Újság >> Történetek / Sorozatok

(ellenőrizte: Stormy)

Póráz Nélkül!
Megosztás: f

Póráz Nélkül!

Egy szép téli reggelen, amikor még a hó is csak szitált, és a nap is enyhén sütött a gazdámmal sétálni mentünk. Az udvar is elég lett volna, hogy elvégezzem a dolgomat, de mikor ki akartam menni a kutyaajtón a gazdám megfogott és rám adta, ez élénk kék nyakörvemet, majd a póráz részt is a nyakörvhöz rögzítette, és elindultunk a park irányába. Határozott ugatással értettem meg magam, hogy nekem az udvar is jó a dolgom elvégzésére, de ő azt mondta, hogy idézzem:
-Shh...reggel van még, mások alszanak.
Tehát nem értett meg. Sétáltunk, az imént említett park felé, amikor szagot fogtam! Egy szuka szaga volt. Körül belül úgy 5-6 perce végezte el a dolgát a pózna mellett. Megrántottam a pórázt, és...nem sikerült...túl erősen fogta a gazdám a pórázt, bár mit is gondoltam...egy kis tacskó nem képes elhúzni egy vastag pórázt és körül belül egy 53 kilós embert is.
5 perc múlva már a parkban ültünk. A gazdám bízott bennem, és lecsatolta a kék pórázt a nyakörvemről,de most nem kellett volna ezt tennie. Abban a szent pillanatban amikor lecsatolta a pórázomat, úgy szaladtam, ahogy csak a kis lábaim bírták. Végig futottam az utcákban, át a városon és egy kisebb erdőben kötöttem ki. Félve sétáltam végig a sötét erdő elején, a nálam nagyobb kutyáknak körül belül vállig érő kiálló ágacskák alatt. Mikor a kisebb erdőcske közepénél járhattam, találkoztam egy enyhén narancs színű,aqua kék szemű,bundás rókakölyökkel.
-Szi..Szia!-köszöntem megilletődve
-Oh, helló!-köszönt vissza a barátságos hangú kölyök
-A..A..Az én nevem J..Jack-ijedten mutatkoztam be
-Ó, hát szia Jack! Az én nevem Loki!-Mutatkozott be udvariasa
-T..te honnan jöttél,-kérdeztem már megbátorodva
-Innen, egy közeli fa alatti lyukacskából!-Mondta
-Am...esetleg nem tudod, hogy merre van a város,-kérdeztem bátran
-Nem, de az odunkat megmutathatom!-közölte
-Hát...végül is...mi mást tehetnék?-mondtam ki hangosan a mondatot,amit gondolatban akartam elraktározni
-Nos...nem tudom. Na mindegy. Akkor kövess!-kiáltott fel határozottan
-Rendben...-mondtam, majd elindultam a rókakölyök után

( 19 megtekintés )

Szólj hozzá:

Reachel 2018. 10. 07. 9:57  
Itsme köszönöm, tanulni fogok a kritikákból!

Itsme 2018. 10. 06. 21:50  
A történet aranyos, bár valóságalapja nem sok van. Írok neked egy kis kritikát, amiből próbálj meg tanulni, remélem észre fogod venni a lentebb leírt hibákat!
- A kutyák sosem ellenzik, ha sétálni kell menni. Szeretnek sétálni, örülnek, ha kiszabadulhatnak a ház falai közül, vagy a kerítések fogságából. Nem akarják rávenni a gazdájukat, hogy had végezze el a dolgát az udvarban. És jobb is neki, ha séta közben végzi el, mert azzal együtt levezeti a mozgásigényét is.
- Számokat betűvel írd, úgy nem látszik annyira elkapkodottnak a történet!
- Kötőjel előtt-után, írásjelek (. ? ! ,) után nyomj egy szóközt!
- Halmozott pontokból (...) pontosan hármat tegyél!
- Lehet, hogy csak nálunk vannak ilyen szigorú szabályok, de parkokban nem szabad kutyákat elengedni. Vannak emberek, akik félnek a kutyáktól, az eb megharaphat valakit (főleg azok, akik bizalmatlanak az idegenekkel szemben), felboríthatja a kisgyerekeket, kiássa az ott elültetett növényeket, és megannyi rongálást csinálhat.
- De amúgy sem értem, hogy miután a kutya már megpróbálta kitépni az ember kezéből a pórázt, hogy bízhat meg benne annyira, hogy utána még elengedi? Nem fogja fel, hogy a kutyájának mehetnékje van? A gazdák ismerik a kutyájuk jelzéseit, bár az ilyen kis megmozdulások alapok, szomorú, hogy a gazda nem értette.
- Nem írod le elég jól az eseményeket. Próbáld meg részletezni, vagy ha nem megy, akkor így csináld: Abban a szent pillanatban amikor lecsatolta a pórázomat, úgy szaladtam, ahogy csak a kis lábaim bírták. Végig futottam az utcákban, át a városon és egy kisebb erdőben kötöttem ki. “Abban a szent pillanatban amikor lecsatolta a pórázomat, úgy szaladtam, ahogy csak a kis lábaim bírták. Végig futottam az utcákban, át a városon, nem is tudom, mennyi ideid szaladhattam, de mikor észbe kaptam, már egy kisebb erdőben lépdeltem.
- Kevés leírás is jöhetne a tájról, a gazdáról, vagy akár Jackről is. Persze nem szájba rágósan, hanem szépen beleépítve a szövegbe. Pl.: “Ordas, drótszőrű bundám hamar áthűlt a hideg szél miatt, így fázni, dideregni kezdtem. „ vagy Csokoládébarna szemeimmel végigmértem a vörös bundájú ravaszdit.
- Nem jók a párbeszédek. Itt egy példa:
-Ó, hát szia Jack! Az én nevem Loki!-Mutatkozott be udvariasa
Így kéne:
- Ó, hát szia Jack! Az én nevem Loki! - mutatkozott be udvariasan.
- A tacskók kotorékebek, vagyis vadászkutyák, madarakat, nyulakat, és rókákat is ölnek, szóval egy rókakölyökkel való találkozás nem sülhet el jól.
- Figyelj az egybe-külön írandó szavak pontosságára! (körülbelül, végigfutottam...stb)
- Figyelj a vesszők helyes használatára!
- Illetve figyelj, hogy kérdő párbeszédek után tényleg a kérdőjelet rakd ki és ne egy vesszőt!
- Az odú hosszú ú.

Nem tudom, hogy hány éves vagy, nem is nagyon számít. Szerintem ezt egyenlőre ne folytasd, majd úgy 6-7. osztályban próbáld újra! Olvass sokat, tanulj az iskolában, figyelj órákon, és ha van egy kis nyelvtani- és irodalmi alapod, próbáld újra! Illetve nézz utána alaposabban az adott fajtának, amiről írsz, így nem követsz el olyan bakikat, amikor a történetben egy rókavadászatra képzett kotorékeb fél egy rókától és a róka nem fél a vadászkutyától, plusz nem öli meg a védtelen kölyköt a tacsi!
És a címben elég csak az első szót nagybetűvel kezdeni!


 
  KutyaTanya  · Copyright © 2007-2018 · Minden jog fenntartva. · Használati feltételek & Jogi és adatvédelmi nyilatkozat