Újság >> Történetek / Sorozatok

(ellenőrizte: Stormy)

My Last Wish
Megosztás: f

My Last Wish

Azért is kezdem egy prológussal, és nem csapok egyből a közepébe, mert szeretném tudni, hogy érdemes e folytatni, vagyis, hogy szeretnétek e még olvasgatni ezt a történetet.
Előre is köszönöm a válaszokat


A hó komótosan hullott alá az égből, betemetve mindent fehér fátylával. Gyönyörű volt, de egyben gyilkos. Eláztatta bundámat, fáztam, és fájt mindenem. Menekülni azonban nem tudtam. Már nem. Eljött az idő. A homokóra kiürült, s nem volt senki, aki megfordítsa. Így hát vártam, hogy eljöjjön értem. Tudtam, hogy elfog jönni, hiszen megígérte nekem…

Már estére járt. A nap lustán bukott le a horizonton, felfestve ezzel a holdat, s milliónyi csillagát az égre. Magányosan ücsörögtem a puha fűben, fejemet az ég felé szegeztem. Aprókat szippantottam a friss, tavaszi levegőbe, kiélvezve a csendet. A meleg fuvallat felborzolta bundám, én pedig szememet behunyva mosolyodtam el. Olyan nyugodt volt minden, olyan kellemes. Képes lettem volna így leélni az egész életem.
-    Megint belemerültél a gondolataidba? – botorkált oda mellém Kiira.
Fekete bundája egyé vált az éjjel. Szinte csak élénksárga szeme jelezte jelenlétét.
-    Kiira… azt hittem már alszol. – fordultam az öreg nőstényhez.
-    Gondoltam megnézem, mivel ütöd el az időd. – ült le mellém.
-    A szokásossal. Gondolkodással az élet nagy dolgairól… - kuncogtam fel és tekintetem ismét az égre emeltem.
Kiira gyakorlatilag a mostohaanyám volt. Azért mondom, hogy gyakorlatilag, mert apró kölyök koromban magához vett, de ennek ellenére sosem volt meg az anya-lánya kapcsolatunk. Igazából egy két személyes falkát alkottunk, ahol nem voltak se érzelmi se vérszerinti kötődések. Csak éltünk egymás mellett. Ugyan erős és talpraesett nőstény volt, de mindig úgy éreztem, hogy nem alkalmas az anyaságra, ezért nem akar kötődni hozzám… Persze lehet, hogy ennek az egésznek más okai voltak, amit sose mondott el nekem.
-    Nem tudom, hogy vagy vele Kesi, de én megyek, lepihenek. Csatlakozol? – törte meg a csendet egy kis idő után.
Válasz helyet csak bólintottam, majd lassú léptekkel elindultunk búvóhelyünk irányába.
Mivel nem volt falkánk, ezért nagyobb veszélynek voltunk kitéve. Két nőstény könnyű célpontnak számított egy idegen territóriumban, ezért ügyelnünk kellett rá, hogy ne lépjünk át semmilyen határt. Ebből kifolyólag nem is volt rendes otthonunk. Afféle átutazok voltunk, mert hosszú ideig tartózkodni egy bizonyos helyen, igencsak veszélyes. Erről a helyről is hamarosan elmegyünk, hiszen már túl sokáig húztuk az időt. S nem messze már lehet érezni az idegen farkasok szagát. Sőt, több helyről, több farkas szagát. Nem igazán szeretnénk két vagy éppen több falka területi harcát átélni. Persze jogosan vetül fel a kérdés, hogy miért nem próbálunk csatlakozni egy falkához. Ez igencsak egyszerű.
Az évek során nagyon eldurvultak a falkák közti csaták a terület és az élelem szerzés miatt. Nincs béke vagy megállapodás, nem. Itt ölre mennek. Ezek miatt könnyen nézhetnek minket… amolyan besúgóknak, vagy „kémeknek”. A másik ok, az pedig az, hogy a harchoz erős hímekre van szükség. A nőstények pedig inkább a vadászatra és az utódszülésre, illetve nevelésre kellenek. Ez persze nem volt mindig így. Régen megoszlottak a feladatok, de a csordák vándorlása óta, igazi káosz uralkodik, és ki tudja mikor lesz vége. Hogy honnan tudom ezeket? Igazából mi is tartoztunk egy falkához rövid ideig. Akkor még kicsi voltam, és nem is fogtam fel sok mindent, de a lényeget igen. Egy szó, mint száz… halovány rá az esély, hogy túlélnénk egy ilyet, ezért inkább jobb résen lenni.
-    Holnap lehet, hogy indulnunk kéne. – mondta Kiira, miközben lehuppant a földre.
-    Biztos vagy benne? Maradhatunk még egy kicsit…
-    Jaj Kesi. Ne aggódj. Lehet, hogy öreg vagyok, de bírom a tempót. – csitított le.
Hosszú percekig vizslattam a sötétben, majd sóhajtva kinyögtem egy annyit, hogy – jól van.
Hümmögőt egyet, majd mancsára hajtotta fáradt fejét és szép csendben elaludt. Kis idő után én is követtem példáját.

Hát ennyi lenne a prológus. A kritikák nyugodtan jöhetnek, és azok alapján megpróbálok javítani dolgokon Köszönöm, hogy elolvastad.

( 56 megtekintés )

Szólj hozzá:

Bacardi 2018. 11. 23. 15:15  
Köszönöm szépen a véleményt és, hogy felhívtad erre a hibára a figyelmem, odafogok figyelni

Sonara 2018. 11. 23. 11:29  
Ügyes kis iromány lett. Alapvetően kedvelem a farkasokat így szívesen olvasnám tovább, és szimpatikusak a szereplőid is. Annyi, hogy formalitásilag egy picit belekötnék. Amikor párbeszédet írsz a kezdő gondolatjel után ne tegyél szóközt. Ha Hozd az első részt minnél hamarabb.


 
  KutyaTanya  · Copyright © 2007-2018 · Minden jog fenntartva. · Használati feltételek & Jogi és adatvédelmi nyilatkozat