Újság >> Történetek / Sorozatok

(ellenőrizte: Ashley1998)

Biztonságban, Afrika, Szívében
Megosztás: f

Biztonságban, Afrika, Szívében

 Egy hónappal később.
Már minden elő volt készítve, hogy Olívia és Bertalan hazatérjenek Magyarországra, Renátával és a két kisbabával. Senki sem sejtette, hogy a fiatal anyának másfajta gondolatok keringtek a fejében. A szülők egész nap pakolták a bőröndöket és már csak a hajó érkezését várták. Milos és Ramóna a két kicsi, az egyik szobában aludták édes álmukat. Mindenki annyira el volt foglalva saját dolgaival és teendőivel, hogy eszükbe sem jutott vajon merre lehet Renáta. A lány kihasználta az éjszaka sötétjét és csendesen kiosont a dzsungel biztonságot adó rejtekébe. Szemében könnyek csillogtak, mikor észrevette zsebében a tőrt, melyet Bertalan doktor hozott magával. Szégyellte magát, amiért elhozta magával, de úgy vélte ez az egyetlen megoldás, mellyel véget vethet szomorúságának. Egyszerűen képtelen volt belenyugodni kedvese elvesztésébe, és egyedül a születendő kisbaba vetett gátat döntésének. Miután azonban megszületett Ramóna és édesanyja kérte, hogy költözzenek haza, újraéledt benne a fájdalom és a gyász. Esze ágában sem volt elmenni innen, hiszen itt élte gyermekkorát, felnővén pedig itt ismerkedett meg Bencével. Boldogságnak és boldogtalanságnak országa ez legalábbis ő így gondolta. Mikor Olíviától megtudta az igazságot szerelme haláláról egy világ omlott össze benne. Legszívesebben üvölteni szeretett volna, hogy ez nem lehet igaz, de sajnos édesanyja tekintete ugyanolyan bánatos volt, mint előtte, mikor nehezen bevallotta neki az igazságot. Mikor végre megismerhette a szerelem mindent elsöprő erejét, sajnos a veszteséget és a fájdalmat is vele együtt kapta. Egyiket sem várta, egyiket sem akarta a legkevésbé se. Ahogy azonban szóba került az utazás gondolata, egyszerre rémülettel töltötte el. Ő egész életében nem ismert más otthont, csak Afrikát. Nem is akart már innen elmenni főleg Bence nélkül nem. Még egyszer végignézett az éjszakai tájon, majd határozott mozdulattal felemelte tőrét. Utolsó gondolata is szerelme felé kalandozott, miközben szeme előtt elsötétült a világ. Édesanyja és Bertalan doktor találtak rá másnap hajnalban, de már örökre kihunyt szemében a fény. Olívia zokogva szorította magához, míg a férfi megtalálta a mellette fekvő levelet, majd átnyújtotta az édesanyának. A levélben pedig ez állt:
" Drága Mama!
Először is szeretném, ha megbocsátanád nekem tettemet. Egyszerűen képtelen vagyok már e földön élni, ha nem lehet mellettem, akit szerethetek. Te százszor bátrabb és erősebb jellemmel rendelkezel, mint jó magam, de én más vagyok, mint te. Ramóna, az én kicsi lányom az utolsó emlékem szeretett páromtól. Kérlek szépen neveld fel őt és egy napon meséld el neki kik voltak a szülei és miért kellett elmenniük erről a világról. Édesanyám egész életemben arra vágytam, hogy egyszer rád találok és boldogok lehetünk. Ez az álom részben valóra is vált. Ne feledd erősnek kell lenned és nem szabad miattam szomorkodnod.
Neked köszönhetem az életemet és a sors kegyetlen fintora, hogy ismét el kell válnunk, de ezúttal örökre.
Utolsó öleléssel:
Renáta"
- Ez nem lehet igaz - zokogta.
Ramóna és Milos is szinte egész nap nyugtalanok voltak, mintha csak tudták volna, hogy valami nagyon nagy baj történt.
   

( 21 megtekintés )

Szólj hozzá:

Még nincs hozzászólás ebben a topicban.


 
  KutyaTanya  · Copyright © 2007-2018 · Minden jog fenntartva. · Használati feltételek & Jogi és adatvédelmi nyilatkozat