Újság >> „Az én kutyám“

(ellenőrizte: Stormy)

Roni naplója
Megosztás: f

Roni naplója

Roni
Scarlett már kijött egy ideje, maszatos pofával, boldogan hempergett a fűben és kergette a tyúkokat. Hatalmas udvarunk volt, ahol a tyúkok szabadon futkoshattak. Amerre elláttam, mindenhol zöld fű és -jelenleg kopasz- gyümölcsfák díszítették a helyet. A végében volt egy elhanyagolható rész a zöldségeknek, na meg az epernek, amit akkoriban boldogan elmajszoltam, a testvéreim undorodó pillantásaival kísérve.
  Ahogy elnéztem a kerítés felett északra, láttam az ominózus hegységet és az azt körülvevő fenyőerdőt. Innen is láttam, hogy mennyire messze van, mennyit kell majd utaznom ha meg akarom látogatni. Igyekeztem másra gondolni, nem a Cézár mesélte történetre, de éreztem, hogy úgyis teljesen mindegy. Anyám meséje is erről fog szólni.
-Scarlett! – szóltam oda a kis szukának. Ő felkelt a fűből és várakózón nézett rám. – Kérlek, hívd ki Anyámat…
Scarlett bólintott és bebújt a kutyaajtón a házba. Kis időn belül megjelent Anyámmal, aki fülét hátracsapva, fejét lehajtva lépegetett felém, majd leült előttem.
-Ne haragudj… - kezdte. – Nem érzem képesnek magam erre. Soha nem gondoltam volna, hogy a hibáim kihatással lesznek az életedre. Annyira sajnálom.
A szemem sarkából Scarlettre néztem, aki egy halálra rémült kiscsirkéhez dugta az orrát, hogy megszagolja, milyen. Úgy tűnt, ezek a rossz döntések öröklődnek…
-Kérlek, Anyám. Mondd el, mi történt. Választottam egy utat, méghozzá azt, hogy megmentem a kutyákat Cézár zsarnoksága alól. Ehhez szükségem van rád és apámra. Behódolhattam volna Cézárnak és Kittinek, de én nem vagyok olyan könnyen legyőzhető. Cézár többször fogságba ejtett. Mindenkit, aki valaha fontos volt nekem, bántani akar. Látom, hogy volt pofája téged is megsebesíteni. Erősen feszegeti a határaimat, Anya.
Anyám felsóhajtott és leheveredett a fűbe. Én is így tettem, mert tudtam, hogy ez egy igen hosszú sztori lesz.
-Fiatal voltam még, amikor először találkoztam Cooper-el. Ő is fiatal volt és élvezte az életet. Talán ez fogott meg benne a leginkább. A gazdámék az utcáról szedték össze, kóbor kutya volt, mégsem láttam még nála bolondosabb, életvidám kant. Azután megszületett Cézár, Éjfél és Maja. Képtelen voltam tejet adni nekik. Ők voltak az első kiskutyáim, én pedig rettenetes meg voltam ijedve. Szerencsére a gazdámék segítettek, így sikerült felnevelnünk őket, bár normális kapcsolatom soha nem volt velük. Hiszen az idejük nagy részét nem mellettem, hanem a gazdámék mellett töltötték, amikor pedig idősebbek lettek, Cooper-el szívesebben játszottak. Egyedül Maja szeretett engem, mint anyját, a fiúk inkább kergetőztek az apjukkal vagy a csirkékkel. Nem voltam igazi anyjuk, csak egy idegen szuka, aki az apjukkal együtt valamiért hozzájuk tartozik. Ez eleinte nagyon fájt, de igyekeztem túltenni magam rajta és Cooper is nagyon sokat segített. Utána megtörtént a kirándulás, amiről már te is tudsz.
Anyám lehajtotta a fejét és rövid szünetet tartott.
-Tudom, hogy ami történt, arra nincsen mentség. Otthagytam mindent, ami eddig fontos volt számomra, egy idegen kanért. Mondhatnám, hogy az ő hibája, hiszen segítséget ígért Cooper-nek és a kicsiknek, ami soha nem jött, de hazudnék. Minden, minden az én hibám. Hallgattam egy idegenre és hatalmas árat fizettem érte. Miután a párom és a kiskutyáim meghaltak, sokáig apádat vádoltam, aki mindent megtett, hogy kiengeszteljen. Jobban sikerült neki, mint ahogyan gondolta. Bűntudattal telve érkeztem haza a gazdámék nyaralójába, remélve, hogy valami csoda folytán mégsem lesznek kiskutyáim. Nekem nem való az anyaság, ezt már elsőre is észrevettem és nem voltam hajlandó kockáztatni még egy alomnyi kiskutyát a saját rátermettségem hiánya miatt. De végül valahogyan rávettem magam arra, hogy felneveljelek titeket. Az elején nagyon fájt Cooper hiánya, de ez idővel enyhült.
  Döbbent csend következett. Anyám csillogó szemmel nézett rám, bocsánatért esedezett. Én pedig csak ültem és nem tudtam megszólalni. Most rombolták le az eddig elképzelt világomat. Anyám lelkén három halál szárad, apám kitudja, kicsoda. A párom egy szélhámos, akiről már semmit nem hiszek el és elhagytam a gyerekeimet, az utolsókat, akik miatt élnem volt érdemes. Viszont már hogyan ne bocsájtanék meg ennek a szerencsétlen szukának, aki jót akart, de nem bízhatott már senkiben? Inkább elkezdtem a saját történetemet. Mikor végeztem, arra számítottam, hogy Anyám megkérdezze, hogy hogyan voltam képes otthagyni Angyalt, de ő egészen mást mondott:
-És arra nem gondoltál, hogy Cézárral Kitti már korábban is megismerkedett és együtt tervelték ki a te elszédítésedet?

