Újság >> Történetek / Sorozatok

(ellenőrizte: <3Detti<3)

Biztonságban, Afrika, Szívében
Megosztás: f

Biztonságban, Afrika, Szívében

 Pár hónappal később.
Pontosan hat hónap telt el azóta, hogy Zétény elhozta magával a kislányt, Afrikába. A napokból lassan hetek, sőt hónapok lettek. Árpád segítségével megtanulta tisztelni a vadont és annak íratlan törvényeit. Míg ő napközben a dzsungelt járta, Noára egy fiatal helybéli lány vigyázott, akinek több testvére is volt, így nem okozott gondot neki, a gyermekről való gondoskodás. Lassan a helybéli törzs is befogadta maga közé a zárkózott jellemű férfit és mosolygós, aranyos kislányát. Még saját magának sem szívesen vallotta be, de félt. Félt, hogy Olívia vagy a rendőrség előbb - utóbb rátalálnak és elveszik tőle a gyermeket. Ezt pedig a legkevésbé sem szerette volna, hiszen már nemcsak a bosszú vezérelte, de időközben megszerette a kicsit. Noa varázslatos erővel hódította meg keménnyé vált szívét. Ez a félig árva csecsemő, akit megfosztott az édesanyjától döbbentette rá, hogy igenis van értelme élnie ezen a Földön s bármit megtett volna csak azért, hogy a lányt biztonságban tudhassa. Apjaként szerette és igyekezett mindent megadni a számára. Árpád azonban nem bízott meg fiában, mert sejtette, hogy valamit titkol előtte. Azt nem tudta megmondani, hogy mit, de érezte, hogy nagyon messze jár az igazság felé vezető úton. A mai napon azonban a nagypapa kivételt tett, hiszen Zétény helyett szokásos útjára ma Noa és dajkája kísérhette el. Nem érdekelte, hogy fia mit fog szólni döntéséhez, véleménye szerint egyetlen unokájának joga van ahhoz, hogy megtanulja kiskorától kezdve, hogy tisztelni és szeretni kell a természet háboríthatatlan szépségét. Ma csak egy késő délutáni sétát tervezett a zsiráfok élőhelyüknél. Bár a féléves gyermeket még nemigen fogja lekötni a látvány, de szeretett volna neki jó nagypapája lenni. Noa érkezésével minden megváltozott, de fia jelleme a mai napig kiismerhetetlen volt számára. Nem értette miért nem beszél a feleségéről, vagy a fájdalom még mindig túlságosan erősen él benne és ezért nem szól semmit eddigi életéről. Zuala a karjában vitte a gyermeket és lassan elértek céljukhoz. A fiatal lány így beszélt:
- Kicsi Noa, te kivételes tulajdonságokkal rendelkezel és egy nap mindenkinél jobban fogod szeretni az itteni életet - mondta.
- Reméljük igaza lesz - szólalt meg a nagypapa.
- Már most nagyon kíváncsi és érdeklődő jellem. A törzsem úgy véli minden állat a barátja szeretne majd lenni, az oroszlán és az orrszarvú kivételével - nevette el magát.
- Hát nem a fiamra hasonlít az már biztos - állapította meg.
- Professzor úr! Ne legyen vele ilyen kegyetlen. Gondoljon most ezekre a gyönyörű zsiráfokra, akik itt legelésznek előttünk. Kívülről nézze milyen egyformák, de ha közelebbről megnézi őket rájön, mennyire különbözőek is ők - magyarázta.
- Talán igaza lehet - mormolta.
- Az ember a szavanna egyik fenséges növényevő állatának tartja a zsiráfot. A népünk mégsem őt tartja az állatok királyának, hanem az oroszlánt - jegyezte meg.
- Ezt miért meséled el nekem? - kérdezte.
- Adjon egy esélyt Zétény úrnak és ismerjék meg végre egymást, hiszen nem élhetnek egy sebbel a szívükben egy életen át - tanácsolta, majd a kislánnyal együtt közelebb ment a zsiráfokhoz.
A kutató csak nézte, mintha ebben a percben tudatosult benne, milyen igazságtanul is viselkedett egyetlen fiával az elmúlt évek során.

( 49 megtekintés )

Szólj hozzá:

Még nincs hozzászólás ebben a topicban.


 
  KutyaTanya  · Copyright © 2007-2018 · Minden jog fenntartva. · Használati feltételek & Jogi és adatvédelmi nyilatkozat