Újság >> Történetek / Sorozatok

(ellenőrizte: Juhászkutyi.)

Accidents
Megosztás: f

Accidents

Ha ezt most olvasod, akkor egy olyan családhoz kerültél, akik szeretnek. Akiknek fontos vagy, és akiknek csak te létezel. Ennek nagyon örülök. Mindig is abban reménykedtem, hogy boldog leszel. Ez volt a legfontosabb számomra, és most is az. Te vagy a legfontosabb az életemben, édesem. Fontosabb vagy a levegőnél, a víznél, az alvásnál, a létezésnél. Kilenc hónapja már csak te vagy nekem. Kilenc hónapja töltöd be azt az űrt, amit eddig nem tudtam pótolni.
Kilenc hónap után ma pedig örökre elveszítelek.
Szeretlek, és mindig is szeretni foglak, minden jót neked a létezésedben,
                                                                        Anya


Ujjaim végigszántanak a papíron, miközben leülök az ágyamra. Tompa szürkeség vesz körül, ami szöges ellentéte a kórterem éles fényeinek, de mindennél jobban élvezem a hűvös árnyékot, ami karomon táncol.
Hogy lehet valaki számára egy ember a víznél is fontosabb, a levegőnél, az oxigénnél? Igaz, kiskoromban azt hittem, ezek nélkülözhető dolgok - nem tudtam, hogy azért veszek levegőt, hogy éljek, fogalmam sem volt, hogy ugyanezért eszem. De akkor még sokmindenről nem volt fogalmam - “Anyáról „ , a Pitagorasz-tételről, a politikáról, a balesetről.
Kiskorában olyan szabad az ember, nincsenek láncok, melyek a múltjához kötnék, nincsenek előítéleteik - maximum a brokkoli iránt - és élvezik az életet.
Mert élvezhetik.
Fogom a papírdarabkát, melyet kissé megevett az idő, és visszarejtem éjjeliszekrényem fiókjába, a zoknik alá, hogy a sarka se lógjon ki, aztán leindulok.
Miközben lefelé haladok a lépcsőn, buzgón nézelődöm - a ház képe még mindig nem vésődött belém, hiába vagyunk itt hetek óta. Néha a spájzba megyek be vécé helyett, olykor elfelejtem, merre van a nappali, és hogy merre nyílik apa dolgozószobájának az ajtaja.
Ez a költözés csodája, egyfajta mellékhatás, és nem tudom eldönteni, szeretem-e az érzést.
  - Jó reggelt! - érkezem meg sikeresen a konyhába, ahol apa felpillant az újságából és rámmosolyog, Lila pedig jókedvűen megölelget. A konyha nagyon tetszik kőhatásű falával és fa bútoraival, de a kedvencem a pult, ami elválasztja a helyiséget a nappalitól. Szeretem meggyőzni a szüleimet, hogy együnk ott.
Szüleimet? Ez nem teljesen helyes, de mást furcsa lenne mondani. Ha eddig nem jöttél rá: igen, örökbefogadtak, mindenesetre apa az "igazabbik" apám, Lila meg a barátnője. Az "igazabbik" anyukám három éve meghalt, így maradtunk mi ketten apuval, aztán betoppant Lila az életünkbe, és... minden sokkal jobb. Legalábbis apának egészen biztosan, de én is kedvelem a nőt.
A reggeli gyorsan zajlik le, bármennyire is próbálom kiélvezni az utolsó szabad perceimet, igyekeznem kell, ha nem szeretnék késni az iskolából.
Bizony, iskola.
Nem tudom pontosan a dátumot, mikor voltam utoljára suliban, mindenesetre jó rég volt - legalább egy éve, de inkább másfél. Nem tudom, ti hogy vagytok vele, de én imádtam a gimit. Talán ennek a jó hely, a kedves társaság és a megfelelő szak a titka, de nekem mind a három megvolt, egészen tizedikig, egészen addig a napig, amíg a tantermeket kórtermek váltották fel és gyógyszerek.
Megdörzsölöm kézfejemet, az apró nyomot eremnél, aztán inkább a teámra figyelek, és kiverem fejemből a keserű emléket, vagy inkább emlékeket. Új város, új lehetőségek, új kapcsolatok - minden adott, hogy egy új múltat teremtsek, amihez szívesen láncolom magam.
A további készülődéseket olyan izgatott csomóval tudom le a torkomban, hogy alig emlékszem arra, hajamat mikor fésültem meg, fogkefémmel mikor sikáltam ki számból a reggeli ízét, fogalmam sincs, ellenőriztem-e, hogy áll fekete pulóverem, és most mégis itt vagyok, apa Fordjában, a férfi pedig majdnem olyan idegesen szorongatja a kezem, mint amilyen én vagyok.
  - Minden rendben lesz, Maggie - bizonygatja, úgy érzem, inkább magának. - Bizonyára itt is nagyon kedvesek lesznek, mint az előző iskoládban.
Bólintok, és hirtelen a maradék erőmet is elnyeli az idegesség. Bután érzem magam, de szeretném, ha bejönne velem, és átsegítene az első percek zavarán. De nem jön. Nem jöhet.
  - Az első bunkónál fogom a telefont és felhívlak, miközben hozzávágok az illetőhőz egy füzetet! - ígérem bólogatva, mosolyt erőltetek ajkaimra, hogy apa is feloldódjon és úgy öleljen magához. Az elején borzalmasan hiányzott anya, de aztán rájöttem, hogy apa ölelésétől még a legcudarabb helyzet is csillapodni látszik.
Újabb idegeskedések sora következik, a pillanatok pedig csak folynak körülöttem, de már aligha tudom őket pontosan felidézni - kiszállok, bemegyek az épületbe, végigsétálok a tágas, kényelmes folyosón, észreveszem, hogy senki nem bámul úgy rám, mint egy klónozott majomra, és miután meglátogatom az irodát a könyveimért, megtalálom a termet is, ahol az új múltam kezdődni látszik. Az új múltam máris jó arcnak bizonyul - eddig senki nem gáncsolt ki, nem estem szerelembe az első szembejövő ellenkező neműbe, nem találkoztam az iskola szőke, agyonsminkelt szurkolócicáival és Dobby sem szaladt oda hozzám egy zoknival a kezében, hogy "Megszabadult!!!". Az új múltam eddig mindenekfelett átlagosnak bizonyul. De az embernek bizonyos eseménysor után szüksége van átlagosságra. “Anya „ így is fogalmazhatott volna a levelében: fontosabb vagy az átlagosságnál.
De az emberek - ahogy a legtöbb dolgot -, ennek is túl nagy feneket kerítenek. Légy egyedi, ne légy tömeg, felelj meg, lépj ki az átlagosból, maradj átlagos, és ezeknek a baromságoknak az eszeveszett túltolása, amivel én jellemezni tudom a mai társadalmat.
Én szeretek átlagos lenni - a szó átlagos értelmében. Szeretek újra iskolába járni, szeretek újra mozogni, szeretem a saját életemet élni. Egyszer mindenki rájön, hogy mi a legfontosabb - talán néha az, hogy egyedik legyünk, menők, hogy kitűnjünk. Aztán egy idő után felejteni akarunk, és ez csak úgy megy, ha elfelejtenek.
Aztán ha ez megvan, rajtunk áll, mit kezdünk vele.

