Újság >> Történetek / Sorozatok

(ellenőrizte: torna)

Damned Sierra
Megosztás: f

Damned Sierra

- Gyerünk! - intett karjával a tanárnő, mire mindannyian elindultunk utána. A várhoz nem vezetett macskaköves út, csak egy széles, kitaposott ösvény, mely mellett félig kopasz fák álltak őrt. Madárcsicsergést egyáltalán nem hallottam, pedig megesküdtem volna, hogy egy ilyen elhagyatott hely vonzza az erdei állatokat. Persze állat az volt, csak nem éppen olyan, amilyenre én gondoltam. A megérkezésünkkor látott holló követett minket, durva hangján néha elkárogva magát. Úgy tűnt, ez egyedül az én csőrömet böki, annak ellenére, hogy nincs is olyanom.
Mindenki jól szórakozott, hol egymás nehézkes mozgásán, hol pedig az innen-onnan felhangzó megjegyzéseken, melyek leginkább az úttal voltak kapcsolatosak. Engem azonban kihagytak ezek a mókás megjegyzések és nem visszhangzott a fejemben más, mint a holló rémes hangja. Persze senkinek sem akartam ezt megemlíteni, hiszen azonnal betojinak neveznének és elküldenének egy melegebb éghajlatra. Arról nem is beszélve, hogy mit tennének az olyan lények velem, mint a skót piroska és a barátosnéja, vámpír. Bizonyára halálra rémítenének este.
A domb tetejére érve végre a puha pázsitra roskadhattunk és termetes bőröndjeinkre támaszkodva kiliheghettük magunkat. Néhányan azonnal azt fontolgatták, hogy mentőt hívnak, de elvetették az ötletet, mely szerint bizonyára a mentősök is hulla fáradtak lennének, mire felérnének ide.A kkor pedig már nekik is segíteni kellene.
- Eszméletlen csúcs ez a hely! - lelkendezett mellettem Preston, majd azonnal megörökítette a jócskán fölénk magasodó kastélyt, legalább tízszer, hogy majd kitudja választani a legjobb fotót.
- Szerintem is - mosolyogtam fáradtan, majd az egyik faágra telepedő hollóra szegeztem a tekintetem. A madár felém fordította hegyes csőrét és így is maradt, mintha engem bámulna átható tekintettel. Persze tudtam, hogy ez badarság, hiszen csak akkor látna tisztán, ha elfordítaná a fejét. Ennek ellenére tovább növekedett bennem a félelem, mely megpillantásakor kelt bennem. Elvégre ez az a madár, amelyiket összekötik a halállal, nem?Márpedig én nem akarok elpatkolni!
- Gyere már, Joy! - rángatta meg a kezem Preston.
Érintésére gyorsan felpattantam, majd a távolodó csoportra bámultam. Fogalmam sem volt, hogy’ nem vettem észre az elindulást. A velem együtt sietni kezdő fiú arcát elnézve pedig biztos voltam abban, hogy ő sem érti, miért nem ugrottam fel azonnal időben. Persze nem is értem, őt nem zavarja a folyton felettünk köröző holló?
Mint azt már megszoktam, a kastély fémrácsos kapujához érve Preston megjegyezte, mennyire „eszméletlen csúcs ez a hely”. Néhány apró kongatás után, melyet a tanárnő végzett a vaskos falra függesztett apró haranggal, a nagy fémrács csikorogva elkezdett felemelkedni. Fantasztikus volt, soha sem hittem volna, hogy élőben is láthatok majd ilyet. Ha értékelnem kellene a helyet, eddig tízből tíz pontot kapna. Jobban mondva inkább kilencet, hiszen örülnék, ha a holló eltűnne a látókörömből. Kezdi elrontani a kalandvágyó érzéseimet.
- Sziasztok! - köszöntött minket egy nő, amikor mindenki benyomult a virágokkal borított belső udvarra. Nagyon szép volt a hely, az ismeretlen nő viszont úgy tűnt, szándékosan akarja lerombolni egy szép korról szőtt elképzeléseimet, hiszen szűk kosztümöt viselt, a haját magas kontyba kötötte. Ennél hivatalosabb nem is lehetett volna! - Az első és legfontosabb, hogy elfoglaljátok a szobáitokat. Az ajtókra ki van írva, melyikbe mehettek be. Négyesével lesztek elszállásolva, úgyhogy legyetek szívesek találni magatok mellé hálótársakat. Miután berendezkedtetek, ugyan itt találkozunk és azonnal meg is ebédelünk. Mindenkinek világos volt, amit mondtam?
Sóhajtva, egy emberként motyogtunk valami „igen” félét, majd elsiettünk, hogy az első emeletre vezető nyilacskákat követve kiválasszuk a szobánkat. A kavarodásban elveszítettem magam mellől Pretont, de így legalább az első lehettem a 560-as számot viselő ajtó előtt. Boldogan csaptam a kilincsre, majd megdermedtem, amikor meghallottam magam mögül azt a károgó hangot, melytől korábban is kirázott a hideg.

Várom a véleményeket!

( 25 megtekintés )

Szólj hozzá:

Még nincs hozzászólás ebben a topicban.


 
  KutyaTanya  · Copyright © 2007-2018 · Minden jog fenntartva. · Használati feltételek & Jogi és adatvédelmi nyilatkozat