Újság >> Történetek / Sorozatok

(ellenőrizte: Stormy)

Remember 
Megosztás: f

Remember 

- Tudod az ember néha hazudik. De hazugság, és hazugság között van különbség is. Például, ha nem másoknak hazudsz, hanem magadnak addig, amíg el nem hiszed, majd a hitedet elmondod másoknak, azok tovább adják és máris a hazugság lesz az igazság, és végén már te sem emlékszel a valóra. Ha sikerül elmosni fekete és fehér között a vonalat, szürke lesz, de vagy világosszürke, vagy sötét. Az egyikhez jobban fog húzni mindig is.

---------3 évvel  ezelőtt-------------

A flakonból a víz egyre jobban fogyott, sőt már lassan az utolsó vízcsepp is kigurult belőle, de én még mindig szomjas voltam. Egek május vége van, és olyan forróság van, mint júliusban, de kéthete még szabályosan hideg volt. Hova lett a tavasz? Valaki megmondhatná, mert szerintem én lemaradtam róla. Az élőlények sem lelkesedtek ezért a hőségért a tanyán. Az erdő, mindent megélő (mi már csak így hívjuk, mivel akkor telepítették az erdőt, amikor a tanya alakult, tehát elég régen), zöldellő fái hiába adtak árnyékot a lovak lomhán legeltek előttem, a fából tákolt kerítésen túl. A tyúkok, a kacsák társaságában ültek a porban, a páva meg… Hát ő speciál eltűnt. A táborban kis naiv nem menekült el rögtön a kisgyerekek seregétől, és rendes kopasztást kapott. Most már olyan élettapasztalattal rendelkezik, hogy minket is elkerül. Előttem meg Molly, a tanya tacskója liheget kifeküdve és nézett rám boci szemekkel.
- Bocsi, nálam is csak ennyi volt kislány - vakargattam meg a fülét, miközben szomorúan a flakonra nézett.
- Egek ezt a forróságot! És még mára van öt lovas! - jött ki a mögöttem lévő nyergesből, a langaléta szöszi, Finn aki lehuppant mellém a padra, miközben nyavalygott.
Inkább csak egy épület tákolmány, mint nyerges egyébként a hátam mögött található épület.  Egy-két szeggel és egyetlen nyeregtartó rúddal felszerelt, amire lehet pakolni. Ja igen, és középen egy lovas kép is díszítette a falat. Szeretem azt a képet, a helybéli lovakat ábrázolta. Start, Milka, Banya, Mercy, Woldemort, és Philip. Mindegyikük kivétel nélkül veterán angol telivér. Egyszerű sárga színt Start és Philip öltött, csak annyiban különböztek, hogy Start fején egy csillag díszelgett, Philipnek meg mind a négy lába keselyes volt. Milka és Banya a pejek társaságát gazdagították, csak Woldemort maradt árván fekete az orrcsíkjával, na meg Mercy szürke szőrével. Mindegyikük egy egyéniség, de a képen az is látszott, hogy igazán jól csak egymás társaságában léteznek. Inkább egy családot alkottak, sokkal többet, mint egy közösség. Start és Woldi a két civakodó testvér. Philip a jó kedélyű bácsika Milka a csendes „hagyjatok ki ebből” féle apuka, Banya pedig feltűnési viszketegségben szenvedő nénike. Mercy meg legvégül a gondoskodó anya, mint legidősebb.
- Öt? Jonas bácsi beprogramozta mára aztán magát.
- Na, igen keresztapunak ez nem okoz problémát.
Finn le sem tagadhatta volna keresztapját. Együttesen talpig barna lovas nadrágban és kockás ingben nagyon is hasonlítottak. Csak Jonas bácsi zsokéméretű és a szeme zöld, Finn-é pedig kék színben pompázik. Meg persze a korkülönbség, de attól még a cigaretta füstöt ugyanúgy fújják.
- Segítsek valamiben? – kérdeztem meg végül hisz arca meggyötört volt. És láttam rajta, hogy legszívesebben rágyújtana. – Apa csak egy óra múlva tud értem jönni – vontam meg a vállam.
- Hát… - vakargatta meg a tarkóját. – Tudod, hogy nem akarlak dolgoztatni és…
- Meg kell tisztítani Start nyergét igaz?
- Talán.
- Na, jó hagyjad, pihenj egy kicsit - álltam fel.
- Jövök neked eggyel Lara! – kiáltott utánam Finn.
Megfogtam Start sáros nyergét. Gyanítom  terepre mentek a legutóbb, pont az előző heti nagy esőben, vagy eső után… A lényeg, hogy a nyereg borzasztóan nézett ki. Szerintem jobban járok, ha felviszem, ott minden ehhez szükséges eszköz rendelkezésemre áll. Így végül felkaptam a barna bőr nyerget. Vagyis olyan könnyen azért még sem dobáltam, hisz igen súlyos volt. Tehát cipekedve kacsákat és csirkéket kerülgetve nyakig porosan értem fel a zöld kiskapuhoz, ami nagy örömömre nyitva volt, így nem kellett vele kínlódnom mivel eléggé nehezen nyílt.
