Újság >> „Az én kutyám“

(ellenőrizte: Stormy)

ERROR
Megosztás: f

ERROR

Apa és Anya az utóbbi napokban nagyon sokat mentek el, és nagyon keveset voltak itthon, de még akkor is borzasztóan rossz kedvük volt. Olyan is előfordult, hogy csak Apa jött haza, ő is csak azért, hogy megetessen bennünket. Talán valami rosszat csináltunk? Miért nem jönnek haza a lányok? Hová tűntek? Ennyi ideig tart most az iskola? Ha igen, akkor tiltakozom ellene! Ezt nem tehetik! Nekem látnom kell a kis gazdáimat! Kezdenek elvonási tüneteim lenni! Sétálni se mentünk, már legalább egy éve! Jó, nem egy éve, csak három-négy napja, de akkor is! Hiányzik a futkározás, ebben a kis kertben meg nem lehet tombolni, mert anya leszid! Kimenni nem szabad, ha nem engedik meg, de akkor most mi legyen?
Minden alkalommal, mikor elmennek, nyugtalanul mászkálok a kapu előtt, hogy ikor jönnek vissza. Egy este hallottam, ahogyan egy kocsi megáll a ház előtt, így ugatni kezdtem, de a motor hangja elárulta, hogy ez a mi dobozunk, így kissé hisztérikus is voltam. Beálltak a garázsba, és bezárták az, majd az elektromos zár bezárta a kaput is. Ezt csak onnan tudom, hogy Mya elmagyarázta nekem, mikor megugattam, amiért magától mozgott. A teraszhoz szaladtam és lassan felgyúltak a fények. Apa becipelte Saliat a szobába, de anya még előtte sírva fakadt, így csak oldalra döntve fejemet néztem. És Mya? Ő hol van? Őt most hozza majd be apa? Anya miért sír?
- Anya, engedj be, majd én megvigasztallak, bár nem tudom, hogy mi a baj! – ugattam egyet hisztérikusan a teraszajtó előtt ugorva egyet egyhelyben az ugatás mellé, kissé hisztis, reménykedő hangon, csillogó, kedves szemekkel. Rám nézett, de le is kapta rólam a tekintetét, mintha nem bírna rám nézni.  Apa kijött Salia szobájából, majd odament anyához, és megsimogatta a hátát, majd felsegítette és bevitte Saliához, majd Apa odajött a teraszajtóhoz, és kinyitotta azt. Leguggolt hozzám, mire én ráugrottam, de csak finoman, bal mellső mancsomat térdére téve, jobb mancsomat hagyva, hadd lógjon a levegőben, azért mégiscsak elegánsan behajlítva. Farkamat hevesen csóváltam, fehér vége ide-oda járt, miközben pofámat nyalogattam, és füleimet lesunyva, nyüszörögve áhítoztam egy kis szeretet után, és persze válaszok után, hogy hol van a kisgazdám. Apa megfogta a fejemet két oldalról, és megcirógatta azt. Láttam a szemét mardosó sós cseppeket, amik könyörtelenül csípték látó szervét, miközben igyekezett mosolyogni, de aztán akaratlanul is kigördültek a terasz csempéi felé egy könnycsepp. Végül olyan fájdalmasan nézett rám, hogy kényszert ébresztett bennem, hogy megnyaljam arcát, de nem értem el megmozdulás nélkül, így csak a levegőt nyaltam meg nedves nyelvecskémmel. Nem értettem. Nem értettem hol van a gazdám, és, hogy miért ilyen szomorú mindenki.
- Várod, igaz? – kérdezte síráshoz közeli hangon, igyekezve elfojtani azt, láthatóan heves csatát vívva. Erre én csak boldogan, heves tempóban, felcsillanó szemekkel közelebb mozdultam hozzá, és ez volt az a pont, ahogy átadta magát érzelmeinek és halkan, azért még küszködve megint meggyűrte fejemet, amit azért tagadhatatlanul élveztem. – Sarah, Mya nem fog hazajönni többé… - mondta, a végén elsírva magát, pofikámat fürkészve, közben azért letörölte a cseppeket egyszer szeméből egy kezével, összehúzva azokat orra felé, mire értetlenül leugrottam róla, mire én csak megdöntve fejemet néztem a síró férfira, akinek bár értettem szavait, de a mögöttük lévő jelentést nem. Hogy érti, hogy nem jön haza? Talán… rossz voltam? Ó értem, bújócskázunk! Megkeresem én!


Egy kicsit tovább tartott rávenni magamat, mint hittem, de lényeg, hogy ezen is túlestünk...

( 44 megtekintés )

Szólj hozzá:

cegelil201 2018. 10. 11. 21:47  
Sonora, köszönöm szépen a kritikát, vagy legalább is vélemény nyilvánítást, elírásért bocsánat, utólag javítottam, mert angol billentyűzeten írtam,  és utólag néztem át csak futólag, este felé. A szóismétlések valószínűleg a sietségem eredményei, de legközelebb jobban fogok rá figyelni.

Sonara 2018. 10. 11. 16:29  
Tetszett, csak így tovább!^^
Egy helyen találtam benne egy elírást, meg néhol szóismétlések is előfordultak, de nagyon jól bemutattad a kutya naivitását, és az emberi érzelmeket is. Kicsit szívfacsaró is, hogy Sarah még hisz abban, hogy nincs semmi baj, de mi már tudjuk, hogy jön a hideg zuhany hamarosan. Szóval kíváncsian várom a következő részt


 
  KutyaTanya  · Copyright © 2007-2018 · Minden jog fenntartva. · Használati feltételek & Jogi és adatvédelmi nyilatkozat