( 120 megtekintés )

Szólj hozzá:

jo barát xd 2018. 04. 10. 15:06  
nagyon jo lett,igy tovabb

Juhászkutyi.
 
2018. 04. 09. 20:26  
Jeej, köszönöm!*-*

Elza01 2018. 04. 09. 18:52  
Hűűű *.* Rég olvastam olyan történetet, aminél már az első mondatba beleszerettem.

<3Detti<3
 
2018. 04. 09. 14:20  
Mikor megkérdezted, hogy melyik kép legyen, elfelejtetted említeni, hogy egy ilyen jól megírt, tetszetős történethez lesz.

Juhászkutyi.
 
2018. 04. 08. 21:04  
Ezt most folytatni fogom, k?
Köszönöm szépen!

Ashley1998
 
 
2018. 04. 08. 21:02  
Nos!
Most igyekszem kicsit összeszedettebb lenni, mint elsőre, szóval kezdjük az elejéről.c:
Az elején az anyuka üzenete volt az, ami engem úgy teljesen megfogott, elérte nálam rögtön, hogy átszellemüljek a történet hangulatára és az itt közölt érzésekre. Nagyon tetszett, amikor elmondta, hogy fontosabb neki a lánya még a létezésnél is, nekem ezek az érzések teljesen átjöttek, a megfelelő hatást keltetted azzal, hogy pont ezeket a dolgokat soroltad fel. Aztán az is ilyen volt, amikor egyik pillanatban még kitöltötte azt az űrt kilenc hónapig, amit nem tudott pótolni, végül pedig nagyon hamar örökre elvesztette. Szerintem érdemes volt ezzel az üzenettel kezdened a történetet, mert nekem személy szerint teljesen átjöttek ezek a mély érzelmek és a megfelelő hangulatba is kerültem ennek az olvasásához.:3
A történet folytatása sem okozott csalódást, Maggie karakterének a gondolatai feldobják az egészet, engem megfogott a lányka gondolkodásmódja.:3 Tetszik, hogy viszonylag pozitív, talpraesett, nagyon tetszik, hogy nem ragad le a problémáinál és végképp nem sajnáltatja magát. Az apukájával a rövid párbeszéd szerintem aranyos volt, jól bemutatta azt a viszonyt, ami köztük kialakult, annak ellenére is, hogy örökbefogadták Maggie-t. Amit írtál arról, hogy miért is jó átlagosnak lenni, ő miért szeret az lenni, ez a rövid kis gondolatmenet is éreztette azt a hangulatot, ami uralkodik a történeten és alapvetően a főszereplőn.
Mint már mondtam, szerintem ez az egyik legjobb eddigi irományod, szóval nagyon remélem, hogy hamar folytatod.:3

Fan_ni
 
2018. 04. 08. 21:02  
OK.
próbálom nem már azonnal megszeretni a történetet, mert úgy se folytatod, as always: -)))))))


amúgy elég jó lett.


 
  KutyaTanya  · Copyright © 2007-2018 · Minden jog fenntartva. · Használati feltételek & Jogi és adatvédelmi nyilatkozat