Újság >> Történetek / Sorozatok

(ellenőrizte: Stormy)

Biztonságban, Afrika, Szívében
Megosztás: f

Biztonságban, Afrika, Szívében

 Napokkal később.
Noa segítségével Bence megtanulta tisztelni és szeretni a természet kincseit. Ő pedig ezért cserébe segített neki abban, hogyan viselkedik egy igazi hölgy a városban. Mindketten tanultak egymástól valamit, de közben érzelmeik is éledtek egymás iránt. A fiatal lány bármennyire igyekezett mindent elsajátítani úgy, ahogyan látta, néha még magának sem vallotta be, hogy gondolatai bizony nem mindig a helyes megjelenés és a nőies viselkedés körül jártak. Éjszakánként gyakran álmatlanul forgolódott a kunyhóban, de az álom sajnos elkerülte. A levegőben szinte tapinthatóvá vált a feszültség, de maga sem tudta megérteni miért. Egyszerűen minden megváltozott azóta, mióta Bence megérkezett az afrikai dzsungel mélyére. Egyszerű, nyugodt kis élete, melyben nagyapjával része lehetett egy pillanat alatt semmivé foszlott. Természetesen Árpádnak nem mondott semmit se, az utóbbi időben nagyon keveset foglalkozott vele. Senkivel sem tudta megbeszélni ezeket a dolgokat, és ilyenkor bizony nagyon hiányzott neki az édesanyja. Illetve nagyon sokszor gondolkozott azon, vajon édesapja miért hagyta magára tíz évvel ezelőtt. Arra az életre ítéltetve, hogy örökre Afrikába maradjon. Zétény mindig azt mondogatta, hogy itt biztonságban lesz távol az ismeretlentől, a változatlantól. Tulajdonképpen mitől, vagy inkább kitől kellett volna távol maradnia? Ezt sehogy sem értette nagyapja pedig sohasem beszélt róla. Sosem érezte azt a felemelő érzést, hogy vannak szülei, akik gondoskodnak, nevelgetik, ápolják, ha beteg. Neki ezek az apró jelenségek kimaradtak, nem úgy, mint a környékbeli gyerekeknek. Ez bántotta őt a mai napig, mert sohasem mondhatta ki azt a szót, amit minden gyermek ismer, hogy anya. Ez a számára ismeretlen személyt sohasem ismerhette csecsemőkorától kezdve egészen mostanáig. A férfi ebből a szempontból teljesen más volt, mint ő. Ezen elmélkedett, miközben észre sem vette, hogy a férfi figyelte, majd így szólt:
- Milyen érdekes lila tolluk van ezeknek a papagájoknak - szólalt meg.
- Tessék? Miről beszélsz? - kérdezett vissza.
- Ez csak egy teszt volt, hogy lássam, hogy itt vagy velem, de gondolatban teljesen máshol jársz, mint én - mondta.
- Bocsánat, csak az életemen és a szüleimen gondolkodtam - mentegetőzött.
- Már régóta szeretném megkérdezni, hogyan kerültél ide? - kérdezte.
- Édesanyámat a mai napig nem ismerem. Azt sem tudom ki volt ő, sohasem láthattam. Annyit tudok róla, hogy Olívia a neve - árulta el.
- Ez nem lehet igaz. Apukádról sem tudsz semmit? - érdeklődött.
- Édesapám nyolc éves koromig itt élt velünk Afrikában. Utána pedig nyomtalanul eltűnt az éjszaka leple alatt Zuala nénivel, aki addig gondomat viselte - mesélte.
- Nem lehetett könnyű neked - jegyezte meg.
- Veled ellentétben én nem ismerem a világ részeit, csupán ezt a kis helyet ismerem, ami távol esik mindentől - válaszolta.
- Egyszer neked is látnod kell a világ megannyi csodáját melyről, csak álmodhattál. Tőled megtagadták a szeretetet, de neked nem lenne szabad elveszned egyedül a dzsungelben - magyarázta.
- Ezt meg, hogy érted? - kérdezte.
- Majd meglátod - felelte, majd elbúcsúzott tőle.
Noa értetlenül nézett utána, nem tudta mire vélni viselkedésének okát.

( 48 megtekintés )

Szólj hozzá:

♡~London~♡ 2018. 06. 24. 21:33  
És gyerekeik fognak születni. Ismerős. Nem értem, hogy a főszereplőidnek minek tizennyolc évesen gyerek. Ahogy azt sem értem, minek ilyen vonzó Afrika. De amúgy szeretem az írásaid, csak kiszámíthatóak, Afrika meg unalmas.


 
  KutyaTanya  · Copyright © 2007-2018 · Minden jog fenntartva. · Használati feltételek & Jogi és adatvédelmi nyilatkozat