A felső kert teljesen más volt, mint a lenti udvarrész. Itt minden pontosan helyet kapott, pontosabban, ha egy centivel arrébb mozdítanám, a kúton lévő vödröt és úgy merészelem hagyni Rhode asszony a fejemet leszedi a puszta hangjával. Különösen arra a rengeteg leanderre érzékeny, hisz akár fehér, akár rózsaszín mindegyik magasabb szinte nálam (mindegyiket egy pici cserépben vette és évek alatt nevelte ki mutáns változataikat). Így valósággal egy virágerdőt alkot a felső udvar. Némi hezitálás után az oldal betonlépcsőkre (hátsó lépcsőnek csúfolják, pedig nem sok köze van ahhoz) telepedtem le, hátha kevesebb az esélyem, hogy meglátja Rhode asszony a két percre magára hagyott nyerget, hisz az olaj és a víz, de még a rongy sem sétál hozzám magától, hiába fütyülök neki. Viszont a rendnek hála, a teraszon lévő kis szekrényben meg is találtam minden szükséges eszközt, a kútból meg volt felhúzva víz, így neki is láttam a ravatalozóban, vagyis bocsánat a túlvirágosított oldal lépcsőn a munkának. Olajat öntöttem a kendőre, majd nekiláttam finoman a bőrnek, csak ekkor figyeltem fel arra, hogy a házban valakik vitatkoznak, de ténylegesen csak akkor kaptam fel a fejemet, amikor kivágódott a bejárati ajtó és kiviharzott rajta Victoria, Rhode asszony egyetlen lánya, a félreismerhetetlen sűrű vörös hajzuhatagával, ami csak úgy lobogott utána. Nyomában közvetlenül pedig az anyja. Valójában soha sem hasonlítottak, hisz Victoria magas termetű, derűs színekbe öltözött, fiatalos anyuka volt, Rhode asszony pedig megfásult, borús teremtés volt, akinek még a haja is feketére van mázolva. Modern öltözete ezeken a problémákon sajnos nem segített. Ő savanyú volt egy az egyben.
- Egyszerűen nem fogod fel? – kiáltotta Rhode asszony, kilépve az ajtón.
- Nem, te nem vagy képes felfogni, hogy megtartom! – fordult vissza Victoria.
- Már van egy gyerek, nem kell még egy!
- Mert osztódik majd a vagyon?!
- Pontosan! - vágta rá hezitálás nélkül - Mi mindent megtettünk apáddal, hogy megtarthassuk ezt a gazdaságot és a kedvetekre is tettünk, például a ló gazdasággal. Már kislány korod óta űzöd ezt a sportot és a fiad kedvéért vettük Philipet is!
- Na, ide hallgass, nem lehet mindent megvenni! És engem sem! – fordult vissza és indulni készült.
- Ha kimész azon a kapun, itt a vége édeslányom! Elköszönhetsz a birtoktól, nem csak tőlünk.
Victoria arca hirtelen megdermedt, és pillanatnyi csend állt be. Még a vörösbegy sem csiripelt közbe.
- Most megzsarolsz? – kérdezte végül rekedten, felé fordítva a fejét.
- Ha szükséges igen! – lépkedett le egyenes háttal, felszegett fejjel Rhodené.
- Akkor nincs miről beszélni – fordult meg higgadtan Victoria és a kapu irányába sétált.
- Most hová mész? - kérdezte megzavarodottan az asszonyság
Victoria megállt a kapuban, de nem fordult meg.
- A családomhoz.
- Az nem család, ahol már nem az vár otthon, akihez hozzá mentél!
Erre már csak egy kapucsapódás volt a válasz. Gruber asszony pár percig döbbenten meredt a becsapott ajtóra.
- Hát legyen… - dörmögte, majd amilyen lendülettel érkezett, olyannal is távozott a házba.
A kezemben tartott kendő, már valósággal tocsogott az olajban. De én még mindig nem tudtam megmozdulni. Próbáltam felfogni azt, aminek tanúja voltam.

( 99 megtekintés )

Szólj hozzá:

London Girl ^^
 
2018. 07. 04. 18:19  
Nekem nagyon tetszik
Csak így tovább

  - megszűnt felhasználó - 2018. 07. 02. 10:49  
Köszönöm. Örülök, hogy tetszett! ^^
Egy kicsit tartottam tőle, hogy a "titkok" majd belassítják a történetet, de ha így is tetszett, akkor megnyugodtam.
Hát elég kevés időm van tanév közben, így elég ritkán tudok részeket hozni, de nyáron szeretnék belehúzni, és pótolni az elmaradásokat.

Peasy
 
2018. 06. 30. 23:13  
Nem tudom mi ez, vagy hol vannak az előző részei, de nagyon jó! *-*


 
  KutyaTanya  · Copyright © 2007-2018 · Minden jog fenntartva. · Használati feltételek & Jogi és adatvédelmi nyilatkozat