Újság >> „Az én kutyám“

(ellenőrizte: Ashley1998)

Dingó, az én kiskutyám!
Megosztás: f

Dingó, az én kiskutyám!

Az egész 2011 karácsonyán kezdődött.

Volt egy kutyám, Barbi, aki beagle volt. 2011 karácsonyán hozott világra 12 kölyök beagle keveréket.
Elajándékoztunk 10 darab kis kutyakölyköt. A maradék két darab kiskutya a testvérem és az én kutyám volt. A tesóm kutyájának a neve, Füles volt. Az én kutyám, Dingó volt.

Az én kutyám egy szerencse kutya volt. Karácsonykor hullott a hó, és hideg volt. Barbi a saját kölykét, Dingót nem fogadta el, mert csupa víz volt. A testvérem hozott ki neki egy kis bögrében tejet. Az anya kutyának szüksége volt tejre, mert valljuk be 12 kölyköt  nem egy könnyű dolog szoptatni. Dingónak hoztuk a tejet, mert ő nem kapott anyatejet azért, mert nem fogadták be. Azt a tejet, amit eleve Dinginek hoztun ki, az anya kutya, Barbi itta meg. Ezért, Dingót bevittük és a meleg kanapé helyetesítette az anya meleg szőrét, és a finom tápláló anyatejet. A melegben Dingó sokáig volt bent, azért mert egy ideig nem szerette édesanyja ( tudjuk, hogy azért mert az ember szag átvette az uralmat a kutyán). Sokat játszottunk, nevettünk és szomorkodtunk együtt. Imádtam Dingót, ahogy ő is engem. Nagyobb korában kivettük, és az anyja meg a testvére mellé került az ólba. Mindig el volt engedve a két kölyök, mert nem szabadott láncon tartani még őket. Az udvaron volt két törölköző és mindig azt huzogálták jobbra-balra.
Eljöttt az a pillanat amitől mindig is féltünk, a halál. Dingó anyja Barbi szó szerint felakaztotta magát. A lánca túl rövid volt és ki akart ugrani. Reggel arra keltünk, hogy Barbi holtan lógott az ól ajtaján. Másnap Füles is bepróbálkozott a szökéssel. Ugyan olyan sorsa jutott, mint Barbi. A lánca túl rövid volt és....meghalt. Dingó okosabb volt. Az ő lánca, bár nem volt rövid, de túl fáradt volt ahhoz, hogy kiugorjon.

Másnap Dingó és én reggeltől estig csak játszottunk, elfelejtve, hogy Barbi és Füles felülről néz minket.

Pár unalmas hónap elteltével, Csak Dingó és apja Tappancs maradt az udvaron. Mind a ketten nagyobbak lettek, és egyre lustábbak. Láttam, hogy Dingó unatkozott és szomorú is volt. Nem akart sem enni, sem játszani. Eltelt 1-2 hét és még mindig semmi.

Ma már itt tartunk, hogy Dingó 3 éves és még néha mindig nem felejti el a múltban történteket.


Remél tetszett!

( 201 megtekintés )

Szólj hozzá:

Juhászkutyi.
 
2018. 03. 09. 19:53  
molly20, ne csak hangulatjelet, illetve egymás mellé továbbra is maximum négyet!

cegelil201 2018. 03. 07. 13:46  
Szerintem felesleges ismételnem az előttem írókat, csak gratulálni tudok, hogy van aki ennyire büszke arra, hogy a kutyáik meghaltak miattuk. Tényleg, ez egy remek teljesítmény!

Astrum 2018. 02. 10. 22:43  
Az anya kutyának szüksége volt tejre, mert valljuk be 12 kölyköt  nem egy könnyű dolog szoptatni. „ - Nem, az anyakutyának semmi szüksége nem volt tejre, mert a kutyák nagy része érzékeny a tejcukorra, ami meg azzal a fantasztikus jelenséggel jár együtt, hogy megy a hasuk. Ebből egyenesen következtethető, hogy ezzel nem hogy nem segítettél, még ártottál is neki. Szoptatós szukáknak való tápra lett volna szüksége.
Eljöttt az a pillanat amitől mindig is féltünk, a halál. Dingó anyja Barbi szó szerint felakaztotta magát. A lánca túl rövid volt és ki akart ugrani. Reggel arra keltünk, hogy Barbi holtan lógott az ól ajtaján. Másnap Füles is bepróbálkozott a szökéssel. Ugyan olyan sorsa jutott, mint Barbi. A lánca túl rövid volt és....meghalt. Dingó okosabb volt. Az ő lánca, bár nem volt rövid, de túl fáradt volt ahhoz, hogy kiugorjon. „ - Köpni nyelni nem tudok. Komolyan remélem, hogy az egész valami borzasztó sötét humor, vagy fikció akar lenni, és nem a valóság. A rövid láncon tartást a törvény bünteti egyébként, de hát ennyit arról is. Most nem részletezném, hogy az akasztás a lehető legborzasztóbb halálnem. Azt sem részletezem, hogy szerencsétlen állat a ti felelőtlenségetekből valószínűleg kínhalált halt, amikor szökni akart, hogy ne egy nyomorult ólban élje már az életét, miután felnevelt egy nem kis létszámú almot hozzáértő gazdák segítsége nélkül. Azt meg végképp fel nem fogom, hogy ha a kutyák be voltak zárva az ólba (ami sejtésem szerint kennel akarna lenni, vagy valami disznóól) minek kellett még megkötni is őket.
Nem. Ez az én lelkemnek már túl sok. Az irományod irodalmi értékéhez hozzá sem szólok.

Sky. 2018. 02. 09. 22:59  
Itsme már leírta a hibáidat, azokat már nem említem. Folyton felháborodsz a negatív kommentek láttán, nem veszed észre, hogy azok építő jellegű kritikák, nem rombolni akarják az írói pályán megalapozott sikered. Komolyan, szerinted miért van odaírva a cikk aljához, hogy “Szólj hozzá „ ? Nem csak a “jaj, de ügyes vagy „ hozzászólások léteznek. Olvass! Olvass akár itt, akár könyveket. Egy szónak vannak szinonímái, azokat is használd a cikkedben. Helyesírás, helyesírás, helyesírás és helyesírás! És ezeken ne sértődj meg, mert ha ezeket a tanácsokat megfogadod, akkor megszűnnek a kritikák. (:

Itsme 2018. 02. 09. 22:19  
Miért nem javítasz? Annyiszor elmondtunk mindent és remélem sejted, hogy semmi értelme a hibás cikkek gyártásához.
Számokat betűvel írd, vagy ennyire lusta vagy?
Mondat közben NE kezdj nagybetűvel semmit!
Vesszőhibák, de rengeteg... Hemzseg tőlük. Illetve elírások.
Halmozott pontokból ne többet és ne is kevesebbet, mint hármat tegyél!
Unalmas volt. Részletezhettél volna egy-egy jelenetet, vagy ilyesmi, mert a végén a türelmem is elfogyott az olvasástól.
Még mindig nem értem, mire jó a sorozatgyártás. Naponta adsz ki történeteket a kezeid alól, amikben SEMMIT nem javítasz. De abszolút oda sem figyelsz ránk. Realitás nem sok van bennük, úgy, ahogyan logika sem, hemzseg a hibáktól, amiket nem győzünk leírni és mindig túlreagálod a kritikákat. Ennek mi értelme(?), mond meg nekem!


 
  KutyaTanya  · Copyright © 2007-2018 · Minden jog fenntartva. · Használati feltételek & Jogi és adatvédelmi nyilatkozat