Újság >> „Az én kutyám“

(ellenőrizte: Ashley1998)

Rabban's diary
Megosztás: f

Rabban's diary

Megszülettem. Ez volt életem legelső gondolata. Kiérkeztem a hidegbe testvéreimmel, anyánk meleget hasából. Egyenlőre nem láttam semmit, csak a feketeséget, ami elég idegesítő volt. Nyüsszögve kapálóztam, mikor megéreztem a számban valami finom, meleg ízt. Nagyon ízletesnek tűnt, és végül lenyugodtam. Néha valami nedves dolog húzódott végig hátamon, amitől kirázott a hideg. Pár hónapig ez ment, mikor elértem a hat hónapos kort. Ilyenkor már kitisztult előttem a kép és már négy tappancsomon járkáltam. Nagyon jó érzés volt már nem anyám hasa mellett feküdni. Azóta már rájöttem, hogy egy "ház" nevezetű valamiben élünk. Van benne egy óriási nagy szoba, amiben puha ülőgarnitúra, asztal, fából készült szekrény. Ajtóméretű ablak is van, amin még ki is tudok menni. Az úgynevezett kanapé a kedvencem, ami az ülő mellett van. Előtte van a televízió, amiben színes képek vannak. És van a konyha, a kevencem. Ott mindig kapunk ételt, meg a fehér padlón csúszkálni is jó, na meg az ember lábai közt szlalomozni. És még van a fürdőszoba, amiről még csak hallottam. Néhány ajtó még csukva áll előttem, meg a gyerekszoba is, ami nagyon jól hangzik. Vannak "embereink", gazdáink is, akik rólunk gondoskodnak. Legfőképpen apám mellett vagyok, aki a férfival szokott lenni. Na, de most beszélek családomról is. Anyám Mallory, fajtatiszta husky, viszont velem ellentétben barna-fehér bundája van. Apám Shief, szintén fajtatiszta és kissé hasonlít rám. Én Rabban vagyok, kan és még kettő kan és kettő szuka testvérem van. Először is, Snow, a fehér husky, Sora, ő anyánkra hasonlítt. A legjobb testvér, Cloudy, ő fekete-fehér, és az utolsó Mikashobi, vagy Mikas, aki inkább mamira hasonlít.
Egy szép reggel, rögtön a konyhába futottam, közben lábaim néha megcsúztak. Amint átugrottam a küszöböt rögtön megálltam és onnantól márcsak csúsztam. Nagyon jó móka volt, viszont mikor megláttam a testvéreim, ahogy a gazda előtt állnak, felnézve rá és csóválva, durcásan odabaktattam hozzájuk és megböktem Cloudy-t, mire hanyat esett. Mosolyogva néztem, mikor valami megérintette a fejem. Ijedten hátraugrottam, viszont testvéreim kinevettek. Ilyenkor rájöttem, hogy ez a gazdi keze.
- Mivan? Azt hittem, hogy bántani akar! Ti nem ijedtetek meg volna mi? - montam morogva, majd visszaálltam és vártam a tálkámat. Lassan meg is érkezett, az ember pedig a sarokba tette. Boldogan enni kezdtem a tápot. Hirtelen léptek zaját hallottam meg, mire hátrakaptam fejem és megláttam apát, mögötte anyát. Vidáman odafutottam, majd kétlábra álltam és megnyaltam szüleim pofiját, mármint amennyire elértem.
- Jó reggelt, Rabban - mosolygott apa, közben én eléálltam és csóválva figyeltem.
- Szia apa! - csóváltam, majd a kan megnyalta buksim. Elkaptam a pillanatot és megtéptem apa fülét ő erre játékosan felém kapott. Mellső mancsaim a földre szorítottam és boldogan ugatva néztem a kant. Ő ugyanígy tett, majd anya vállával megbökte oldalát mire apa felé fordult és komolyan felállt.
- Jó reggelt, Rabban - mosolygott anya, mire megnyalogatott én pedig vidáman tűrtem.
- Most megyek, de később játszunk - mosolygott apa, majd anyával elsétáltak. Testvéreimnek is köszöntek, akik utánuk ugattak. Én farkamat csóválva, kihúzva magam mentem oda a tálkámhoz és enni kezdtem. Reggeli után kimentünk az udvarra. Persze, az első én voltam aki először belevetette magát a puha, zöld fűbe. Nagyon nagy kertünk volt, és két részre volt osztva. Az egyik a mi játszóterünk, ahol egy hinta és pár fa is volt. A másik... hát oda még sosem mentünk be, csak messziről láttuk. Sok fa, és föld, amibő zöld hajtások nőnek ki. Egyszer csak, Cloudy rámugrott és ezt kiáltozta: "Te vagy a fogó!". Erre leszállt rólam és elfutott én meg utána, de hirtelen a levegőben kötöttem ki, viszont valaki fogott. A nő volt az. Fura módon bevitt a házba és ott letett az ülőgarnitúrára, ami nagyon puha volt. Egy öregebb és egy fiattalabb férfi ült előttem és érdeklődve méregettek.

Remélem tetszett!:3 Kritikát szívesen fogadok!c:

( 207 megtekintés )

Szólj hozzá:

Astrum 2018. 01. 20. 20:42  
Ha egy kutyának hathónapos korában "tisztul ki a kép" (avagy nyílik ki a szeme) akkor ott komoly bajok vannak. Kéthetes korában ki kellett volna nyitnia. Hathónaposan ha egy kutyának két lábra kell állnia, hogy az elődjei pofáját meg tudja nyalni, akkor ott növekedési gondok vannak. De hát mit várunk egy féléves koráig csukott szemmel mászkált ebtől?
Az én kritikám egyelőre annyi, hogy ha valamiről írsz, akkor előtte alaposan nézz utána. Mondjuk a kutyák fejlődése nem egy olyan téma, ami több havi kutatómunkát igényel, szóval nem nehéz feladat.
Továbbá észrevettem, hogy örömmel törölteted a nem annyira sikeres irományaidat. Ez felesleges, mert azokkal együtt elvesznek a kritikák és a hasznos tanácsok is, amiket érdemes lenne megfogadnod. Mert ez nem sokkal különbözik ám a Dexter naplójától, attól, mert más a címe.


 
  KutyaTanya  · Copyright © 2007-2018 · Minden jog fenntartva. · Használati feltételek & Jogi és adatvédelmi nyilatkozat