Újság >> „Kutyám emlékére“

(ellenőrizte: Stormy)

Deny  a beagle kutyám emlékére
Megosztás: f

Deny  a beagle kutyám emlékére

Deny kölyök korában került hozzám,nagyon szerettük egymást én megfelelően gondoskodtam róla.Deny egyre nagyobb lett.Mi ketten sok időt töltöttünk együtt.Deny-nek volt egy olyan időszaka amikor mindent megrágott és szétszedett,a szüleim ezt nem türték tovább,elegük lett és azt mondták eladják,mérges voltam rájuk mert mégis csak az én kutyám  nem adhadták volna csak úgy el.De ezt én nem gondoltam komolyan hogy megteszik.Pár héttel késöbb kint volt a család az udvaron,mindenki csinálta a dolgát,én oda mentem segíteni anyukámnak és akkor közölte velem hogy feltette apa egy oldalra a kutyát hogy eladó.Én belőlem kitört a düh,és a csalodottság,ránéztem a Denyre sirni kezdtem és berohantam a házba...Órákkkal késöbb kimentem az udvarra és a Denyvel voltam,nem mozdultam mellőle.De azt mondták a szüleim elkell fogadnom.Én beletörődtem.Pár héttel késöbb jöttek megnézni a Denyt,én nem voltam ott elkapott volna a sírógörcs.Bejöttek a szüleim azt mondták majd jönnek érte,mert kaptak időpontot amikor tudnak érte jönni.Nem szóltam semmit.Napok teltek el,én csak sírtam és a Denyvel voltam.De aztán bekövetkezett az a nap amit nem vártam.Akkor már kimentem hogy végleg eltudjak búcsúzni tőle.Kedvesek voltak a vevők hisz ajándékokat is hoztak nekünk.Legalább tudtam hogy jó helyre kerül.De még mindig szomorú voltam.Eljött az idő hogy ölbe kapták a kutyát és elindultak a kapu felé,én berohantam a házba és sirni kezdtem.A szüleim és a testvéreim kint voltak.Végig tudták nézni hogy beteszik egy másik autóba  és elviszik.Szüleim azt mondták hogy sirt a Deny,rávágtam hogy énis sirtam.Még mai napig sírógörcsöt tudok kapni hogy a legjobb barátom már nincs velem.És nem tudja senki pótólni a Denyt.

( 204 megtekintés )

Szólj hozzá:

Pihe9 2018. 10. 26. 18:25  
egy szó mint száz:egyetéretek a kommentekkel!

Bokszer54 2018. 09. 08. 10:59  
Sajnálom

AliNati2 2018. 08. 10. 22:03  
Itt nem az a baj, hogy nem "harcolt"... A kutyát egyrészt nevelni kellett volna, bár ezt Zerra kifejtette.
Másrészt a szülők nem tisztelik az érzéseidet, ami már egy súlyosabb baj

Zerra
 
2018. 08. 09. 20:54  
Oké, akkor íme az én véleményem:
Nekem van egy Golden retriever kutyám (a cicám mellett), aki három éves, és Roninak hívják. Goldihoz méltatlanul nagyon makacs. A vele töltött három évben bőven akadtak problémáink, engedd, hogy felsoroljak párat. Egyszer lerágta egy tuja kérgét, ami később elszáradt. Folyamatosan lopkodta a tűzifát és a ruhákat, amiket elért, és utána boldogan szaladgált velük az udvaron. Rengeteg papucsot elrágott, ami egyszer a kezébe (pontosabban a szájába) került, azt nem láttuk többé viszont, legalábbis egyben nem. A ház udvarához tartozó gyümölcsöskert kerítése alatt kifúrta magát, és egészen addig csatangolt, míg észre nem vettük, hogy nincsen otthon, ezért el kellett kerítenünk az udvartól ezt a területet. Vagy egy éven át húzta a pórázt séta közben, mert ő rohanni akart, és kész. És ezekről már mind-mind leszokott, mert megtanítottam rá.
Hogy miért csinálta, azt nem tudom, napi másfél - két órát sétáltam és sétálok vele, régebben futottunk is, ezeken kívül gyakran játszunk és rendszeresen túrázni is megyünk, ami 10 km legyalogolását takarja. De mindez hiába, amíg suliban vagyok, unatkozik, mert nem tudok mit csinálni. Nem jöhetek haza, hogy "Bocs, játszanom kell a kutyámmal!" és nem vihetem magammal.
A nagybátyámnak két kutyája van, mindketten kiskorukban kerültek hozzá és mindketten bejárósak a házba. Nem rágnak össze semmit, szobatiszták.
Egy kutya sok-sok időt és törődést igényel, mert olyan, mint egy nagyra nőtt, hiperaktív gyerek. Minden kutya tanítható, bármilyen makacs is legyen, és ha valaki nem képes ezekre, akkor vagy előbb gondolkozz, aztán cselekedj alapon kell kutyát választani, vagy ha már megvan a kutya, és nem bírsz vele, akkor kérd a szüleid segítségét. Egyik kutya sem születik úgy, hogy mindent beütemezetten tud, mert neki mindez játék. Ha nem tanítjuk meg rá, folytatni fogja.
Sajnos én nem vagyok egy következetes gazdi, ezért választottuk a Golden retriever fajtát, ami nagyon könnyen kezelhető. Most pont egy fajtájához nem illő példányt fogtam ki, de ettől függetlenül boldogulok vele, és nem neveletlen.
A kutyáért harcolásos dologhoz nem tudom hogyan viszonyuljak, nem minden szülő győzhető meg. Anyut nagyon-nagyon nehezen lehet csak meggyőzni. Egyszer kijelentette, hogyha Roni továbbra is ilyen marad, akkor elviszi innen. És még mindig velem van. Tudtam, hogy ha egyszerűen kijelentem, hogy nem mehet el, és kapaszkodok belé, miközben az új gazdájához kerül, az nem elég. Ezért szépen megtanítottam arra, hogy mit nem szabad, és bizony néha elkélt anyu segítsége is. De végül csak sikerült.

