Újság >> „Az én kutyám“

(ellenőrizte: Ashley1998)

ERROR
Megosztás: f

ERROR

A nyár békés, és élvezettel teli napjai egyre rohamosabb tempóban teltek, anélkül, hogy észrevettük volna. Hirtelen azon kaptuk magunkat, hogy az idő egyre hűvösebb, és a fák levelei is lassacskán sárgulni kezdenek. Megérkezett az ősz. Lassan, de biztosan közelgett, míg végül gazdáink már az évnyitó ünnepségre készülve hagyták el a házat, és az udvart, autóval, elegáns öltözékükben. Ugyan hamar visszajöttek, de rajtuk is láttam, hogy szomorúak. Ők sem akartak elhagyni minket, pláne nem az iskola miatt. Nem tudom, hogy pontosan mi is az, csak a nevét hallottam. És azt tudom, hogy Mya és minden gyerek oda jár, ősztől nyár elejéig. Vannak hetek, mikor itthon maradnak, de azok nagyon kevesek…
Így volt ez most is. Elérkezett az idő, mikor reggel az ébresztő óráik zajára keltünk, mi is, odakint. Én toporzékolva, túláradó szeretettel vártam az ajtóban, hogy mikor jönnek már ki. Fred és Alaska csak feküdtek az óljaikban, míg én továbbra is rendíthetetlen lelkesedéssel ültem a teraszajtó előtt. Anya is felkelt, és nekilátott a reggelinek. Apa segített neki, és meg is nyalták egymást, így reggel.
Mikor gazdáink elkészültek, kimentek hozzájuk, és eltették a tápjukat, ami sokkal finomabbnak tűnt, mint amit mi kaptunk, de ez van. Meg vagyok én elégedve ezzel is.
Percek múlva ki is jöttek a lányok, és hátukon volt a táska, majd elindultak a kapu felé, és bár csak nehezen hagytam, de kimentek, és már szaladtak is a buszhoz, ami iskolába vitte őket. Hamar felszálltak, és a motor hangjával egyenlően távolodtak el tőlünk. A nap nagyrészét fekvéssel töltöttem, a kaput bámultam, és füleltem, hogy mikor jönnek ár haza. Vártam, vártam és vártam, de úgy éreztem, évek telnek el. Szomorrá fagytam, és még Fred se tudott kirángatni a bejáratiajtó melletti fekhelyemről, amit ástam magamnak. Az eltelt idő alatt már befüvesedett, és bár eleinte visszatemették, de Apáék végleg feladták velem a harcot. Sehol máshol nem ások, csak itt. Ezt én kijelöltem magamnak, és nem adom senkinek sem.
Már délután volt, és én nem ittam, nem ettem. Ennek mondjuk ahhoz is volt köze, hogy Fred felfalta az én részemet, mert nem értem oda időben, de azt leszámítva csak néztem ki a fejemből. Hiányzott Mya… Kimondhatatlanul.
Ekkor meghallottam a busz csikorgó kerekeit megállni, mikor is vidáman pattantam fel, és már a kapun ugrálva ugattam, igyekezve kilátni, hogy gazdám mikor jön már. Sikerült is olyan magasra ugranom, hogy az ívelt kapu szélénél kilássak, mikor is láttam felém rohanni gazdimat, széles mosollyal az arcán. Benyitott és máris átölelte nyakamat, miközben én ráugrottam, és mindhárman már ott voltunk és őrjöngtünk örömünkben, miközben ők is vidáman ölelgettek és simogattak minket. Nagyon jó volt. Utána bár bementek, de én kintről bámultam befelé az üvegajtón keresztül. Mikor befejezték a tanulást, vagy mit, kijöttek, és elmentünk sétálni a parkba. Egy órán át csak szaladgáltunk, labdáztunk, és játszottunk. Nagyon jó volt, bár Alaskát nem engedték el, amit meg is értett egy részben, bár ettől még pufogott érte. Mégis ki szeretne pórázon lenni?
A napok teltek egymás után, és egyre több ilyen nap jött el. Hétvégén sokáig aludtak, de akkor is játszottunk, bár elmászkáltak nélkülünk is, amit nem tudtam hova tenni. Következő héten már jobban viseltem a dolgokat, és a harmadik hétre már normalizálódtam. Mikor elmentek, nem estem hirtelen depresszióba, és teljesen természetesen viselkedtem, mintha csak itthon lennének.
A negyedik hét első iskolai napja következett, mikor is elmentek, én pedig még húztam a lóbőrt. Nem akartam elköszönni, hiszen hamarosan úgy is visszajönnek. A reggelimet felfaltam, ittam, majd kifeküdtem a teraszra élveztem kicsit a Nap melengető sugarait, az elmúlt két hétben úgy is olyan borús volt az idő. Hirtelen bent megcsörrent a családi telefon, ami a nappaliban volt, de mivel látszólag sem Apa, sem Anya nem hallotta meg, így elkezdtem ugatni, oldalamról felfeküdve hasamra, mikor is Anya végre kijött a dolgozószobából. Felvette a telefont, de ahogy arcát figyeltem, úgy döntögettem a fejemet, mert sírva fakadt, és lerogyott a földre, mire Apa kiszaladt a dolgozóból, és átvette a telefont, de rajta is észrevettem, hogy valami nincs rendben. csak értelmetlen fejjel néztem őket, mikor elindultak a garázsba, és hamarosan el is hajtottak a kocsival, előtte még bezárva mindent, amit nem fejlejtettek el.


Remélem tetszett ez a rész, a következő egy kicsit még ennél is erősebb érzelmi lökettel fog rendelkezni, csak szólok! ^^
Kritika jöhet, mint mindig. (:

( 69 megtekintés )

Szólj hozzá:

cegelil201 2018. 09. 30. 18:42  
Szerintem pont ezért jó.
A legjobb, amikor el tudsz fantáziálni a történetről. ^^

Kriza 2018. 09. 29. 21:48  
Érdekes volt, főleg a vége. Kíváncsian várom mi fog belőle kisülni, habár van egy sejtésem. Ááá ezért nem jó ha "bűnügyi" sorozatot ír az ember. Mindig  van egy teóriája.

cegelil201 2018. 09. 27. 14:57  
Örülök, hogy ezt hallom, ne aggódj, már íródik és talán több időm is lesz rá, bár ez kétséges, mint mindig, de lényeg a lényeg, a folytatás már íródik! ^^
És most nem olyan lassan, mint ez! .-.

amulet
 
2018. 09. 25. 17:33  
Nos, most úgy érzem muszáj írnom néhány szót!
Őszintén szólva engem ez kicsit megérintett, mármint nem tudom mi volt a szándékod, de az érzelmek és a mondanivaló valamiért nagyon átjött. Nagyon kíváncsi vagyok mi lehetett a hír, amiért ennyire borús érzelmekbe burkolódzott át hirtelen az utolsó pár sor. Remélem mi hamarabb olvashatjuk a folytatást:3


 
  KutyaTanya  · Copyright © 2007-2018 · Minden jog fenntartva. · Használati feltételek & Jogi és adatvédelmi nyilatkozat