Újság >> Történetek / Sorozatok

(ellenőrizte: Ashley1998)

A Vidéki Kaland
Megosztás: f

A Vidéki Kaland

Reggel korán, hajnali ötkor az ébresztőórám idegfeszítően idegesítő csörömpölésére ébredtem, ami öt másodpercen belül a földön landolt, én pedig a fejembe húztam puha, fehér takarómat és békésen szuszogtam tovább. Fogalmam sincs hány perc vagy másodperc telhetett el, de anya benyitott a szobámba. Csípőre tett kezekkel állt az ajtóban, miközben tekintetét szaporán jártatta köztem és a padlón heverésző ébresztőóra között. Résnyire kinyitottam szemeimet és óvatosan kilestem a takaróm alól, majd mikor szemgolyói felém fordultak, gyorsan visszahúztam a textilanyag egy részét az arcomba.
- Nikki, hányszor kell még elmondanom? Apáddal nem azért vesszük az ébresztőórákat, hogy te egy reggel alatt tönkretedd - sóhajtott fel gondterhelten, majd odacsoszogott mamuszában éjjeli szekrényem elé és felvette a földről a tegnap délután, olcsó áron megvett órát, visszahelyezve a helyére. - Kifelé az ágyból kislányom! - emelte fel hangját egyik percről a másikra, majd rámarkolt a takarómra és egy határozott rántással, leszedte rólam.
- Komolyan már... - morogtam a párnámba fúrva arcomat, kiterülve az ágyon, mint egy jól lakott napközis, bár leginkább szerintem egy kilapított békához hasonlítottam.
Persze, ez nem hatotta meg édes drága jó anyukámat, továbbra is az ágyam mellett állt. Mikor végre, sikeresen felemeltem fejemet és fáradt szemekkel ránéztem a nőre, úgy gondoltam jobb ha befogom és felkelek. Mert tudni illik, ha ő mellkasa előtt összefont karokkal és rendkívül rosszalló tekintettel pásztáz téged, abból csak hatalmas reggeli vita alakulhat ki.
- Kelek már... - dünnyögtem egy ásítás kíséretében, majd felültem ágyamon törökülésben, beletúrva szénakazal kinézetű barna hajamba és felvettem anyámmal a szemkontaktust.
- Öltözz fel és gyere le reggelizni, utána indulunk - közölte immár teljesen közömbös hangján, majd hátat fordítva kisétált a szobámból, de mikor átlépte a küszöböt, becsapta rám az ajtót. Remek, úgy tűnik megint sikerült felhergelnem...a héten hanyadszorra is? Azt hiszem ha ezt számon tartanám, tíz kétszáz oldalas könyv se lenne elég. Kettő, anyámmal sose volt valami fényes a kapcsolatom, de miután bejelentették, hogy eladják ezt a házat és ki kell költöznünk az unokatestvéremékhez, csak jobban megromlott köztünk minden. De, nincs mit tenni...ők parancsolnak.
Nagyot sóhajtva kikeltem tehát puha, meleg ágyamból, majd belecsúsztattam lábaimat a fekete bundás mamuszomba és felállva kinyújtóztattam elnyomott végtagjaimat. Mivel tegnap minden rongyomat belepakoltam a bőröndömbe, és csak egy tapadós fekete farmert, piros rövid ujjú pólót halálfejes logóval hagytam a forgós székem karfáján, ezért nem kellett órákat ácsorognom a szekrényem előtt, hogy mégis melyik kedvenc ruhadarabomat aggassam magamra. Gyorsan felkaptam magamra a két megemlített cuccot, kiegészítőként nyakamba akasztottam a dögcédulát, majd felkötöttem halálfejes fekete kendőmet szintén nyakamba. Telefonomat lehúztam a töltőről, majd azt kivéve a konnektorból, összetekertem és utoljára körbenéztem a szobámban.
- Telefon, töltő, laptop dolgok, ruhák megvannak... - nyitottam ki az ajtót. - Hm, más nincs - csaptam be magam mögött az ajtót váll rántva, majd leviharoztam a lépcsőn és egyenesen a kanapé előtt heverő bőröndömhöz léptem. Elraktam a telefontöltőt egy biztonságos helyre, de a kütyümet a zsebembe csúsztattam, mert biztos ami biztos. Amilyen szétszórt vagyok reggel, valamit tuti elfelejtek.
Eszembe is jutott, hogy még meg se fésülködtem, nem mostam fogat, nem fújtam be magam parfümmel és még egy kis festéket se raktam az arcomra, hogy ne ijedjenek meg tőlem az utcán. Visszasétáltam az emeletre vezető öreg, fából készült lépcsőnkhöz. Jobb lábam talpa épp hogy megérintette az első lépcsőfok felszínét, anya mérges hangja csattant fel mögöttem.
- Már megint hová mész? - megtorpanva hátrafordultam, majd egy semmitmondó pillantást vettem a nőre.
- Mit hova? A fürdőszobába, rendbe szedni az arcomat és a hajamat - rántottam vállat nemtörődöm módon, szemforgatva, mire csak ciceget egyet majd leült apa és a húgom társaságába, akik már az asztalnál ültek. Celia tipikusan nyomkodta a telefonját, míg apa egy gőzölgő, finom kávé mellett olvasta a reggeli híreket az újságban, közben néha rá-rá nézett a sütőre, hogy kész van-e már a melegszendvics. Nos, igen. Mi általában melegszendvicset reggelizünk, már ha van rá időnk, és együtt van az egész család így a kora hajnali órákban. Sóhajtva felszaladtam a lépcsőn, majd besurrantam a fürdőbe és magamra csuktam az ajtót. Elvégeztem a reggeli dolgokat. Szépen kifésültem enyhén hullámos hajamat, ami a fésű hatására némileg elektromossá vált, majd fogat mostam, beillatosítottam magamat és fekete szemceruzával kihúztam szemem alját. Hála égnek szempillaspirált nem kellett használnom, mivel pilláim így is elég feketék és dúsak voltak. Már csak az én cuccaim maradtak a fürdőben, így belepakoltam őket egy zöld kis cipzáros táskába, és kimásztam a fürdőszobából, kb hat-hét perc után. Lekoslattam a lépcsőn és a kis táskát belebugyoláltam a bőrönd egyik oldalába, majd véglegesen becipzároztam azt.

( 34 megtekintés )

Szólj hozzá:

Még nincs hozzászólás ebben a topicban.


 
  KutyaTanya  · Copyright © 2007-2018 · Minden jog fenntartva. · Használati feltételek & Jogi és adatvédelmi nyilatkozat