Újság >> Történetek / Sorozatok

(ellenőrizte: Stormy)

Shenandoah
Megosztás: f

Shenandoah

Unottan feküdtem egy tavaszi napon a falka területén, mellettem Nyru pihent. Némán bámultuk a tájat, az erdő a hideg tél után ismét tele volt élettel. A fáknak ismét zöld lombkoronájuk lett, a virágok kinyíltak, a mókusok előbújtak odúikból, és nem messze egy szarvascsorda legelt néhány újszülött taggal. A falka napjai eléggé unalmasak szoktak lenni, amikor nincs semmi dolgunk, és nincs ellenségünk. A kölykök vidáman játszottak a zöld fűben, néhányan egymással birkóztak, néhányan gyíkokat kergettek, néhányan csak magányosan ültek, és figyelték játszó kölyöktársaikat. Sokáig legeltettem rajtuk szemeimet, előidézve azt a napot, amikor testvéreimet és barátaimat elveszítettem, csak Nyru menekült meg velem. Felsóhajtottam, és mellső mancsaimra hajtottam fejem, mire a hófehér szuka felemelte fejét, és aggodalmasan mért végig gyönyörű zöld szemeivel.
- Valami baj van...? - kérdezte szokásos szelíd, kedves hangjával, ami mindig megnyugtatott. Nyru volt a falkában az a szuka, aki bárkit képes lenyugtatni akár a kedves tekintetével, és angyali mosolyával. De ennek a szukának van egy kevésbé jámbor, vad oldala is, ami szerencsére mostanában nem gyakran jön elő, csak akkor, ha nagyon felbosszantják, vagy harc van másik falka ellen. Ha felbosszantják, akkor jobb elkerülni, ha a másik személy szeretne még élni.
- Nincs... csak eszembe jutott az a nap. Tudod, mikor kölykök voltunk, és a többiekkel elkóboroltunk éjszaka... - emeltem rá tekintetem. - Örülök annak, hogy legalább túléltem, és van rajtam kívül más is, akit szintén nem tudtak megölni. És mind miattam haltak meg - hunytam le szemeim.
- Nem te tehetsz róla. Még te is csak kölyök voltál, ahogy mindannyian, nem tudhattad, és nem is ezt akartad volna - próbált megnyugtatni, és orrával finoman megbökdöste barna bundámat, de nem nagyon nyugodtam meg. Utáltam, ha miattam haltak meg, és nem volt semmi haszna a haláluknak.
- Mi ez a gyászhangulat? - hallottam meg Ray hangját. Kinyitottam zöldes szemeimet, és a madárbarátomra néztem, aki egy fehér holló volt.
- Semmi... csak Nyru-val elbeszélgettünk kicsit a kölyökkorunkban történtekről - sóhajtottam, és felültem. A barlangok felé néztem, mikor megláttam, hogy a falkatagok nincsenek ott, ahol az előbb voltak. Össze-vissza nézelődtem, hogy megtaláljam tekintetemmel a többieket, Nyru is így tett.
- Shen, Nyru! Gyertek már ide, hát nem hiszem el! - hallottam meg apám ordibálását. Odakaptam tekintetem a fekete, sebhelyes kanra - Az alfának fontos mondanivalója van! - mondta, kicsit lejjebb vitt a hangerejéből, de még így is elég hangos volt.
- Ahj... mit akarhat már megint az alfa...? - motyogtam kedvtelenül, majd felálltam, és unottan odasétáltam a tömeghez. A falka egy szikla előtt állt, ami az alfa sziklája volt, és onnan nézett végig az egész falkán.
- Mindenki figyeljen, mert most az életünkről van szó! Egy ellenséges falka szervez támadást ellenünk, amit egy kémünktől, Rodwen-től tudtam meg. Bármikor támadhatnak, ezért mindjárt küldünk egy kém csapatot, hogy derítsék ki, pontosan mikor támadnak. A falka legerősebb harcosai közül páran a határoknál fogják őrizni a területet több harcossal, a többiek meg ittmaradnak, és ezt a helyet védik! A kölyköket a bébiszitterek vigyék be a barlangba, és néhány harcos védje azt a barlangot! Most pedig Rodwen és a csapata induljon, és tudjátok meg, mikor támadnak! Ranna, Imperia, Athena, Klaus, Dreamer, Hekate, Adrian, Vladimir, Orion, Fable, Shenan, ti menjetek a határokhoz, a többiek ittmaradnak, és ha bejutnak idáig, végzünk velük! Hogyha jön a falka, majd küldünk ki néhány harcost a határokhoz! - utasított mindenkit. A kémcsapat elindult, éreztem mindenkiben a feszültséget. Nyru-hoz léptem, és finoman egymáshoz dörgölőztünk.
- Kérlek, ne halj meg... - nyüszített félve a fehér szuka.
- Nem fogok... de te se. Nem engedem, hogy bármelyik ellenségünk bejusson ide... - morogtam halkan, majd elrohantam a terület határának egyik részéhez, és kicsit félve álltam, és vártam, hogy jöjjön a falka. Úgy, hogy egyedül voltam itt eléggé rémisztő volt, de próbáltam legyőzni a félelmem, mert tudtam, hogy csak jelezni kell a falkának, és a többiek hamar megérkeznek majd ide, és akkor már legyőzzük őket.

( 89 megtekintés )

Szólj hozzá:

Reka40 2019. 02. 15. 21:02  
Nagyon tetszik. Bár az elején van egy kis szó ismétlés de azon kívül nagyon jó. Màskor próbáld elkerülni. ;)


 
  KutyaTanya  · Copyright © 2007-2019 · Minden jog fenntartva. · Használati feltételek & Jogi és adatvédelmi nyilatkozat