Remélem, nem bántottalak meg semmivel, nem állt szándékomban, és ne haragudj a kisregényért. Egyszerűen kedvem támadt kicsit jobban kifejteni a véleményem.

Astrum 2018. 07. 19. 18:11  
A beagle egy elég nehezen nevelhető fajta, pláne amikor fiatal, kamasz korban van. Itt nem az a megoldás, hogy "harcolunk" a kutyáért, hanem foglalkozunk vele, amibe beletartozik, hogy neveljük, lemozgatjuk, elfoglaltságot adunk neki cipőrágás és rombolás helyett, és nem lesz ilyen problémánk. Ha meg ez nem megy, vagy nem akarunk naponta órákat ölni a barátunk elfoglalására, akkor tényleg jobb neki, ha olyan helyre kerül, ahol foglalkoznak vele.
Viszont azt ne mondjátok, hogy egy tizenéves gyerek hibája mindez, mert senki sem születik úgy, hogy képes kezelni egy makacs kutyát. A szülőkről pedig látatlanban ne állítsuk, hogy biztos meg lehet őket győzni, mert ezer példa van rá, hogy nem.

~Annie~ 2018. 07. 18. 17:20  
Ez nem kifogás. :"D Az én szüleim gyűlölik az állatokat, mégis az én kedvemért van kutyánk és macskánk is. Még papagájom is volt. Szóval ha te annyira ragaszkodtál volna a kutyádhoz, akkor a szüleid biztos megengedték volna.

  - megszűnt felhasználó - 2018. 07. 18. 14:48  
Értem,Viszont nem tudtam volna harcolni mert a szüleim nem engednek abból amit ők elhatároznak.

Nikki
 
2018. 07. 15. 10:44  
Hű, hát, nem is tudom mit gondoljak, mondjak így hirtelen, de CB-vel kell egyet értenem a dolgokban. Nem tudom hogy a szüleid mennyire engedékenyek, de biztosan meg tudtad volna győzni őket arról, hogy Deny maradhasson. Nem akarok itt stroy time-ot tartani, de képzeld nekünk volt egy Ali nevű német juhászunk, akinek szokása volt minden megrágni, ami csak az útjába került. Anyukám nagyon haragudott rá, szóval el akarta adni másnak, de én addig rágtam a fülét, addig nyüstöltem napokon, lassan egy héten át, amíg rá nem sikerült vennem, hogy maradhasson. Hisz Ali sokat jelentett nekem, csecsemőkorom óta mellettem volt. Remélem érted, mit akarok ebből kihozni. Nem akarok bunkó lenni, sajnálom Deny-t, csak hogy Cica baba szavait említsem: “Ha annyira szeretted, harcolhattál volna érte.

1. oldal Következő

 
  KutyaTanya  · Copyright © 2007-2018 · Minden jog fenntartva. · Használati feltételek & Jogi és adatvédelmi nyilatkozat