Újság >> Történetek / Sorozatok

(ellenőrizte: Stormy)

Dr. Ralf Hírnév és gyilkosság IX.
Megosztás: f

Dr. Ralf Hírnév és gyilkosság IX.

Rafael a RED szót emlegette, és szerintem nem az angol vörös szóra utalt…
- Ezek szerint…
- Kelta a kerületi fejes. Az egyik „Nagykutya”.

- És mit kezdjünk ezek után Doki?
- Semmit. Meg kell oldanunk az ügyet, vagy tudod mi is felkerülünk az áldozatok hosszú listájára.
- De mi van ha Crystal-t akarja kinyírni? Akkor bűnszövetségesek leszünk! Segítettünk egy gyilkosságban!
- “Vagy ölsz, vagy megölnek „ . És még ezek után sem garantált, hogy életben maradunk. De ne izgulj, nem leszünk “szövetségesek „ . Keltának vannak csatlósai, hisz láthattad nem kell neki bűntárs, mert van jócskán. 
- Az igaz… De akkor miért nem velük keresteti meg Crystalt?
Nagyot sóhajtottam, az ablakhoz sétáltam és néztem a szürke Párizs utcáit. Teljesen logikus ez a kérdés, ezért talán nem is illik hozzá ez a fajta válasz.
- Tudod, valamikor az érzések befolyásolják a tetteinket.
- Ez érthető, sok gyilkosság születik bosszúból vagy hirtelen haragból – helyeselt, és le merném fogadni, hogy bólogatott is hozzá.
- Én másfajta érzelemre gondoltam. Egy fajta „vonzási törvényre” – egek, de furcsa lehetett ezt hallani tőlem, jobb is tovább lépni – Milyennek látod, mint alkalmazott a főnöködet a rendőrségen?
- Jaj de gyorsan témát váltottál a szerelemről! Szeretted terelni a szót mindig is, ez nem új Doki.
- Nem terelem egy cseppet sem. Szóval válaszolj. Milyennek látod a rendőrkapitányt? - fordultam hátra.
- Néha őszintén… egy szadista vadbaromnak, egy munkabolondnak. Nem érti senki a rendőrségen, hogy lehet ennek egyáltalán családja, nemhogy kilenc kölyke! - válaszolta némi gondolkodás után. – Szabadságra is alig engedett el.
- Szóval szigorú. Ennek fejében pedig, hogy halad a munka?
- Teljesen normálisan. Meg vagyunk rendszerint határidő előtt is a dolgokkal.
- Így működne akkor is, ha sokkal kedvesebb és elnézőbb lenne? Hogyha úgy menne oda hozzád, hogy megcsinálnád Dundikám, ha lenne kedved?
- Nem hiszem. Bár ezt vicces lenne hallani pont Fritz kapitánytól. – kuncogott, mire én bólintottam egyet.
- Kelta is fenntartja a kemény látszatot. Milyen lenne egy Maffia kerületi megbízott, ha folyton egy szuka szavait, óhajait lesné? Abban a pillanatban leváltanák. És ezt Kelta tudja nagyon jól. Nem gondolod, hogy Rafael és Borsos... gyenge lett volna ahhoz képest, hogy ez az egyik legismertebb bűnszervezet?
- Most, hogy mondod… Igen. Nem igazán lehet megmenekülni a Maffiától, pláne az olvasott akták után kizártnak is tartom.
- Mikor bízna meg Kelta gyengébb mancsnyalókat, hogy utánunk jöjjenek, hogy egészen biztosan teljesítjük-e a dolgunk? Vagy egyáltalán miért engedett el azon az estén bennünket? Ők is értenek a személyek felkutatásához.
A kijelentésemre kövér barátom résnyire szűkítette a szemeit, látszott, hogy erősen gondolkodik. Én meg türelmesen vártam, amíg megadja a helyes választ. De sokat töltöttük ilyenekkel az időnket a Szagos negyedben! Csak Dundi és én voltam elszigetelődve a külvilágtól. Ott tudtam, hogy nyugton leszek, és nem lesz több…. nem lesz több maradjunk ennyiben. Addig volt nyugodt minden. Aztán jött Opál, és mint egy tornádó, felkavart mindent és… most itt tartunk. Talán jobb az életünk, talán nem. Minden nézőpont kérdése.
- Á! Igen, szóval Kelta odáig van Crystal-ért és aggódik érte! De ha ezt felszínre hozná, gyengének tartanák. Ezért hagyott minket menni, és bízott meg gyengébben teljesítőket. Nem akarta, hogy megöljenek, csak biztosítékot akart, hogy biztosan haladjunk az üggyel, mert fogy a türelme.
- Helyes - bólintottam. Nem lenne mégis kedved kimenni? Talán már csak lendítettek valamit a biztonságiak előre…
- Ketten? Mint amikor Opálba botlottunk? – vigyorgott megnyomva Opál nevét.
- Ketten, mint amikor Opálba botlottunk – ismételtem meg a mondani valóját, és már el is rugaszkodtam a fadeszkákról. Azért reméltem, ezúttal nem botlunk senkibe. Hát…tévedtem.

