Újság >> Történetek / Sorozatok

(ellenőrizte: Stormy)

Damned Sierra
Megosztás: f

Damned Sierra

Lassan fordultam meg, a kilincset még mindig szorongatva az egyik kezemmel. Nem tévedtem. A holló ott ült a vaskos kőkorláton és engem nézett. Egy pillanatra annyira megrettentem a váratlan helyzettől, hogy a fejem egyenlő lett egy hatalmas, üres lufival. Amikor aztán kissé összeszedtem magam, hessegető mozdulatot tettem szabad kezemmel. A madár dühösen rám kiáltott, kitárva a szárnyait. Mondanom sem kell, bátorságom azonnal elnyargalt tőlem és én élesen felsikoltottam. Úgy tűnt, ez egyenlő volt egy segítségkéréssel, hiszen hallottam, hogy valaki nagy léptekkel nyargal felém. Alig néhány másodperc elteltével megpillantottam a szemem sarkából Preston felejthetetlen képét.
- Mi bajod? - kérdezte értetlenül, engem nézve.
Hát nem látja? Komolyan ennyire vak? Remegő kézzel mutattam a korláton ülő madárra, mire a fiú is arra fordította a fejét.
- Nincs itt semmi. Mi bajod? - Preston hangja értetlen, kissé megvető volt, mely végleg egy üres, fekete lyukba taszított. Semmit sem értettem. A holló ott ül, engem néz, erre Preston közli velem, hogy nincs is semmiféle madár? Az ég szerelmére, mi a fene folyik itt?
- Ott, a korláton ül egy holló - kezdtem magyarázkodásba. - Követ, mióta csak  megérkeztünk.
- Én nem látok semmit - vonta meg a vállát a fiú, majd gyanakodva felvonta az egyik szemöldökét. - Csak nem ettél meg valami bogyót idefelé? Tudod, hogy van, amelyik mérgező, ugye?
- Semmit sem ettem - morogtam kissé bosszúsan, majd méregető pillantást vetettem a hollóra. Úgy tűnt, a madár nagyon is jól érzi magát a korláton, ugyanis meg sem rezzent.Engem bámult.
- Hali! - hallottam egy ismerős hangot, mely segített elterelni a gondolataimat a madárról. Prestonnal együtt a hang irányába fordultunk. Nem más közeledett, mint a skót piroska, természetesen nyomában ott járt a vámpír is, undorogva vicsorítva rám hegyes szemfogaival, melyek minden bizonnyal rengeteg pénzbe kerültek. Nem is értem, az anyja miért hagyja, hogy ilyen legyen.
- Sziasztok! - mosolygott Preston, ám nekem semmi kedves gesztust nem sikerült kicsikarnom magamból. Ahogyan kezdődött ismeretségünk a két lánnyal, nem is igazán akarok. Mogorva képpel, karba öltött kezekkel bámultam rájuk, mire a skót piroska nagy, rózsaszín buborékot fújt a rágójából. Ezután végigmért engem és Preston is.
- Az a helyzet, hogy minden szoba tele - kezdett magyarázkodásba, de hangszíne elárulta, hogy nem fog kedves kérlelésbe kezdeni. - Szóval arra gondoltam, hogy mi négyen elférnénk itt.
- Na és ha nemet mondok? - vontam fel a szemöldökeimet, hogy sikerüljön valami lenéző arcot vágnom. Persze ez nem igazán sikerült.
- Nem hallottad az aktakukacot? Négyen egy szobában! - morogta a skót piroska, majd határozott léptekkel odalépett mellém.
Néma, pusztán a tekintetünkkel vívott háborúba sajnos alul maradtam, a lábaim a beleegyezésem nélkül is elléptek az ajtó elől, így a skót piroska volt az, aki először átlépte azt a küszöböt, melyet nekem kellett volna. Felhúzott orral néztem végig, ahogyan ővámpírsága is beslattyog a barátnéja mellé, majd nagyot sóhajtva én is utánuk léptem. Hogy nem is létező örömöm még nagyobb legyen, kaptam egy búcsúkiáltást a hollótól, mielőtt elrepült volna.
- Nagyon gagyi - fintorgott a vámpír, mely miatt óhatatlanul is előtört rosszabbik énem.
- Neked nem kellett volna elpárologni odakint a napon? - kérdeztem barátságtalanul, majd az egyik behurcolt vaságyhoz léptem és ráhajítottam a bőröndöm. Kissé dohogva könyveltem el magamban, hogy nem úgy indulnak a dolgok, ahogyan akartam. Se kedves emberek, se boldog történészek, de még csak régi ruhákba sem bújt senki. Ehelyett kaptam egy lenéző skót piroskát, egy napfényt kedvelő vámpírt és egy hollót, akit egyedül én látok. Őszintén szólva fogalmam sincs, mit várjak a következő óráktól, napoktól vagy hetektől.
- Eszméletlen király ez a hely! - hallottam Preston hangját, mire megforgattam a szemem. Hát persze!

Várom a véleményeket!

( 9 megtekintés )

Szólj hozzá:

Még nincs hozzászólás ebben a topicban.


 
  KutyaTanya  · Copyright © 2007-2018 · Minden jog fenntartva. · Használati feltételek & Jogi és adatvédelmi nyilatkozat