Újság >> Történetek / Sorozatok

(ellenőrizte: Stormy)

Amikor az utolsó vonat is elmegy
Megosztás: f

Amikor az utolsó vonat is elmegy

Egy veréb vidáman csicseregve repkedett egyik ágról a másikra, mintha csak engem akarna provokálni a felhőtlen szabadságával. Unottan meredtem a bohóckodó kismadárra, miközben reméltem, hogy amikor lesz elég erőm az órára nézni, akkor a mutatók a felszabadító csengő közelségét fogják jelezni. Meg kéne nézni… De ha meg még messze van a kicsöngetés, akkor meg csalódni fogok. Így pedig képtelen lennék szidni a verebet, aki már az ablak párkányán ugrált. Végül erőt vettem magamon, és hátrafordultam megnézni az időt. Öt perc múlva csöngetnek. Az még egy évezred!
- Kedves Regina, ennyire unja az órát, hogy már az idő miatt forgolódni van kedve? - hallottam a tanárom sipákoló hangját a hátam mögül.
Lassan visszafordultam, és úgy csináltam, mint aki minden részletre kiterjedő érdeklődéssel figyel a tanórára.
- Mit mondtam az előbb? - folytatta a sipákolást a tanár.
- Öhm… - kezdtem de igazából tippem se volt. Miért baj, ha a természet csipogó teremtményeit figyelem a matek helyett? - Kedves Regina, ennyire unja az órát, hogy már az idő miatt forgolódni van kedve? - ismételtem el végül, amit a tanár visított nekem a számonkérésem előtt. Több mint a semmi…
Láttam, ahogyan csekély létszámú osztályomból néhányan elfojtják a nevetésüket, mások pedig az alvó üzemmódból feleszmélve pillantanak körbe. A tanár feje egyre vörösebbre váltott, pedig én csak elismételtem azt, amit mondott. Nem ezt kérte?
- Ha így folytatja, meglátja semmire nem viszi majd az életben! Én itt töröm magam, maga pedig mit sem törődik azzal, hogy én a maga, és a kedves társai javára vagyok itt! - visította immáron paprikavörös fejjel. - Vegye észre magát, és foglalkozzon a tananyaggal, amivel a jövőjét alapozza meg! Következő órán röpdolgozatot írunk a mai anyagból - jelentette ki sipákolva, majd mivel megszólal a csengő, durcásan pakolni kezdett.
Néhányan vetettek rám egy amolyan tipikus „Köszi Regina” pillantást, mások még fel sem fogták mi történt, és volt a harmadik csoport, akit meg csak szimplán nem izgatott különösebben az a tény, hogy a holnapi matekórát egy röpdogával kezdjük.
Összeszedtem a cuccomat, és felvettem a táskám. Hanna - a legjobb barátnőm, pontosabban fogalmazva az egyetlen barátom az osztályból – az ajtóban várt rám. Még tavaly ültettek szét minket, és bár mi idén is megpróbáltunk egy padba ülni, ez nem sikerült. Így aztán én egyedül maradtam, ő pedig megkapta az ajtó felőli padsor első asztalát.
- Látom ismét mással voltál elfoglalva – nevetett, miközben elindultunk kifelé.
- Egy veréb ott csesztetett az ablakban – sóhajtottam, majd miután köszöntünk a portásnéninek, kiléptünk a suliból.
Egy kis üdülőfaluban lakunk, Siófok közelében. A nyár kivételével az egész falu mondhatni kong az ürességtől, bár azért lakik itt jó pár család. Ezért érezték úgy, még régebben, hogy kéne építeni egy óvodát és egy iskolát, ahova járhatnak a jövő nemzedékei a környékről. Nem csak a mi falunkból jönnek ide az ifjú diákok, hanem a környező falvakból is, bár itt már úgy össze vannak olvadva a települések, hogy csak a helyiek tudják megmondani, hol vannak a határok. Ez alól egyedül a mi falunk a kivétel, mert egyrészt ki van rakva a falu kezdetét és végét jelző tábla, valamint elválasztja kb. harminc méter a másik településtől. De ez végül is teljesen mindegy annak, aki ide van ragadva. Nyolcadikosok vagyunk, az egyetlen dolog amit tehetünk a városi jövő érdekében az az, hogy Siófokra vagy Fehérvárra felvételizünk. Mert máshova nagyon nem is lehet… Mi pedig élünk a lehetőséggel, és megpróbáljuk valahogy befúrni magunkat a pezsgő életbe. Mert itt aztán tényleg nem történik semmi. Az év legnagyobb eseménye a falunap. Ahol mi adunk elő valami színdarabot, és lehet vonatozni egy olyan autóvonattal. De ezen kívül tényleg nincs semmi. Nincs egy teázó vagy kávézó, bár étterem van, de csak szezonidőben nyit ki, így nem sokra megyünk vele. Vonat rendszeresen jár, de viszonylag kevés szerelvény áll is meg az itteni megállóban. Strand van bőven, de azoknak is csak nyáron van értelme. Nincs olyan bolt, ahol lehetne ruhákat vásárolni, csak élelmiszer boltból van egy-kettő. Viszont kettő kivételével a többi szintén csak nyári szezonban van nyitva. A legnagyobb élet a kocsmában van, de valahogy az minket nem vonz különösebben… Így marad számunkra az utolsó lehetőség, amit elnevezhetünk a törzshelyünknek. Ez pedig a játszótér. Év közben az itteni gyerekek inkább az óvodában játszanak, vagy azon a játszótéren, amit most építettek a szomszédos faluval közösen. Így ez a régi játszótér mondhatni kong az ürességtől. Úgyhogy mi birtokba vesszük suli után.
Ma is mintha egy szellemjátszótérre érkeztünk volna, csak meg kéne kicsit lökni a hintákat, és máris egy horrorfilmbe illő hely volna. Ledobtam a táskám, és leültem az egyik hintára.
- Valamikor be kéne menni Siófokra. Nincsenek nyári ruháim – sóhajtotta.
Egyetlen egy kivételt ismerek, aki élvezi az itteni élet minden egyes pontját. Ez a valaki nem más, mint Hanna. Nem zavarják az aprócska nehézségek, ő egyszerűen imád itt lenni. Velem ellentétben ő inkább egy közelebbi, és kevésbé nyüzsgő helyet választott, ahol eltöltheti gimnáziumi éveit, így még ő Siófokon fog tanulni, én Fehérvárra megyek.
- Hát nem ártana beszerezni pár darabot így május eleje tájékán – húztam el a számat, mivel nekem is csak a régi ruháim állnak rendelkezésre.
- A hétvégén bemehetnénk, nem? - kérdezte. - Mondjuk szombaton.
- Nekem szerintem jó. Még meg kell kérdeznem anyáékat, de egyébként rendben.
Egy kicsit még ücsörögtünk ott, de tekintettel a nekem köszönhető holnapi dogára inkább hazaindultunk. Bár nem mintha sürgetett volna minket bármi is, a múlt héten már megírtunk egy csomó dogát, most nagyon nincs sok dolgunk. Viszont itt az ideje beletemetkezni a sorozatokba és a könyvekbe.
Otthon a kutyámon kívül még senki nem volt otthon, így megmelegítettem a tegnapi maradékot, amit meghagytunk mai ebédnek, és miközben nekiláttam az evésnek elkezdtem nézni a Harry Potter és a halál ereklyéi első részét.

