Újság >> Történetek / Sorozatok

(ellenőrizte: Stormy)

Dashiel
Megosztás: f

Dashiel

Kora reggel keltem fel, és egy barlang tetejére ugorva néztem végig a tájon. A falkával már régóta egy szigeten éltünk, amit hatalmas tenger vett körül. A Nap éppen ment fel, és beragyogta a kis szigetünket. Egy ménes legelészett, néhány nyúl is ugrándozott, a sirályok a tenger fölött körözve keresték legfőbb táplálékukat: a halakat. A többi madár egy füves területen repült a szigeten, ők többnyire rovarokat, vagy bogyókat kerestek. A falka többi tagja még mélyen aludt, amihez már hozzászoktam, mindig szeretem korán indítani a napomat, és elgondolkodva nézni a tájat. Az idősebb kutyák szerint mi úgy kerültünk ide, hogy egy napon emberek hajókkal indultak felfedezni a tengert, és elég sok fajtársunkat vitték magukkal. Sokáig utaztak, és éppen megpillantották a szigetet, amin most élünk, de pont egy hatalmas vihar közben. A fából készült hajók néhányába villám csapott, és úgy merült el, néhányat pedig a hullámok sodortak el. A kutyáknak, mivel szabadon sétálhattak a hajókon, nagy nehezen, de sikerült kiúszniuk a szárazföldre, viszont az embereknek nem volt erre erejük. Sok fajtársunk megmenekült, szerelmek születtek, így idővel létrejött a mi falkánk is. De persze nem csak mi élünk itt, vannak még lovak, szarvasok, meg kisebb termetű emlősök, és persze madarak, ezek az élőlények már a kutyák előtt itt voltak. Mindig csábított engem a végtelenségbe nyúló tenger, más szárazföldet nem is lehetett látni, ami bevallom, néha kicsit rémisztőnek tűnt. Ezen a reggelen elhatároztam, hogy lemegyek a partra, és jobban körülnézek ott is, esetleg úszom egy kicsit a vízben. Felálltam, és leugrottam a barlangról, majd farkamat csóválva indultam a tengerpart felé, mikor egy szuka hangját hallottam meg.
- Dashiel! Hová mész? - kérdezte valaki. Hátrafordultam, és megláttam, hogy a szuka nem más volt, mint Amira, a falkánk gyógyítója.
- Csak... elmegyek egy kicsit sétálni... - mondtam rápillantva, mire a szuka közelebb ügetett.
- A partra? Hát nem figyeltél az idősek történeteire? Nem emlékszel, amikor mindenféle veszélyeket soroltak fel, amik történhetnek velünk a tenger közelében?! - kérdezte kicsit ingerülten a szénfekete németjuhász, sötét bundáját szépen megvilágította a Nap fénye. Hátrébb léptem pár lépést, mivel ennyire idegesnek még nem nagyon láttam a falkatagunkat.
- Nyugi, nem lesz baj... csak pár perc az egész - mondtam, próbáltam megnyugtatni az ingerült szukát, mire reménytelenül felsóhajtott.
- Az idősebbek és az alfa direkt nem enged minket a tenger közelébe, csak a szigeten belüli kis patakhoz engednek minket. Azthiszed, csak játékból teszik? - kérdezte villámló tekintettel. Kicsit ismét hátrébb léptem, és próbáltam elkerülni a szemkontaktust.
- Nem tudsz leállítani. Ha az alfa kérdezi, csak mondd azt, hogy sétálok egy kicsit, nemsokára visszajövök - mondtam higgadtan, majd rögtön hátrafordultam, és meg sem várva a szuka válaszát elrohantam. Eltűntem a fák között, csak izgatottan futottam előre, még végül el nem értem úticélomat. Leálltam, és csodálkozva néztem körül: a táj így még gyönyörűbb volt, rengeteg homok borította el a területet, és a part közelében is halak úszkáltak. Mosolyogva léptem előre, és léptem vele a sekély vízbe, mikor idegen szagot éreztem meg. Egy nagy fából készült akármi úszott a vizen, és erre tartott, rajta emberek álltak. Mivel még sosem láttam embert, de már hallottam róluk, így tudtam, hogy a kétlábúak az emberek, arra is hamar rájöttem, hogy egy hajón utaznak. Talán újabb fajtársakat hoztak...? Kíváncsian, farkamat csóválva mentem közel a hajóhoz, és a kétlábú lényekhez, akik hamar észre is vettek.
- Azt nézzétek, egy blöki! - vigyorodott el az egyik kan kétlábú, és rám mutatott. Megálltam, és fejemet oldalra billentve figyeltem.
- Főnyeremény - nézett rám egy másik ember, szintén nagy vigyorral arcán. Egy harmadik lazán leugrott a hajórl, és felém közelített valami kötéllel.
- Na, már megérte az a több hetes út. Ha egy kutya ittvan, több is lehet, ha pedig megmondjuk az embereknek, itt mennyi kutya lehet, biztos sokat fognak fizetni, amiért elárultuk nekik - mondta, majd kissé leereszkedett, és megcsapkodta térdét. - Gyere, te kis izé... - mondta. A hívására érdeklődően sétáltam elé, közben a hosszú kötelet szaglászva. Hirtelen a kötél a nyakamon termett, és a kan ember húzni kezdett a hajó felé. Rémülten ugatni kezdtem, és próbáltam leszedni a kötelet, de már nem tudtam, az ember meg erősebb volt, mint én, így hagynom kellett, hogy felhúzzon a hajóra, ahol az emberek körül álltak vigyorogva.
- Ti meg mit műveltek? - hallottam meg egy újabb ember hangját, de ez nem hasonlított a többi emberére. Egy szuka ember lépett elő, és aggódó tekintettel nézett rám.
- Te ebből maradj ki, Sheila! - morgott rá az egyik kétlábú, majd valami doboz szerűséget vettek elő, aminek a bejárata rácsos volt, és kemény anyaga volt. A kétlábúak levették rólam a kötelet, és az egyik nyakamnál fogva belökött. Riadtan néztem magam elé, mikor felemelkedett a börtönöm, és mozogni kezdett. Az ember, aki felemelt letette a zárkámat, de már egy sokkal sötétebb helyen voltam, úgy éreztem, hogy lejjebb, mint azelőtt. Az ember felment, ezután meg nagyobb sötétség lett. Félve kuporodtam össze, és vártam, hogy mi lehet még ezután...

