Újság >> Történetek / Sorozatok

(ellenőrizte: Ashley1998)

Biztonságban, Afrika, Szívében
Megosztás: f

Biztonságban, Afrika, Szívében


Bizony nehéz óráknak nézett elébe Olívia és Bertalan.
Az édesanyának a szíve szakadt meg, ahogyan látta Renáta szenvedését, ahogyan világra jön gyermeke. Egyszerűen képtelen volt elhinni, hogy az ő drága kislánya felnőtt és nemsokára maga is anyukává válik. Igazságtalannak tartotta a sorsot, amiért megfosztotta őt az anyaság felemelő érzésétől, csupán azért, mert Zétény elrabolta a kisbabát otthonából. Könnyek szöktek a szemébe, ha eszébe jutott az a nap, mikor szülei szeretetéből merített erőt, hogy újra és újra elteljenek a hét napjai. Nem boldog anya napjai voltak ezek, hanem egy szenvedő asszonyé, aki nemcsak szeretett párját vesztette el, hanem szerelmüknek gyümölcsét is. Azt gondolta nincs nála szerencsétlenebb sorsú teremtés, akit így büntetnek. Nagyon sokszor eszébe jutott az a nap, amikor Zétény eljött hozzájuk és megkérte a kezét. Felháborítónak és egyben kegyetlennek tartotta még a feltételezést is, hogy egy életen át hűséges s engedelmes felesége legyen. Ezek voltak azok az emlékek melyek elől legszívesebben elmenekült volna, de mégis hová? Ez és még sok más foglalkoztatta őt, de tudta jól, hogy a legfontosabb elsőszülött leányának sorsa. Fogalma sem volt róla, hogyan mégis magával akarta vinni unokáját és lányát Magyarországra, hogy biztonságban lehessenek. Bár egyáltalán nem volt benne biztos, hogy ez lenne a helyes döntés, de Bertalan viselkedése aggodalmat keltett benne. Franco feleségeként ismerte meg az orvost, aki már többször bizonyította barátságát és féltőn óvott szeretetét. Olívia jól tudta, hogy a férfi szerelmet érez iránta, de képtelen volt még egyszer hinni a szerelem mindent elsöprő erejében, mikor elveszítette mindkét kedvesét. Életének fiatalkori szerelme Zsombor volt, akivel már az esküvőt tervezték, mikor az a szörnyű baleset elszakította őket egymástól. Franco az újrakezdés reményével lépett az életébe, de betegsége őt is elszakította a földi világtól. Eddig jutott gondolatai sorában, mikor Bertalan tekintetével találkozott. A férfi pillantása gondterhelt volt, aggodalommal teli, de nem ért rá vele foglalkozni. Jócskán nyugovóra tért a nap, mikor köszönthették az új családtagot. Olívia meghatottan tartotta karjában a kisbabát, majd átnyújtotta gyermekének és a doktor így szólt:
- Bár kicsit korán jött a világra, egészséges, életerős kislány - mondta.
- Mi legyen a neve? - érdeklődött.
- Arra gondoltam mama, hogy legyen a neve Ramóna Berta - válaszolta.
- Szép neveket választottál neki Reni. Zsombor nagyon örülne az unokájának - jelentette ki.
- Ez igazságtalanság. Bencének is joga lenne itt lennie mellettem, a kislányánál, de ő már nem lehet - kiabálta.
- Megijeszted a kisbabát - figyelmeztették.
- Nem értetek ti semmit az egészből! Bence szeretett engem, önmagamért és nem másokért. Mama legjobban a te viselkedésed döbbentett rá arra, hogy a párom soha nem térhet haza hozzám. Haza?! Már magam se tudom hol az otthonom és ki vagyok én valójában - sírta el magát.
- Renáta senkit nem szerettem úgy az életemben, mint az édesapádat. Ebben ne kételkedj és kérlek szépen nyugodj meg. Gondolj a lányodra neki, szüksége van rád - vetette ellene.
- Annyira hasonlít az apjára, hogy egyszerűen képtelen vagyok a karomba venni - suttogta.
- Gyere Olívia, hagyjuk hadd pihenjen a kismama. Ramónának viszont aludnia kell és Milost is el kell látnod - szólt közbe a férfi.
Az újdonsült nagymama könnyes szemmel vette magához az unokáját, miközben tekintete lányát kereste. Renáta azonban miután kimentek keserves sírásra fakadt.

( 44 megtekintés )

Szólj hozzá:

Még nincs hozzászólás ebben a topicban.


 
  KutyaTanya  · Copyright © 2007-2018 · Minden jog fenntartva. · Használati feltételek & Jogi és adatvédelmi nyilatkozat