Köszönöm, hogy elolvastad! Írjátok meg, hogy tetszett, és ha bármi észrevételetek van, azt is nyugodtan jelezzétek a kommentekben! További szép napot mindenkinek! C:

( 55 megtekintés )

Szólj hozzá:

Elza01 2018. 05. 20. 9:49  
Én eddig még nem találkoztam olyannal, amelyik ne tudná kilyukasztani az ember dobhártyáját...

Luna-Sol 2018. 05. 17. 23:05  
Az ofőm (metek, fizika) és a magyartanárnőm a történetben szereplővel biztos! De még mondhatjuk a németet és az angolt is. Jó, minden tanár tud ilyen lenni...

Elza01 2018. 05. 17. 18:10  
A tanárok egy nyelvet beszélnek :'D

A Győztes 2018. 05. 15. 21:17  
Mintha a tanáraim közül valamelyikkel "vitatkozott" volna az elején a főszereplő.

Elza01 2018. 05. 10. 18:31  
Nagyon örülök, hogy tetszett Palaús testvérem, sokat jelent nekem a bíztatásod, szóval számíthatsz nemsokára a történet folytatására! ^^ Egyébként vicces, mert a verebes esetet egy valós eseményből vettem, és én is csomószor Harry Pottert nézek kajusi közben :'D

Soko 2018. 05. 10. 17:58  
Nos (kedves Palaús testvér), ezzel az irománnyal most megleptél.
Már az elején megfogtál azzal a cseszegetős verébbel, és a történetnek végig megmaradt ez a sajátos humora. =D Még nem igazán látom át a sztorit, vagy hogy mit is akarsz később kihozni belőle, de mindenesetre nekem az egész hangulattal elnyerted a tetszésem. Bár még nem igazán történt említésre méltó akció, ezzel a résszel bevezettél a történetbe, amiből bármi kibontakozhat.
Az óra hangulata ismerős volt, az "üljünk le, és nézzünk Harry Potter-t evés közben" esemény alatt pedig abszolút magamra ismertem. ^^'
Mindenesetre engem már megvettél magadnak, remélem mihamarabb folytatod. C:


 
  KutyaTanya  · Copyright © 2007-2018 · Minden jog fenntartva. · Használati feltételek & Jogi és adatvédelmi nyilatkozat