Újság >> „Az én kutyám“

(ellenőrizte: Ashley1998)

Sammy naplója
Megosztás: f

Sammy naplója

V I S S Z A E M L É K E Z É S,  P R O L Ó G U S
  Az életem egy kibélelt kis kennelben kezdődött, ahol először nem nagyon volt más, csak a mamám, és a négy testvérem. Születésemkor nem sok mindent tudtam csinálni, csukott szemmel és gyenge lábacskákkal ettem és aludtam. Emlékszem, mindig erősen füleltem a körülöttem lévő dolgokat, próbáltam minél több szót megjegyezni, de egyelőre nem nagyon fogott az agyam. Egy idő elteltével azonban egyre fejlettebbek voltunk a testvéreimmel. Hetekkel később már mindent láttam, még azt is, ami a kennelen kívül volt: a kertet. A gazda kékes színű házát, a tágas, ám elkerített területünket, illetve a tyúkólat, amire hál’ istennek még a jobbnál is jobb rálátásunk volt. A testvéreimmel naphosszat a tyúkól bejáratát lestük, és élesen ugattunk, mikor az egyik eltévedt jószág kikukucskált az aprócska ajtón. Még az is rémlik, hogy a születésünk után egy héttel még azt sem tudtam megmondani, hogy pontosan milyen színű vagyok, olyan homályosan láttam a világot. Most már nyilvánvalóan tisztában vagyok a ténnyel, miszerint a fehér, a kékes-szürke, és a sárgás-barna szín keveredik rajtam. A szemem világoskék, a fülem lekonyuló, az orrom foltos. Nos, ha nagyon erősen koncentrálok, akkor még azt is fel tudom idézni, hogy héthetes korunktól kezdve rendszeressé váltak nálunk az idegen emberek. Ilyenkor mama mindig nagyon szomorúnak tűnt, mi azonban nagyon élveztük a sok simogatást és kedves szavakat. A vendégek távozása után az idős gazdánk mindig fütyörészve ment vissza a házába, láthatóan boldog volt. Azóta már megértettem, hogy jó üzleteket kötött, eladott minket. Ez persze az élet körforgása, elválasztottak a testvéreimtől, és egy új, idegen helyre vittek, amit most az otthonomnak hívok, és nagyon szeretek itt lakni, bár néha még hiányzik a sok szeretet és gondoskodás, amit a mamánktól kaptunk. A finom kis pörkölt, amit a gazda hozott ki nekünk ebédre… Mind nagyon jó emlék, viszont most is nagyon jó életem van, azt kell, hogy mondjam.
  Egy amerikai kisvárosban lakom egy igazán tökkelütött emberrel, akit azért szeretek igazán, mert mindig olyan viccesen néz, amikor tanácstalan. Ez pedig előfordul egyszer-kétszer. Ennek ellenére lelki társak vagyunk, és csak néha mond bántó szavakat nekem, általában mikor ideges. Persze, ez mindenkivel megesik. Sétálni nem visz le olyan szívesen, de ezt könnyen megbocsátom neki, mert mikor rájön, hogy nem csak véletlenül ugatok már negyed órája az ajtóban állva pórázzal a számban, akkor elmosolyodik, és jó hosszú sétára indulunk. Mozgékony természetű vagyok, jobb szeretem a póráz nélküli sétát, de valahol megértem a gazdit is. Egyszer ugyanis történt, hogy megláttam egy vörös, kövér, nyomott pofájú kandúrt, és azonnal utána iramodtam. Ennek persze a gazda nem örült, és utána jól leszidott, de legalább macska farkán megritkítottam picit az égővörös szőrt. Arra gondoltam, naplóba kezdek, hogy a holnapi szülinapom meg legyen örökítve, és öreg veteránként is emlékezzek a második születésnapomra, ami előreláthatólag igen emlékezetes lesz. No, persze nem lesz semmiféle ünneplés, de ilyenkor a gazda venni szokott nekem egy csipogó gumicsirkét, ami az én játékidőmet tekintve igen rövid életű szokott lenni… A gazda egyébként nem mindig kifejezetten kedves, sőt, van, amikor egyenesen faragatlan velem szemben, ilyenkor persze nem minden alkalommal behúzom fülem-farkam, és engedelmesen hallgatom. Volt már rá példa, hogy én mérgesen ugattam, ő pedig kiabált, így szegény felső szomszédaink gyakran jöttek hozzánk panaszkodni, de hát nem tehetünk róla, minden egészséges kapcsolatban vannak viták, legalábbis magamnak mindig ezt mondom. Példának okáért ma is egy ilyesmi vitával kezdtük a napot, a gazda megint nem volt hajlandó elvinni sétálni, immár harmadik napja. A gazda olyan ideges volt egy állásinterjú miatt, amilyennek életem során még nem igazán láttam, pedig már viszonylag sok élethelyzetben megfigyelhettem. A kedve elromlott, amióta dobta az a Molly, akit ő annyira nagyon szerettet. Félek, egy év alatt több nő szakított vele, mint amennyi már az egészséges kategóriába tartozik. Bevallom, sokszor megfordult már a fejemben, hogy felírom nagy, élénkpiros betűkkel a gazda homlokára: „Nőügyekben pocsék vagyok, a szívem sebezhető, kérlek, légy kíméletes!” Ezzel persze nem az a legnagyobb gond, hogy nem tudok ilyen kis felületre írni (meg sehogyan sem), hanem hogy alapjáraton fel sem férne a gazda fejére, akárhogyan is próbálkoznék. Egyébként meg néha igazán elkelne neki egy ilyen felirat. Miután Molly elhagyta, a gazda egy hétig ki sem mozdult a lakásból, az egész ház terjengett az erjesztett gyümölcslé szagától. No meg persze a Whisky-étől. Amikor egyik este a gazda ölébe ugrottam egy tévézés alkalmával, az elnyűtt pólójára borítottam az erős aromától bűzlő italt. A gazda ezután is nagyon mérges volt rám, pedig én csak jót akartam neki. Azokban az időkben nagyon szívesen jártam volna befogott orral, de ebben egyedül az a baki, hogy még ha be is fogtam volna az ultraérzékeny nózimat, még úgy is kitűnően éreztem volna az alkoholszagot.
  Tehát, teljesen a jelenbe térve egy nappal a születésem évfordulója előtt elkezdtem írni a naplómat, ami remélhetőleg olyan sok izgalmat fog tartalmazni, mint amilyen életem első éve is volt.

