Újság >> Történetek / Sorozatok

(ellenőrizte: Stormy)

Roni naplója
Megosztás: f

Roni naplója

Roni
  Meglepetten bámultam Anyámra. Lehetséges ez egyáltalán? Kitti és Cézár… De hát…
Megint megjelentek a szemem előtt a rémképek, amik jó néhány álmatlan éjszakát okoztak, amikor Kitti elszökött Cézárhoz. Akkor azt mondta, hogy tévedett, sajnálja és hogy nem tudta, mit csinál. Akkor hittem neki, hiszen mindennél jobban szerettem. Így visszagondolva ez a magyarázat egyáltalán nem hihető. Nem tudta, mit csinál? Jó vicc…
  Felsóhajtottam.
-Sok mindent mondott nekem Kitti aznap este, mikor eljöttünk Cézártól. Már tudta, hogy kölykei lesznek tőle. Láttam rajta, hogy össze van zavarodva és fél. Bár már egy szavát sem hiszem el, azok az érzelmek biztosan nem az első kölykök miatti izgulás jelei voltak. Szerintem inkább az történhetett, hogy Kitti időközben rájött, hogy nem elég neki ennyi a drága féltestvéremből…
Anyám elgondolkodva hallgatott, majd megint megszólalt.
-Én nem ismerem annyira ezt a szukát, mint te. Bár a történeted alapján úgy vélem, te is félreismerted. De most mit szeretnél tenni? Kötve hiszem, hogy csak azért jöttél volna ilyen messzire, hogy engem láss.
-Ugyan már, Anya, érted messzebbre is elutaznék – mosolyodtam el. – Ha jól sejtem, az ott az a bizonyos hegység. Igaz? Még ma szereznék elindulni, lehet, hogy holnap már nem lesz lehetőségem rá.
Anyám követte a tekintetem és komoran bólintott.
-Tudom, hogy nem tudlak lebeszélni arról, hogy meglátogasd. Csak annyit kérek, hogy nagyon vigyázz magadra. A farkasok… Teljesen más nép, mint a kutyák. Erősek, vadak, és bármire képesek egy falat húsért, ha éhínség van.
Belefúrtam a fejem anyám bundájába, így köszönve meg neki mindent, amit eddig tett értem. Olyan jól esett… Erőt merítettem belőle; a meleg bundájából, amivel betakart minket, az illatából, ami mindig megnyugtatott kölyökkoromban. Márpedig újra kölyöknek éreztem magam. Nem felnőtt, harcra kész, éles eszű kannak, nem. Reszkető kölyöknek, akinek egyedül kell kiraknia az egész kirakót és fogalma sincsen, hol kezdjen hozzá.
-Köszönöm, hogy elengedsz, Anya. Ígérem, hogy épségben hazajövök. Majd mielőtt hazamennék, még egyszer visszajövök ide és elmesélek mindent, amit megtudtam. Kérlek vigyázz Scarlettre és legyél a pótmamája Kitti helyett. Nagy szüksége van egy kis gondoskodásra.
Elbúcsúztam Scarlettről, aki gyanúsan szótlan volt, majd kibújtam a kerítés alatti lyukon. Anyám szótlanul elmosolyodott a könnyei közt. Még egyszer visszanéztem rájuk, majd elindultam.