Pontosan tudtam, hogy hova kell menni. Alice-szel ellentétben ő nem váltogatta a lakását félévente. Lucas és Louis egy kis bérelt lakásban, közel az ékszerüzlethez laktak már négy éve, mint a pletykákból kiderült. Nem mindig rosszak azok a pletykák, csak egyszerűen ki kell belőle szűrni azt a csepp igazságot, amit tartalmaz. A macskaköves út még mindig vizes volt, és hideg. Voltak még jócskán együtt vonuló emberek az utcán, de nem annyi, mint tegnap. Egyébként is ők a kocsmákat vették célpontnak, meg a főteret. Nem a kis ékszerüzletet. Az úton pedig Dundi fárasztott, a “Van egy jó és egy rossz hírem „ dilemmával. Kapásból a rosszat kértem, amire szépen rávágta, hogy nincsen jó hírem, és hogy nagyon pesszimista vagyok, mert a jóval kell kezdeni.  Szóval csak a szokásos… Ez egész eltartott addig, amíg a dísztéglával kirakott épületet megkerültük, és egy kis piros “Welcome „ ! feliratú lábtörlőhöz értünk. Ismét egy faajtó…
- Pszt, doki, itt van egy macskaajtó is – billentette oldalra a fejét.
Csakugyan, Dundi előtt volt egy macska ajtó… Na végre, talán tudunk valakivel beszélni is aki itt lakik. Több mindent megtudhatnánk. A lakás parkettájára lépve, kellemes, hűvös levegő csapott meg. Óvatosan lépkedtünk, végig az előszobán. Távolról TV zaja hallatszott, így igyekeztünk a lehető legcsendesebben odajutni. Ahol megy a műsor, ott az ember is. A ház falai világosbarnák voltak, amolyan erdész berendezésű házra hasonlított. Ez a nappaliból ki is derült… Bőrkanapé, fa dohányzóasztal, falra aggatott „vadásztrófeák”. Ettől mindig ki ver a víz… Hulla állatokat aggatnak a falra! Ha mi ugyanezt csinálnánk az emberekkel, akkor mi lenne? Megborzongtam. Inkább koncentráljunk az ügyre, és ne arra, hogy a falon szarvasagancsos koponyák merednek ránk. Szerencsére a szobában a barna szőnyeg szinte majdnem kiért a falig, és ahova egyszerűen nem jutott el, csak szobanövényeket támasztottak végig mellette, mintha ez direkt így lenne. Egy sűrű zöld leveles méteres… Hát nem vagyok botanikus, így nem tudom a nevét, de apró levelű cserepes gaz mögé telepedtünk le. Louis pedig csakis a tévé képernyőjére meredt. Nem vett észre minket, annyira elmerült a gondolataiban. Ruhája pedig hanyagságra utalt. Amolyan otthoni viselet lehetett, egy rövid, fekete, lógócérnás nadrág, és egy gyűrött világoskék póló. Louis előrehajolt, megfogta az asztalon heverő vörösboros üveget, és jó nagyot húzott belőle.
- Lucas, Lucas, Lucas…- nézett az asztalon álló lépre – Olyan önző vagy… Most mihez kezdek egyedül? Te elmész, és itt hagysz, felfogtad ezt? Még ha nem egy házban laktunk volna születésünk óta... Tavaly anya, és most te… Miért akartad ezt egyáltalán? – sóhajtotta.
Dundi fejét rázta, hogy nem érti a dolgokat, de most nem volt időm elmagyarázni, így tovább néztem a megtört testvért.
- Az az ostoba ékszer… és lám az pont ott maradt az üzletben. Volt ennek értelme? Én mondtam, hogy ez így van. A kutya is négy lábon jár, a macskák pedig ördögiek.
- Ez meg mégis miről hadovál itt össze?
- Részeg, konkrétan minden ami eszébe jut már mondja is, de maradj, mert lebukunk – próbáltam csendre inteni másodjára is, sikertelenül.
- Öhm… Doki van egy jó hírem meg egy rossz hírem – folytatta.
- Dundi kérlek, ne most játszd el ezt még egyszer.
- Nem játszok, de akkor válaszolok én. A jó hír, azt hiszem… megtaláltam Crystalt - nyelt egy nagyot.
- Hogy? – néztem rá a tőlem telhető legértetlenebb módon.
- A rossz hír… Hogy ott van mögötted.

Nos, itt felteszem a kérdést. Van már tippetek, hogy ki lehet a gyilkos, így hogy  viszonylag megismerhettük mind a három gyanúsítottat?

( 72 megtekintés )

Szólj hozzá:

Kriza 2018. 11. 29. 16:28  
Juj köszönöm amulett <3 Azt is hogy ilyen kitartó olvasóm vagy. Kicsit tartottam azért ezektől a részektől, hiszen itt a kutyák "negatívabb" szereplőknek számítanak, de igyekszek még egy kicsit billenteni ezen a mérlegen, hiszen én is oda vagyok értük (jó a macskákért egy hangyányival jobban, de ez már egyéni szociális probléma/őrület ki minek hívja) Most talán végre több időm lesz, és minimum havi egy részekre vissza szeretnék térni.

vera2005 Hát lövésem sincs . Azaz igazság, hogy olyan képet szerettem volna, ami tükrözi az általam elképzelt szereplőt. Még talán ez hasonlított rá a legjobban ezért eset rá a választásom. De a szenvedő arc és hajszín miatt inkább egy Ikuya jut róla eszembe, ha most belegondolok...

vera2005 2018. 11. 28. 20:11  
a képen keith van?

amulet
 
2018. 11. 23. 18:35  
Ma ezt olvastam suliban és hú^^...alig vártam már hogy folytasd:3 egyszerűen imádom ezt a sorozatot, pedig a macskákról szóló történetek sosem fogtak meg, inkább kutyás leány vagyok:3 De akkor is, ennek sikerült
Szeretem ahogy leírod a dolgokat és a fogalmazásod is ott van^^ Remélem minél hamarabb jön a következő rész!*w*


 
  KutyaTanya  · Copyright © 2007-2018 · Minden jog fenntartva. · Használati feltételek & Jogi és adatvédelmi nyilatkozat