/Nagyon köszönöm, ha elolvastad, várom a véleményed kommentben! :3/

( 72 megtekintés )

Szólj hozzá:

CampDirector 2018. 04. 13. 19:05  
Nekem a naplóval semmi problémám...
Viszont sok a helyesírási hiba ezeket nem sorolnám most fel! Nem értem ez miért prológus! Szerintem semmi köze egy prológushoz... Igen a sok enter és az alcímek is hiányoznak így kicsit fura a történet. Azért várom a történetet, de remélem a gazda története csak egy melléksztori lesz benne és nem erről fog szólni az egész, hanem a kutyáról!

Várom a folytatást! Ez még egyenlőre csak 3 pont, de gyakorolj és sikerülni fog!

Pirate Wolf 2018. 04. 09. 13:59  
Nekem nem probléma, csak nem reális. De nem baj az, tulajdonképpen nekem is van ilyen történetem ami naplós, Cicaneveldén.

Mayline 2018. 04. 08. 20:02  
Nos, igen, az enterek lemaradtak, illetve az „alcím”-et is nagyon kiemeltem.
Azonban nem nagyon tudom, hogy miért probléma az, hogy naplót ír. Jó, persze, kutya, de ha végignézed a Kutyatanya újságját, nagyon sok ilyen kutyusos naplós sztorit találsz. Az enyém csupán abban más, hogy én le is írtam, hogy megírja azt a naplót.
Köszönöm a tanácsot, a legközelebbi résznél már (remélem ><) látni fogod a változást.

Pirate Wolf 2018. 04. 08. 15:38  
*mind nagyon
*visz el

Pirate Wolf 2018. 04. 08. 15:37  
Nos, rápillantottam a szövegre, és szememet a felesleges nagybetű szúrta ki. Ha B betűvel írsz, nem szükséges nagybetűkkel is formáznod!
Hibák:

A finom kis pörkölt, amit a gazda hozott ki nekünk ebédre… Mind nagyon jó emlék, viszont most is nagyon jó életem van, azt kell, hogy mondjam. „ /A finom kis pörkölt, amit a gazda hozott ki nekünk ebédre… mindnagyon jó emlék, viszont most is nagyon jó életem van, azt kell, hogy mondjam.
Sétálni nem visz le olyan szívesen... „ /Sétálni nem viszel olyan szívesen.
jobb szeretem a póráz nélküli sétát... „ /jobban szeretem a póráz nélküli sétát
tekintve igen rövid életű szokott lenni… A gazda... „ /tekintve igen rövid életű szokott lenni… a gazda...
szerettet. „ /szeretett.
elkelne „ /elkéne

Nem reális túlságosan, hogy egy naplót ír a kutya, ezért lehet inkább a "Gyerekszáj" kategóriába sorolnám. Mikor kezdted, hogy naplót akar írni, nyomhattál volna egy entert. És ott úgy talán a történet közepén beszéltél róla, hogy naplót ír a kutya, én ezt egy idézőjelbe, illetve a történet végére helyeztem volna. Belekezdtél a napjába, na, ott is entert kellett volna nyomni. Mivel kiírtad, hogy prológus, visszaemlékezés, így ***ségnek tartottam, hogy belekezdtél valahol a közepe fele, kb. egy mondattal, hogy milyen volt a mai napja ( Példának okáért ma is egy ilyesmi vitával kezdtük a napot, a gazda megint nem volt hajlandó elvinni sétálni, immár harmadik napja.).
Egy jó tanács:
A gazda, illetve kutyának érzelmeit is írd le, mellesleg a tájról és élőlényekről hosszabb leírás is alakulhatna.


 
  KutyaTanya  · Copyright © 2007-2018 · Minden jog fenntartva. · Használati feltételek & Jogi és adatvédelmi nyilatkozat