( 106 megtekintés )

Szólj hozzá:

Wood 2019. 05. 17. 15:38  
Várom a folytatást

London Girl ^^
 
2019. 03. 11. 11:42  
Folytasd

cuki71 2019. 03. 07. 19:59  
Szerintem nem rossz, de azt azért nem igazán hinném, hogy az elején ha az emberek fulladoztak a vízben, és nem tudtak kiúszni, akkor egy kutya hogy? Szerintem egyik az lenne, hogy mindenki belefullad a vízbe, vagy a másik, hogy a kutyák kihúznak pár embert, és megmentik. Mert egy kutya a gazdáját ösztönösem kihúzná, bár nem biztos. Meg amúgy egy felnőtt ember nagyjából egy kutya erejével bírt volna megmenekülni, mert a kutyák még egy viharban, a dörgésben félnek is. Tehát még az is lehetséges lenne, hogy az emberek megússzák, hisz egy felnőtt ember is elég ahhoz, hogy kimenjen a partra. Ha a vízen úszó hajóba villám csap, akkor a szigeten a fákba is simán belecsap, de mégsem. Ez érdekes.
Egyébként szerintem jó kis történet, én olvasnék még belőle több részt is. És am a kutya neve, a Dashiel név tökre tetszik *^* Szerintem folytasd.


 
  KutyaTanya  · Copyright © 2007-2019 · Minden jog fenntartva. · Használati feltételek & Jogi és adatvédelmi nyilatkozat