Újság >> „Kutyám emlékére“

(ellenőrizte: Stormy)

Deny  a beagle kutyám emlékére
Megosztás: f

Deny  a beagle kutyám emlékére

Deny kölyök korában került hozzám,nagyon szerettük egymást én megfelelően gondoskodtam róla.Deny egyre nagyobb lett.Mi ketten sok időt töltöttünk együtt.Deny-nek volt egy olyan időszaka amikor mindent megrágott és szétszedett,a szüleim ezt nem türték tovább,elegük lett és azt mondták eladják,mérges voltam rájuk mert mégis csak az én kutyám  nem adhadták volna csak úgy el.De ezt én nem gondoltam komolyan hogy megteszik.Pár héttel késöbb kint volt a család az udvaron,mindenki csinálta a dolgát,én oda mentem segíteni anyukámnak és akkor közölte velem hogy feltette apa egy oldalra a kutyát hogy eladó.Én belőlem kitört a düh,és a csalodottság,ránéztem a Denyre sirni kezdtem és berohantam a házba...Órákkkal késöbb kimentem az udvarra és a Denyvel voltam,nem mozdultam mellőle.De azt mondták a szüleim elkell fogadnom.Én beletörődtem.Pár héttel késöbb jöttek megnézni a Denyt,én nem voltam ott elkapott volna a sírógörcs.Bejöttek a szüleim azt mondták majd jönnek érte,mert kaptak időpontot amikor tudnak érte jönni.Nem szóltam semmit.Napok teltek el,én csak sírtam és a Denyvel voltam.De aztán bekövetkezett az a nap amit nem vártam.Akkor már kimentem hogy végleg eltudjak búcsúzni tőle.Kedvesek voltak a vevők hisz ajándékokat is hoztak nekünk.Legalább tudtam hogy jó helyre kerül.De még mindig szomorú voltam.Eljött az idő hogy ölbe kapták a kutyát és elindultak a kapu felé,én berohantam a házba és sirni kezdtem.A szüleim és a testvéreim kint voltak.Végig tudták nézni hogy beteszik egy másik autóba  és elviszik.Szüleim azt mondták hogy sirt a Deny,rávágtam hogy énis sirtam.Még mai napig sírógörcsöt tudok kapni hogy a legjobb barátom már nincs velem.És nem tudja senki pótólni a Denyt.

( 60 megtekintés )

Szólj hozzá:

Astrum 2018. 07. 19. 18:11  
A beagle egy elég nehezen nevelhető fajta, pláne amikor fiatal, kamasz korban van. Itt nem az a megoldás, hogy "harcolunk" a kutyáért, hanem foglalkozunk vele, amibe beletartozik, hogy neveljük, lemozgatjuk, elfoglaltságot adunk neki cipőrágás és rombolás helyett, és nem lesz ilyen problémánk. Ha meg ez nem megy, vagy nem akarunk naponta órákat ölni a barátunk elfoglalására, akkor tényleg jobb neki, ha olyan helyre kerül, ahol foglalkoznak vele.
Viszont azt ne mondjátok, hogy egy tizenéves gyerek hibája mindez, mert senki sem születik úgy, hogy képes kezelni egy makacs kutyát. A szülőkről pedig látatlanban ne állítsuk, hogy biztos meg lehet őket győzni, mert ezer példa van rá, hogy nem.

~Annie~ 2018. 07. 18. 17:20  
Ez nem kifogás. :"D Az én szüleim gyűlölik az állatokat, mégis az én kedvemért van kutyánk és macskánk is. Még papagájom is volt. Szóval ha te annyira ragaszkodtál volna a kutyádhoz, akkor a szüleid biztos megengedték volna.

Lola34 2018. 07. 18. 14:48  
Értem,Viszont nem tudtam volna harcolni mert a szüleim nem engednek abból amit ők elhatároznak.

Nikki
 
2018. 07. 15. 10:44  
Hű, hát, nem is tudom mit gondoljak, mondjak így hirtelen, de CB-vel kell egyet értenem a dolgokban. Nem tudom hogy a szüleid mennyire engedékenyek, de biztosan meg tudtad volna győzni őket arról, hogy Deny maradhasson. Nem akarok itt stroy time-ot tartani, de képzeld nekünk volt egy Ali nevű német juhászunk, akinek szokása volt minden megrágni, ami csak az útjába került. Anyukám nagyon haragudott rá, szóval el akarta adni másnak, de én addig rágtam a fülét, addig nyüstöltem napokon, lassan egy héten át, amíg rá nem sikerült vennem, hogy maradhasson. Hisz Ali sokat jelentett nekem, csecsemőkorom óta mellettem volt. Remélem érted, mit akarok ebből kihozni. Nem akarok bunkó lenni, sajnálom Deny-t, csak hogy Cica baba szavait említsem: “Ha annyira szeretted, harcolhattál volna érte.

Cica baba 2018. 07. 12. 11:22  
Ha annyira szeretted, harcolhattál volna érte. Most nevezhetsz szívtelennek, hogy nem egy sajnálomot vagy ehhez hasonlót írok, de ez így van. Ha velem közölnék hogy eladják a kutyámat, mert elrágott mittomén, egy cipőt, valszeg addig veszekednék a szüleimmel, meg erősködnék, képes lennék lepasszolni egy barátomni, hogy vigyázzon rá, csak nehogy elvigyék. És beagle volt, nekem egyik kedvenc kutyafajtám, szóval sajnálhatod is, hogy csak sírtál. Mert nem oldott meg semmit, tehettél volna többet is. Őszintén én nem törődnek bele, tuti bűntudatom lenne, hogy nem tettem semmit. Mind1, tanultál belőle. Remélem.


 
  KutyaTanya  · Copyright © 2007-2018 · Minden jog fenntartva. · Használati feltételek & Jogi és adatvédelmi nyilatkozat