Újság >> Történetek / Sorozatok

(ellenőrizte: Stormy)

The Rural Adventure: Beginnings
Megosztás: f

The Rural Adventure: Beginnings

Reggel zaklatott közérzettel keltem fel, nem épp kipihent szemekkel csak úgy mellékesen. Nyújtóztam egyet, majd felültem ágyamon és szokásosan beletúrtam a fejem tetején vigyorgó loboncomba, mi mint mindig, most is szépen összegubancolódott az éjszaka folyamán. Azt se tudtam merre vagyok arccal, szóval egy bő öt percig üreseket pislogtam az enyhén sötét szobám közepébe, mivel reggel hat óra se volt és még a nap sem becsült meg annyival, hogy egyik szemtelen kis sugarát az ablakom felé vesse, ezzel valamennyi kis fényt adva. A fejem majd szét szakadt, úgy fájt és pont ott, ahol az álomban megütöttem.A vállam is rakoncátlankodott, mit másik kezemmel kicsit megnyomkodtam, de az se nagyon segített. Esküszöm úgy éreztem magamat, mint akit rendesen elvertek. Viszont mikor jobban megnéztem a karomat, elkapott az idegbaj. A jobb karom belső részén, azaz ami testem felé néz, mikor magam mellett leengedve tartom, egy részén négy darab karmolásnyom volt található, mik már olyannyira össze voltak forrva, mintha nem tudom hány hónapos vagy éves sebhely lenne. Pupilláim ismételten tágra nyíltak, szerintem teljesen maguk mögé rejtve a kék színt, ami eredetileg körbefogja őket. Hirtelen az jutott eszembe, hogy mi van ha az álom valós volt?
- Nem... - nyögtem ki halkan, felpillantva a szokásos fejmagasságba, az ajtóm felé irányítva tekintetemet. - Nem...azt ne...nem lehet - dobtam le magamról takarómat és kirohantam a szobámból, olyan szaporán szedve apró lábaimat a lépcsőfokokon, hogy még egy maratoni futó is megirigyelte volna. A nappaliig meg se álltam, viszont mikor leértem, körbenéztem de egyben megkönnyebbült sóhajjal is hajoltam rá félig-meddig a korlátra. Minden a helyén volt és semmi jele nem volt a bajnak. Az udvarról viszont két ismerős férfi hang hallatszott be, akik valószínű veszekedtek vagy csak heves szóváltásba kezdtek, de az biztos hogy nem jutottak közös megállapodásra.
- Mit gondolsz meddig titkolhatod még előtte? - hangzott Martin ideges hangja odakintről, mire felvontam piercinges szemöldökömet, meglepett arccal egyenesedve ki, érdeklődően fülelve. - Nem egy ostoba liba, akinek bármit be lehet adni!
- Megmondtam már hogy bízd ezt rám! - csendült fel bácsikám hangja elég határozott formájában, mit a tornác lépcsőjének rövid reccsenő hangja kísért a háttérben, amint a férfi rálépett a fokára. A bejárati ajtó kilincse hallhatóan lenyomódott, a két vitatkozó fél pedig belépett. Mindkettejük arca frusztrált és haragos volt, minden bizonnyal az összedörrenésüknek köszönhetően. Vagy nem tudom megint mi jött rájuk. Nem jellemző hogy összekapnak, bár néha megesett, de azt is Martin kezdte. Tehát beljebb kerültek a kis farmi otthonunk takaros nappalijába, fejüket meg egyszerre csavarták felém, szóval mind kettejük meglepett szemével kontaktusba kerültem.
- Hogyhogy fent vagy ilyen korán? - mukkant meg unokatesóm a háttérben, mire Preston zavartan megköszörülte a tokát és szó nélkül felsétált a konyhába, úgy suhanva el hátam mögött, mintha ott se lennék.
- Öh...hát, nem bírtam aludni - adtam választ egy laza vállrántással, nemtörődöm arccal. - Inkább az a kérdés, ti mit kerestetek odakint ilyen korán? - pillantottam rá kérdő szempárral, némileg már gyanakvó hangon. Erre a fiú kuncogott egy jót, majd odasétált hozzám és minden előjel nélkül nyomott egy puszit homlokomra, mit igazából fel se vettem, jobban mondva nem reagáltam rá semmit.
- Cuki hogy milyen feledékeny vagy. Ne feledd, farmon élünk és itt korán kell kelni, mert különben az állatok éhen maradnak - kacsintott rám, majd egy halvány mosollyal megkerült és ő is megindult felfelé a lépcsőn, mire durcás pofival utánafordultam.
- Nem vagyok cuki - nyújtottam ki a nyelvemet, mit vissza is húztam rá öt másodpercre, bevágva a puffogós énemet. A szöszi visszanézett, majd elnevette magát, megingatva fejét és kezével intett hogy menjek utána. Végül én se bírtam ki, egy halvány vigyorral megindultam és nyomába szegődve felballagtunk a konyhába, ahol bácsikám már javában ette elkészített szendvicsét. Észrevette hogy mi is jelen vagyunk, de nem igen tulajdonított nekünk nagy figyelmet, csak olvasgatta az újságot, amit tegnap tett anya az asztalra. Figyeltem Martin minden arcmozdulatát, aki most elég rosszallóan nézett apjára egy fejrázással, majd válla felett rám emelte tekintetét.
