Újság >> Történetek / Sorozatok

(ellenőrizte: Stormy)

Biztonságban, Afrika, Szívében
Megosztás: f

Biztonságban, Afrika, Szívében

 Nyolc évvel később.
A Virág házaspár különleges nyári ünnepre készülődött kertes házában. Ezen a napon ünnepelték ugyanis Milos és Ramóna nyolcadik születésnapját. Bizony sok időnek kellett eltelnie ahhoz, hogy végre hátuk mögött hagyhatják a fájdalmas múltat. Miután fájó szívvel, eljöttek Afrikából nem sokkal később összekötötték életüket. Olívia belátta, hogy ez lesz a legjobb megoldás mindannyiuk számára. Az igazi csoda azonban az volt, mikor három évvel ezelőtt megszületett kislányuk, Tünde. Még maga a házaspár is meglepődött, mikor kiderült, hogy hamarosan szülői örömök elé néznek. Az anyuka mindennél jobban szerette a három gyermeket. Milos ajándékba egy kölyök spánielt kapott, míg a két kislány egy - egy kiscicát. Férjével úgy gondolták, hogy itt az ideje, hogy megtanulják, hogyan kell gondoskodni a körülöttük élőkről. Bár az asszony most már három gyermeket nevelhetett, mindig eszébe jutott szerencsétlen sorsú leánya, Renáta. Még ennyi évvel a halála után sem tudta túltenni magát az elvesztésén. Azonban már kezdte megérteni viselkedését, de egyszerűen képtelen volt elfogadni a tényt, hogy eldobta magától az életet. Ramóna a kislánya, azonban vidám, lelkes, játékos jellemmel rendelkezett és édesapja szemét, mamájától pedig mosolyát örökölte. A gyermek egyenlőre még nem értette az igazságot szülei elvesztéséről, de mindennap esténként sokat mesélt neki róluk. Azt akarta, hogyha már nem személyesen nem is láthatja őket soha, de legalább megismerheti elbeszéléseiből. Bencét ismerte már gyermekkora óta milyen tulajdonságokkal rendelkezett, de elsőszülött leányát csak tizennyolc évesen láthatta először. A mai napig képtelen volt elfelejteni édesapja vigasztaló szavait, mikor azt mondta neki, amit a sors elvett, egyszer visszaadja. Ez a mondat éltette, sok - sok éven át, mikor a remény már majdnem kialudt a szívében. Azonban csak most értette meg ennek a lényegét, mikor végre minden a helyére került. Bár a sors elvette tőle Renátát, mégis meghagyta számára Milost és Ramónát, akik mindketten különleges személyiségek. Ezen elmélkedett a tó partján, miközben Bertalan odalépett hozzá, majd így szólt:
- Boldog vagy Olívia? - kérdezte tőle.
- Biztosan meglepő lehet a számodra a válaszom, de azt kell mondanom igen. Boldog vagyok veled és a gyerekekkel, ti vagytok az életem értelmei - válaszolta.
- Örülök, hogy így érzel. Mit gondolsz vajon Ramóna melyikükre fog hasonlítani? - kérdezte.
- Ramóna okos, nyugodt kislány, akinek megvannak a saját álmai és céljai. Renáta és Bence büszkék lennének a kislányukra - felelte.
- Ez az egyetlen, ami bánt engem, hogy soha többé nem láthatom az én lányomat. Te azonban segítettél nekem túltenni magam a fájdalmon és ezért örökre hálás leszek. Neked köszönhetem, hogy újra örülhetek az életnek a gyerekek mellett - magyarázta.
- Köszönöm, hogy ezt mondod. Tiszta szívemből szeretlek és hidd el, amit a sors elvett, visszaadta. Még ha nem is úgy, ahogy szeretted volna, de végül boldog lehetsz - válaszolta.
Hamarosan azonban megjöttek a gyerekek, majd nem sokkal később kezdetét vette számukra az ünnepség. Olívia könnyekkel a szemében nyújtotta át nekik a szülinapi tortájukat, melyen nyolc gyertya égett. Tudta jól feledhetetlen emlék marad a gyerekek számára, csak azt sajnálta, hogy Ramóna szülei nem lehetnek velük ebben az órában. Aztán eszébe jutott, akiket szeretünk bár nem láthatjuk őket soha többé ebben az életben, mégis ott élnek velünk, a szívünkben.

( 30 megtekintés )

Szólj hozzá:

Még nincs hozzászólás ebben a topicban.


 
  KutyaTanya  · Copyright © 2007-2018 · Minden jog fenntartva. · Használati feltételek & Jogi és adatvédelmi nyilatkozat