Az út hossza minden képzeletemet felülmúlta. Sejtettem, hogy nem egy rövid séta lesz, de ez majdnem három napig tartott. Egész úton alig aludtam és nem ettem, ezért mire elértem az erdőhöz, nyugodt szívvel felfaltam volna egy bomlásnak indult madarat is. Vizet szerencsére találtam az útszéli pocsolyákban.
Mikor végre betettem a lábam az erdőbe, rám mosolygott a szerencse, mert találtam egy frissen elhullot nyulat. Miután felfaltam, tanácstalanul nézelődtem egy darabig, majd elindultam be az erdőbe. Be kellett látnom, hogy az erdő még így, a tél derekán is gyönyörű volt. A fény megvilágította az avarral (vagyis felettébb szúrós tűlevelekkel) borított talajt a fenyők sűrűje között, mesebeli tájat létrehozva ezzel. Hidegebb volt a megszokottnál, de nem igazán érdekelt, annyira kimerült voltam. Jól esett volna egyszerűen leheveredni és nyomban elaludni, de nem tudhattam, mikor járnak errefelé farkasok, ezért folytattam az utamat. Végül egy tisztásra tévedtem.
Csodálkozva nézelődtem, mikor elvágtatott mellettem egy őz, mögötte pedig négy farkas. Csak az egyik vett észre, a többieket jobban érdekelte a vad. Az a barna farkas annyira meglepődött a jelenlétemtől, hogy túl gyorsan fordult meg és beleesett egy bokorba. Erre már mindannyian felhagytak az őz üldözésével és inkább rám koncentráltak. A barna kan kikászálódott a bokorból és dühösen nézett rám. Gondolom nem akart rossz színben feltűnni a csapat előtt és most mégis sikerült neki. Ahogy jobban megnéztem, egyértelműen leesett, hogy nem csak farkas van a felmenői között. Lehet hogy Cézárék előtt is jártak itt kutyák?
-Ki vagy és mit keresel a falka területén? – kérdezte egy kan. A bundája szürke, néhány helyen halványbarnás volt, a pofája fehér szőrrel volt borítva. Barna szemeiben még nem láttam semmi ellenségeset. Még.
-A nevem Roni. Az anyám Golden retriever, az apám farkas. Az apám miatt jöttem ide, ha jók a sejtéseim, ebben a falkában kell keresnem.
-Miből gondolod, hogy az apád itt van? – kérdezte egy kék szemű szuka. Az ezüstös, majdnem fehér szőrén megcsillant a napfény, miközben beszélt.
-A féltestvérem és az anyám mondták. – válaszoltam. – Nem maradnék sokáig, csak addig, amíg beszélek vele. Otthon vár a falkám.
-A te helyedben én egyből az Alfához mennék. Ő tud neked segíteni. Most elkísérünk a falka táborához. Egyrészt, mert területsértő vagy, másrészt, hogy előadhasd a történetedet a falkának. Indulj el mögöttünk. Riley, te zárod a sort, te mész Roni mögött.
A Riley-nak hívott barna farkas elhúzta a száját és kelletlenül elindult mögöttem, gondolom nem akart ellentmondani a kannak, aki biztosan tekintélyes ranggal rendelkezik a farkában. A negyedik, fekete, sárga szemű kan nem mozdult és nem is nézett rám. Úgy néz ki, nem nagyon érdekelte a betolakodó, vagyis én.
Miközben meneteltem Riley előtt, tisztán hallottam a szürkésbarna kan és az ezüst szuka suttogását. Úgy néz ki, nem kívántak bemutatkozni nekem. Kedvesek, tényleg...
-Elhozol egy idegent, egy betolakodót a táborba?! Megőrültél? – súgta mérgesen a szuka, jó közel hajolva a kanhoz.
-Ugyan már kérlek. Ez az én dolgom. – rázta le gyorsan a szukát a kan, amire ő elhúzta a száját és szó nélkül baktatott tovább.
  A tisztásról kiérve újra az erdőbe értünk. Csakhogy ez sokkal sűrűbb volt, mint az előző. A fákat kerülgetve sikerült sikerült a fekete kan mellé kerülni, aki lenézően rám pillantott, majd csatlakozott a kanhoz és a szukához. Egy idő után a fenyőerdőből egy lombhullató erdőbe értünk, és ez meg is látszott; mindenhol kopasz fák, vastag avarréteg, és bokrok. Méghozzá jó sok.
Végül az egyik bokor után a szuka és a kan balra kanyarodtak az eddig egyenes utunk után. Engedelmesen követtem őket, és kis idővel megérkeztem a falkába. Mindenhol farkasok nyüzsögtek, többen voltak, mint amire számítottam. Az érkezésemre páran felkapták a fejüket és hátracsapták a fülüket. Lehet, hogy a falkát meggyőzni nehezebb lesz, mint gondoltam?


Igen, megint várni kellett rám... Ugyanis otthon a net úgy döntött hogy felmondja a szolgálatot, hurrá! Viszont a klubon változtattam egy kicsit, minden évad (kivéve ez, nem akarom lelőni a poént :'D) kapott leírást és a szereplők képeit is elkezdtem újítani.
De ígérem, mostantól minden héten lesz legalább egy rész
És mivel ilyen is régen volt már: Kit szeretnétek a következő rész képére? ^^

( 62 megtekintés )

Szólj hozzá:

Zerra
 
2018. 07. 11. 11:01  
Ronit még akkor találtam ki, mikor elkezdtem a történetet és elég amatőr voltam... :'D A történet közepén változtatni meg fura lett volna rajta. Egyébként sokkal erőteljesebb felépítése van, mint egy Goldinak (ezt képeken nehéz kimutatni), és valamivel magasabb is. Na meg fehér a farka vége :'DD

Cica baba 2018. 07. 10. 14:25  
Jujj, eddig észre sem vettem. >< De nagyon izgis lett, bár nekem folyton kiszúrja a szemem és annyira zavar, hogy Ronin semmi farkas vér nem üt ki. xD Szerintem lehetett volna keresni egy képet, ha félig farkas akkor nem hasonlíthat ennyire egy goldihoz. Amúgy meg izgi rész lett.

Zerra
 
2018. 07. 08. 14:03  
*6. rész
Bocsi ><


 
  KutyaTanya  · Copyright © 2007-2018 · Minden jog fenntartva. · Használati feltételek & Jogi és adatvédelmi nyilatkozat