Újság >> „Az én kutyám“

(ellenőrizte: Ashley1998)

ERROR
Megosztás: f

ERROR

Másnap még egész nap együtt voltunk gazdámmal, sőt, úgy döntött kisgazdám, hogy elmegyünk túrázni. Reggel korán indultunk, olyan nyolc óra tájékában. A nap még épphogy csak ébredezett, de már magasabban járt az égen, mint egy órácskával indulás előtt. Csak ketten indultunk el, persze gazdáinkkal. Fred, én, Salia és Mya mentünk csak, Apa és Anya, valamint még Alaska sem tartott most velünk. Elsétáltunk egy nagyon zajos hídig, amin az autók tömkelege közlekedett fel és alá. Mi a járdán átsétáltunk, majd egy már kissé repedezett, öregedő, néhol növények által benőtt beton lépcsőn a híd lábánál lévő úthoz sétáltunk, azonban eléggé meglepett, hogy sok másik gyerek, és még felnőttek is voltak ott. Kutyákkal. Számomra teljesen idegen kutyákkal, akikkel még sosem találkoztam, és nagyon érdekeltek. már megindultam volna feléjük, de a lánc és bőr ötvözetéből készült pórázom, így láncnyakörvem is megszorult nyakamon, ami megállásra késztetett. Nagy, kerek, kiskutya szemekkel néztem hátragazdámra, barna szemeimmel kérlelően nézve Myát, hogy hadd menjek. Ő csak mosolyogva visszaigazított maga mellé, majd megsimogatta fejemet, és szép lassan elindultunk. Fehér, barna, avagy zsömle színű foltokkal tarkított bundámat kellemesen sütötte a nap, ami az elmúlt tizenkét percben még magasabbra hágott a kéklő, felhőtlen égbolton. Jó, most hazudtam. Nem volt felhőtlen az idő, egy-két bárányfelhő felütötte a fejét, de pont kellemes is volt az idő, egy hatalmas túrához. Mikor elég közel értünk, már nem bírtam magammal, és odarohantam a többiekhez. Érdeklődve szaglásztam meg mindenkit. Fivérem is hasonlóképp tett, míg kis gazdáink szóba elegyedtek az emberekkel. Úgy három, vagy talán öt perc múlva már indultunk is. A hegy felé vettük az irányt. Temérdek lépcsőfok megmászása után már fel is értünk a hegyre, és kezdetét vette a túra igazi része. Az erdőben sem akartak elengedni minket, legalább is egy jó darabig. Mikor már elég rendesen eltávolodtunk a forgalmasabb részektől, és beértünk az erdőbe, de úgy igazán, már megállt kisgazdám, és erre én is megálltam, majd mikor meg kaptam az „ülj” parancsot, engedelmesen leültem, de közben hevesen nyalogattam pofámat, farkincám ide-oda járt, és mellső mancsaimmal ír táncosokat megszégyenítő sebességgel tiportam a földet magam előtt. Mikor lecsatolta a pórázt még vártam, és tipródtam, majd amint kiejtette a száján a „Mehetsz!” parancsszót, már futottam is, és csak hűlt helyemet találta. Mindenkit körbeszaladtam egy jó párszor, és utána egyből mentem is előre, hogy felfedezzem a terepet, mielőtt bármi meglepetés érhetne. Örömtől eltelve rohantam a fák közé, és vidáman randalíroztam gazdáim, és a többi ember között. Végül Salia is elengedte Fredet, így együtt tudtunk tovább szaladgálni, persze elég hangos, és harcias játék közepedte. Mire elértünk egy kis tisztást, mi már lefáradtunk, nem is kicsit, igy amint gazdáink leültek, mi is elterültünk mellettük Mindenki jókedvűen nevetett rajta, mi meg közben földig érő nyelvvel néztünk ki a fejünkből. Ekkor Mya letette a tálkáinkat, amik ilyen kinyithatósak, és frizbiként is tökéletesen használhatók, egyből felkeltünk, és már szaladtunk is inni. Három tállal fel is lefetyeltünk fejenként, majd visszafeküdtünk az árnyékba, a fából készült kempingasztalok alá, ahol az embereink is ücsörögtek. A többi kutyát csak most engedték el, így ők most élték ki magukat. Úgy öt perc pihi után én is ismét új erőre kaptam, és már szaladtam is játszani. Az egyik szuka vörös bundája, és felemás szemei kifejezetten felkeltették az érdeklődésemet, hiszen ilyet mén nem nagyon láttam. Persze, Alaska is vörös, de benne van fehér is, és nem teljesen felemásak a szemei. Mivel már megvoltunk az ismerkedéssel a híd lábánál, így teljesen nyugodtan sétáltam oda hozzá.

( 129 megtekintés )

Szólj hozzá:

cegelil201 2018. 06. 20. 12:26  
Köszönöm a támogatást és nem, nem feltétlen neked szólt, csak gondoltam ideje lenne egy bővebb leírást írnom róla, mert eddig hanyagoltam. (:

Kriza 2018. 06. 19. 13:05  
Na jóóóó zsemleszín. Ez úgy érzem nekem szólt. Hát ne haragudj én mondtam, hogy csakennyi idő múlva tudok írni, mint néha megjelenő szellemolvasó, aki kísérti az írót. Siess a következővel, tetszett ez a rész is, mint mindig.

cegelil201 2018. 06. 04. 9:02  
Köszönöm, örülök, hogy tetszett.
Igen ezt elírtam... A furcsa az, hogy a program se jelzett... Előfordul néha. A második felét majd többször fogom átolvasni.
Az előző kommentemet azért írtam, mert van egy kedves olvasóm, aki nem szeret elsőként írni kommentet, így rászoktam, hogy akkor írok egy elsőt, hátha így jobb neki. :")

tutifrutti 2018. 06. 03. 21:21  
Az előbbi kiírás nem esik le, elmagyaráznád?^^
Párbeszéd nélkül elsőnek azt hittem, hogy unalmas lesz, de amikor elolvastam, kellemesen csalódtam^^ Láttam egy olyan szót, amit egybe írtál, de külön kellett volna, gondolom elírás... De nem találom. Ja, igen!: "Nagy, kerek, kiskutya szemekkel néztem hátragazdámra, barna szemeimmel kérlelően nézve Myát, hogy hadd menjek." Itt a "hátra gazdámra" külön írandó, gondolom tudod^^ Szerintem folytasd!^^

cegelil201 2018. 06. 03. 19:34  
Elsű komment.


 
  KutyaTanya  · Copyright © 2007-2018 · Minden jog fenntartva. · Használati feltételek & Jogi és adatvédelmi nyilatkozat