Újság >> Történetek / Sorozatok

(ellenőrizte: Ashley1998)

Biztonságban, Afrika, Szívében
Megosztás: f

Biztonságban, Afrika, Szívében

 Hat évvel később.
Noa gyönyörű kislánnyá cseperedett, édesapja és nagypapája legnagyobb örömére. A vidám és kedves jellemű lány mindig érdeklődve kísérte el Árpád nagypapát kutatásaira. Időközben barátra lelt egy sebesült kis elefánt személyében, akit Szürkének nevezett. Az afrikai törzs először nem akart beleegyezni abba, hogy a jövevény náluk maradjon, de Zuala gyengéden rávezette őket, hogy semmi bajuk nem származik abból, ha meggyógyítják a sebesült elefántot. Zétény hálás volt a lány segítségéért, de ha igazán őszinte akart lenni önmagához be kellett látnia, hogy még valami mást is érez a hála érzésén kívül. Bizony egy olyan érzést, melyet eddig csak könyvekben olvasott és egyetlenegyszer volt tanúja a mindent elsöprő szenvedélynek. Szerelmes lett a fiatal lányba, de tudta jól, hogy lehetetlen, mert nem lehetnek együtt, hiszen mindketten különböző törzsből származnak. Éppen ezért igyekezett távol tartani magát a lánytól, de ez nem mindig sikerült. Noa nagyon ragaszkodott dajkájához, bár jól kijött a falubeli gyermekekkel is. Apja ragaszkodott hozzá, hogy ősztől ő is a falu iskolájába fog járni, de Árpád megígérte, hogy megtanítja olvasni egyetlen unokáját. Mindenki nagyon szerette a kislányt, aki cserfes és gondoskodó jellem hírében állt, de sohasem vitatkozott senkivel. Az életben maradáshoz mindent megtanult, de minden álma volt, hogy minden állat a barátja legyen. Ez részben valóra is vált, de az oroszlán és az orrszarvútól a mai napig megtartotta tisztes távolságát. Nem akarta magára felhívni a figyelmet, mert nem akarta apját és nagypapáját megijeszteni. Zétény gyakran elgondolkozott rajta, hogy vajon kire emlékezteti őt a lány. Be kellett vallania, hogy egyáltalán nem hasonlított Olíviára, inkább Zsomborra emlékeztette.
Noa nem örökölte édesanyja szőke haját, az ő haja barna lett, akárcsak az édesapjáé. Tulajdonképpen szerencsés helyzetben is volt, mert így nem keltett gyanút senkiben sem, hogy esetleg nem az ő gyermeke. Árpád, ha nehéz szívvel is, de elfogadta a kialakult helyzetet és unokájaként szerette a gyermeket. Kislánya szakította ki gondolatából, amint éppen a szavannán sétáltak, majd így szólt:
- Apa hol van az én anyukám? - érdeklődött.
- Ez hogy jutott most az eszedbe? - kérdezett vissza.
- A faluban mindenkinek van anyukája, kivéve nekem - mesélte.
- Figyelj rám kislányom. Egyszer mindennek eljön az ideje és elmondom neked a történetünket. Mindazonáltal még túl fiatal vagy ahhoz, hogy erre a kérdésre megértenéd a választ - magyarázta.
- De apa mégis mi történt vele? - kérdezősködött tovább.
- Noa fájdalmat okozol szavaiddal. Olyan mély sebeket tépsz fel, amelyek nagy nehézségek árán begyógyultak az évek során. Megértem, hogy tudni akarod az igazság rád eső részét, de én erről csak akkor vagyok hajlandó beszélni veled, ha betöltötted a tizennyolcadik életévedet - árulta el.
- Kegyetlen vagy papa, de legalább elárulhatnád, hogy hívták őt? - kérlelte.
- Olívia volt a neve - felelte.
- Szeretted a mamát? - kíváncsiskodott.
- Igen szerettem. Sokkal jobban, mint ő maga szeretett - vallotta be.
Noa abbahagyta a kérdezősködött és apja remélte, hogy elégedett a válaszokkal. Zétény azt gondolta, hogy ezzel minden rendbe van, de a kislány csak még jobban kíváncsi lett az édesanyjára. Meg akarta mi történt vele, de a legjobban az foglalkoztatta apja miért nem mond róla semmit sem.

( 66 megtekintés )

Szólj hozzá:

Donatella 2018. 04. 23. 18:40  
Folytasd!

lili0023 2018. 04. 13. 18:53  
Ez a sorozat egyszerűen remek! Ne hagyd abba!


 
  KutyaTanya  · Copyright © 2007-2018 · Minden jog fenntartva. · Használati feltételek & Jogi és adatvédelmi nyilatkozat