Újság >> Történetek / Sorozatok

(ellenőrizte: Ashley1998)

Biztonságban, Afrika, Szívében
Megosztás: f

Biztonságban, Afrika, Szívében

 Noa elérkezettnek látta az időt, hogy újra megismertesse Bencével, az állatok királyát, akit úgy hívnak az oroszlán. A lány különös hasonlóságot talált köztük, hiszen a férfi is, éppolyan méltóságteljesen és fegyelmezetten viselkedett, akárcsak a vadászó oroszlán. Azonban jól tudta, míg a fenséges király odaadóan vigyáz a családjára, mégis megtartja az elsőbbségét, hiszen a lakomából elsőként csak ő és a többi hím ehet, majd legutolsónak következnek a kölykök, végül pedig a nőstények. Ez kívülről hangozva kicsit furcsán hangzik, mert senki sem ismeri olyan jól a dzsungel állatait, mint a lány. Most viszont azt akarta, hogy újdonsült barátja is megtanulja tisztelni az oroszlánokat. Lássa bennük azt a tekintélyt, amellyel maga mögé utasítja a többi állatot. Ismerje meg, milyen az, amikor az oroszlánmama kölykeivel játszik. Kicsit szomorúság is vegyült örömébe, mert eszébe jutott, hogy vele sohasem játszott így az anyukája, mint Luna a kisfiával. Őt soha nem vigasztalták, ha elesett, öröme volt, nem osztoztak vele. A falusi gyerekek sem különösebben kedvelték, mert furcsának tartották a viselkedését. Egyedül Árpád nagypapa volt az, aki mindennap magával vitte őt a kutatásaira. Ilyenkor megismerhette az afrikai dzsungel titkait, de ha igazán őszinte akart volna lenni önmagához be kellett ismernie, hogy édesanyját még jobban meg szerette volna ismerni. A sors azonban ezt nem engedte meg, hiszen még édesapjától is elszakította. Néha azonban elfogta a harag, mikor eszébe jutott, még Zétény ismeri a világot és a benne élőket, ő csak a földnek ezt a távoli részét ismerhette. Tőle megtagadták, amit Bencétől nem, a szeretetet, amelyet az emberek gyermekük iránt éreznek. Úgy érezte rengeteg élménytől szakítják el, hiszen gyakorlatilag senkit vagyis semmilyen falusi, illetve városi szokást nem ismerhetett, gyakorlatilag olyan volt, mintha csapdába került volna. Azonban új barátja rádöbbentette arra, hogy változtathat ezen a helyzeten, de ettől mégis kicsit rosszul érezte magát. Szívének egy fele boldogan és önfeledten egyezett volna bele mindebbe, de a másik fele viszont félt. Mégis mitől félt? Maga sem tudta miért, de úgy érezte az emberek eltaszítanák maguktól, mint ahogyan annak idején szülei tették vele. Bence miközben Borzast tartotta a kezében, miután Luna kicsit bizalmatlanul megengedte neki, így szólt a lányhoz:
- Noa, most már értem miért nem akarod itt hagyni Kamerunt - jegyezte meg.
- Ez az otthonom, legalábbis ezt kell hinnem. Tudod nagyon hiányzik valaki a múltamból, de bárhogyan is szeretném, mégsem láthatom. Bár lehet, hogy akit egész életemben nem ismerhettem nem is hiányozhat - vallotta be.
- Én sem láthattam az anyámat, mert a születésem után nem sokkal elhunyt. Apám egyedül nevelt egészen öt éves koromig, miután megismerkedett nevelőanyámmal, akivel a mai napig boldogságban telnének napjaik, ha a sors nem lenne olyan kegyetlen apámmal szemben, mert lehet elveszítjük ezt a csatát a betegségével alulmaradunk - mesélte.
- Sajnálom - suttogta.
- Ne kérj állandóan bocsánatot. Légy tekintélyes, akárcsak Luna és soha ne engedd, hogy felülkerekedjenek rajtad - tanácsolta.
- Egy nap itt hagysz engem ugyanúgy, ahogy ők tették. Mindenkinek csak teher vagyok, még nagyapának is - mormolta.
- Ne mondd ezt - mondta, majd odament hozzá és átölelte.
Noa szemében csillogtak a könnyek, de mégis olyan magától értetődően történt, ahogy Bence gyengéden megcsókolta.
Luna zavarta meg őket, ugyanis szerette volna hazavinni kicsinyét, így a lány kiszakította magát az ölelő karokból, majd a férfi letette a földre az oroszlánkölyköt. Maguk sem értették mi történt közöttük, de mindketten őszintén remélték, hogy barátságuk nem fog szétszakadni.

( 35 megtekintés )

Szólj hozzá:

Még nincs hozzászólás ebben a topicban.


 
  KutyaTanya  · Copyright © 2007-2018 · Minden jog fenntartva. · Használati feltételek & Jogi és adatvédelmi nyilatkozat