Nos igen, HATALMASAT késtem, így, nagybetűvel. Ez az idei első rész...
Egyszerűen képtelen voltam írni iskola és magánélet mellett és ez a rész rövidebb is lett, tudom...
Remélem nem mondtatok le olyan sokan a sorozatról. Ha van, akit még érdekel annak a véleményét nagyon szívesen elolvasnám, biztosan kijöttem a formámból

( 138 megtekintés )

Szólj hozzá:

Zerra
 
2018. 06. 28. 19:15  
Nyaa köszi *-*
Már elkezdtem írni, nem tudom, mikorra lesz kész :')

Sky. 2018. 06. 28. 14:59  
Imádom olvasni az irományaidat, annyira szépen fogalmazol! *-*
Amint lesz rá időd, pakolj ide nekünk egy folytatást :333

Zerra
 
2018. 06. 25. 11:34  
Köszi :3
Én sem szeretnék többet ekkorát késni, úgyhogy igyekszem beosztani az időmet

Cica baba 2018. 06. 25. 9:07  
Hű, már teljesen kiment a fejemből, olyan rég volt rész. Viszont ez nagyon jóóóó lett! *^* Most nyár van, szóval nem szeretnék ilyen nagy késéseket, mint a mostani volt. (;

Zerra
 
2018. 06. 23. 21:34  
Nem éppen a legizgalmasabb részt hoztam, de már nem lesz sok ilyen unalmas szövegelés ígérem
Köszi szépen, igyekszem

Pawwy 2018. 06. 23. 20:44  
Aww, nagyon tetszett *-* Mindenképpen várom a folytatást!^^
Am, a kép naon cuki*-*

Zerra
 
2018. 06. 23. 19:07  
Illetve ezt nem írtam le a cikkbe, de a következő részek a Történetek / Sorozatok-ban lesznek ^^


 
  KutyaTanya  · Copyright © 2007-2018 · Minden jog fenntartva. · Használati feltételek & Jogi és adatvédelmi nyilatkozat