- Ha csinálok egy pillecukros forrócsokit, mit kapok? - vonta fel felém néző szemöldökét egy sunyi vigyorral, mire elgondolkozó arcot színleltem, pedig szemeim egy az egyben felcsillantak. Tudja mivel kell jobb kedvre deríteni, hisz az imént felajánlott ital az egyik kedvencem és arra hogy mondjak nemet? Egy bájos mosoly kíséretében közelebb húzódtam hozzá, majd karjaimmal körbefontam derekát, mellkasának döntve a fejemet és magamhoz öleltem, mire halkan nevetett egyet. Szóval igen, semmit se kellett mondanom, de ő már a viselkedésemből levágta a válaszomat. - Megbeszélve - fonta körém kezeit, majd miután jól megölelgetett, a konyhapulthoz lépett és nekilátott elkészíteni az forrócsokit. Kinyitotta a fejénél lévő konyhaszekrény ajtaját, majd miután leemelt három különböző színű bögrét a polcról, becsukta azt. Az alul lévő szekrénysorból kinyitotta az egyiket, majd elővette a csomagban nyugvó kakaóport, a forrócsoki porral telerakott tasakokkal együtt, a pillecukros zacskót se felejtve el. Aztán egyértelműen a hűtőhöz lépett, elővéve a doboz tejet.
Elbambultam, jobban mondva elmerültem gondolataimban mint az általában szoktam és csak álltam ott, mint egy jó nevelt kis iskolás. Még szerencse hogy hosszú ujjú pulcsiban alszok, így nem látható a karmolásnyom a karomon, amit még mindig nem értek hogy került oda. Amióta itt vagyunk, úgy érzem én vagyok a furcsa jelenségek áldozata. Mindig minden velem történik. Ez akkor lesz gáz, ha majd elkezdek dolgozni a kávézóban, mert ott sajnos óvhatatlan hogy ne kerüljön látótérbe a karom. Szerintem el is könyvelhetek magamnak egy oltári nagy lebukást ezzel kapcsolatban. Ugyan ki hinne nekem, ha azt mondanám, fogalmam sincs hogy került oda az a sebhely? Főleg akkor néznének őrültnek, ha az igazsággal jönnék, mi szerint az álmomban sérültem meg és reggel mikor felébredtem, már ott volt.
- Föld Nikki-nek! - tett körkörösen íves mozdulatokkal kezével unaktesóm az arcom előtt, míg másik kezében a fekete bögrét tartotta, már majdnem elröhögve magát.
- Hm? - kaptam fel tekintetemet, mire felém nyújtotta az elkészült pillecukros forrócsokit, én pedig végül nagy mosollyal arcomon elfogadtam tőle. - Kösz - kortyoltam bele a gőzölgő finomságba, majd leültem az asztalhoz, kezeim között a már jócskán átmelegedett bögrével. A két férfi nemű személy is csatlakozott ma reggel különösen nyomasztó jelleggel rendelkező társaságomba és ami csoda, nem ugrottak egymásnak, inkább csak normál hangerőn beszélgettek. Azt ne kérdezze senki miről, mert fogalmam sincs. Nem figyeltem rájuk, agyban teljesen máshol jártam, de az italomat nem felejtettem el iszogatni, amolyan berögződés már. Még mindig az álmom súlya nyomott és foglalkoztatott. Az egész annyira élethűnek tűnt, pedig mint kiderült, csak egy elmém által kreált semmiség volt...bár a seb, ami megjelent ma reggel rajtam, az nagyon nem ezt mutatja.
- Jól van! - állt fel Martin az asztaltól, mire én is visszatértem az evilági testembe és ráemeltem tekintetemet. - Nekem lassan indulnom kell a WinterRose Lovasfarmra. El kell vinnem a beígért szénabálákat - nézett csuklóján lévő ezüstös színben csillogó órájára, majd felhajtotta utolsó korty forrócsokiját, az üres poharat pedig a mosogatóba tette. Ezzel elköszönt és leviharzott a lépcsőn, én pedig Preston bácsikám társaságát élvezve ültem továbbra is a székben, egy szót sem szólva.

( 67 megtekintés )

Szólj hozzá:

Sage
 
2019. 01. 05. 14:39  
Sonara, köszönöm a hozzászólást^^ Megpróbálom minél hamarabb hozni a folytatást (:

Sonara 2019. 01. 04. 19:14  
Nem tudom ki pontozta le, de nekem nagyon tetszett. Bocsi, hogy csak ilyen későn írok hozzá, de már a felhasználóm is törlődött, olyan régen voltam fent. Mindenesetre, örülök, hogy pont elkaptam egy részt belőle. Várom a folytatást! Egyre érdekesebbek a dolgok^^


 
  KutyaTanya  · Copyright © 2007-2019 · Minden jog fenntartva. · Használati feltételek & Jogi és adatvédelmi nyilatkozat