kell kísérjelek titeket. Louis ha észre vesz titeket nem csak ti jártok pórul, hanem én is. – állt újra négy lábra.
Kerüli a válaszadást… Bár lehet bent sem volt az üzletben. Megcsörrent a telefon, mire a kanapén fetrengő Louis dünnyögve összeszedte magát és a borosüvegeken keresztül botladozva elért a telefonjához.
- Most, gyertek – indult el Crystal kerülve a konyha felé, nehogy belefussunk az árván maradt testvérbe. A helyiség valójában igen csak kicsike volt. Két személynek éppenhogy csak elegendő. A sárga csempét koptatva elhaladtunk az alacsony hűtő mellett, ahova egy tetemes bevásárló lista volt akasztva: “kenyér, csoki, Coca-cola, Pepsi, kenyér, vaj, paradicsom, hemopon, sör … „ és még sorolhatnám.
- Pepsi és Cola is? – csodálkozott Dundi aki ezek szerint szintén a listánál ragadt le. – Igazán nagy cukorrajongó, meg koffein lehet…
- Nem igazán, csak egy pár napja szokott rá. Itt is volnánk – állt meg a macska ajtó előtt
- Lakik itt macska is? – néztem kérdőn a kutyára.
- Mylord egy fél éve távozott el, remek lakótárs volt, miatta nem vagyok macskagyűlölő mondhatni… Nem szeretem ezt a házat. Sok minden megváltozott – fordult meg nagyot sóhajtva – Jó utat, és hozzátok vissza a nyakörvemet, vagy kénytelen leszek ln is felfogadni valakit!
Nahát, egy ház ahonnan nem repülve jöttünk ki. Csoda… De Crystal valamiért nem tetszik nekem. Nagyon ingadozó a hangulata, de inkább nevezném színlelésnek ezt az egész dolgot. Kelta nevére rögtön megenyhült, előtte meg vérszomjas dühöngő eb volt. Pláne, hogy nem macskagyűlölő…
- Na, Doki ki a gyilkos? – zökkentett ki Dundi a gondolataimból.
- Tessék?
- A gyilkos… Ismered mind a három gyanúsítottat. Aztán jön az agykattogás és BUUUUM. Szóóóóóval ki az? – ugrált egyik lábáról a másikra.
- Nem ilyen egyszerű… még át kell gondolni.
- Holnap van a bejelentés napja – aggodalmaskodott.
- Akkor ideje indulni – fordítottam neki hátat elindulva haza.
Tisztában voltam vele… De ez nem olyan dolog, amit rögtön átlát a macska. Egy nő, aki mindent feladott egy kőért, hogy jobb jövőben, gazdagságban reménykedjen. Ott van a testvér, aki perpillanat öntudatlan állapotban van mivel a másik fele „halott”, de eléggé indulatos is tud lenni, és végül az üldözésmániás takarítónő, akinek a múltjában akadnak apró döccenők, mellesleg egy papagájhoz beszél… Tény és való, az egész bandának hiányzik egy kereke, méghozzá fejenként.
A nap többi felében Opál is ezzel zaklatott, hogy holnap határidő. Na igen, és ki miatt van holnap határidő? Közlegény nem szólt semmit, csak aggódó tekintetekkel bombázott. Kezdtem besokallni. Indulatos, csalódott, kattos, bizalmatlan, NINCS indíték… Este is ezek a gondoltok kínoztak. Utáltam bevallani magamnak, de csúfosan elbuktam. Már javában húzta mindenki a lóbőrt a padláson (Közlegény és Dundi, mivel Opál az otthonában alszik), végül felálltam és az ablakhoz kecmeregtem. Szépek a csillagok ma éjjel… Bár ez ironikus, mivel valószínűleg minden este alattuk fogunk aludni ezután… Alice, Louis, Pauline. Alice vagy Louis vagy Pauilne. Alice Louis Paul…
- Ralf, van valami gond, miért dörmögsz az orrod alatt éjfélkor? – jött egy ismerős, kellemes nyávogós hang.
Nem kellett megfordulnom, tudtam, hogy Opál áll a hátam mögött.

( 32 megtekintés )

Szólj hozzá:

Még nincs hozzászólás ebben a topicban.


 
  KutyaTanya  · Copyright © 2007-2019 · Minden jog fenntartva. · Használati feltételek & Jogi és adatvédelmi nyilatkozat