Újság >> Történetek / Sorozatok

(ellenőrizte: Ashley1998)

Can't sleep
Megosztás: f

Can't sleep

Rémálmok. Rémisztő, felkavaró, vérfagyasztóan élethű rémálmok.
Dipper körülnézett. Amolyan teraszfélén állt, minden szürke, fekete vagy fehér. A fák lombjai is színtelenül zizegtek, a nap mindössze egy vakító semmi az égen, amely szintén unalmas halvány árnyalat.
De ami most következi, minden lesz, csak unalmas nem.
– Mizu fenyőfa? – kérdezte vidáman egy fura hang. Az utolsó magánhangzó elnyújtva visszhangzott végig a kihalt tájon. Persze egyértelmű, ki volt. Hátranézett, nem látott senkit. Jellemző, ritkán mutatkozik.
– Mit akarsz? – kiáltotta a szürke semmibe.
– Szerinted? – villant fel előtte a nem szívesen látott háromszög alak. – Komolyan, azt hittem, ennél okosabb vagy.
– Miért csinálod ezt az egészet? – kérdezte, noha a választ már rég tudta.
– Sok út van az őrültség felé, kölyök, és ez számomra a legviccesebb – magyarázta a démon. – Előbb-utóbb úgyis alkut kötsz velem, bár jobb lenne, ha azelőtt tennéd, mielőtt becsuknak egy diliházba. Akkor nem sok hasznodat venném.
– Sosem leszek újra a bábod!
– Azért gondolj bele. Lassan a játszma végéhez érünk. Még akkor is irányíthatlak, ha nem adod el magad nekem, csak hát az kicsit fájni fog. Számít neked a családod élete? Akkor köss velem alkut.
– Nem! Nem csapsz be még egyszer. Találunk más megoldást.
– Elárulnád, hogyan? Engem nem lehet megállítani. Nem bízol bennük, senkiben, még önmagadban sem. A legmegbízhatóbb majd én leszek számodra. Azt fogod tenni, amit mondok, akaratod ellenére engedelmeskedsz majd nekem. Első dolgom lesz elkapni azt az édes kis Hullócsillagot, hidd el, nem leszek kíméletes.
Eltűnt, mint a kámfor. Nevetése fenyegetően harsogott hol közel, hol távolabb. Tisztán hallatszott benne az őrület.

...

„Benézhetnék hozzá” – gondolta. – „Hátha... hátha.”
– Szerinted bemenjek? – kérdezte meg barátnőjét.
– Próbáld meg – húzogatta pulcsija szélét idegesen amaz. – De akkor veled tartok.
Mindketten az ajtóhoz osontak. Bent sötét volt, ennek igen különös oka, hogy bármikor félrehúzták a függönyt, előbb-utóbb visszakerült a helyére. Bent halálos csend, meglehetősen aggasztó, mindössze halk, lassú lélegzést hallottak a sarokból, amelyet a szűk résen át nem láthattak.
– Hé Dip... – szólalt meg óvatosan Rory.
Választ nem kapott.
– Minden rendben?
Teljes némaság.
Kérdés nélkül berontott a fénytelen, dohos helyiségbe, közben majdnem megbotlott a földön heverő golfütőben. Egy fehér szempár kiviláglott a feketeségből, majd ahogy a pupillája kellőképpen kitágult a tájékozódáshoz, láthatta egész testét is, amint térdeit átölelve, a lehető legkisebbre összehúzódva kuporgott az ágy lábánál.
– Te jó Isten... – ütődött füléhez egy elborzadt suttogás maga mögül.
„Ő nem tudta. Nem tudta, és most így kell szembesülnie vele...” – gondolta a lány.
Félve kezét nyújtotta a fiúnak, aki azonnal megrezzent. Bill túl sokszor vágta át az illúzióival, hogy képes legyen bízni bárkiben is. Titokzatos suttogások, sötét, nyomasztó rémképek, s ami a legrosszabb, szerettei a véres jelenetek főszereplői. Valóság ez talán, vagy egy újabb élethű látomás a kínzására? Elfordította a fejét, nem akart szemkontaktust, közben pedig fogalma sem volt róla, hogy az érzés kölcsönös.
Aurora feladta. Feladta állandóan próbálkozni, mióta ez a... dolog elkezdődött. Önzés csapott fel benne. Elvégre jobb dolga is volt mindvégig. Amíg ezzel a szerencsétlennel törődött, elmehetett volna Dennis Worennel, a helyes kosaras sráccal, aki hetek óta udvarol neki. Ő már két napja hajtogatja, hagyja ott barátait, ne foglalkozzon olyasmivel, amit úgyse tud megoldani. A szánalom egy pillanatra nyomtalanul elpárolgott, csalódottan, szinte megsértve húzta vissza a kezét. Úgy érezte, nincs maradása itt, hisz nem becsülik meg a segítségét, ezért kifelé indult.
Mabel sírni kezdett. Sosem látta így bátyját. Remélte, hogy ez csak egy rossz álom, mindjárt felébred, s újra rózsaszín lesz a világ. Ezt az egészet idáig gondosan titokban tartották előtte, mivel Bill szívesen küldött volna egypár rémképet „Hullócsillagnak” is, ha az bármiről tudomást szerez. Szíven ütötte a felismerés, miszerint óhatatlanul is elkerülte a figyelmét valami fontos, hatalmas és szörnyűséges. Jó testvér akart lenni, megvédte volna öccsét, de késő már, annyi jutott neki, hogy ezt végignézze. Odaszaladt hozzá, tanácstalanul megállt előtte. Nézte a szemeket, amelyek legtöbbször biztatóan, lelkesen csillogtak, most viszont valami mérhetetlen áradt belőlük, egy meg nem nevezhető érzés. Elfordult, értetlenül, könyörgően nézett legjobb barátnőjére, aki ebben az időben támasza volt, de most elhagyja őket, kész, vége. Egyedül maradt problémájával, amely egy idegen személy számára csekélységnek tűnhet, ám neki olyan, mint a világvége.
Dipper csak bámult rájuk. Nem érzett bánatot, nem érzett keserűséget, haragot, kétségbeesést, sem idegességet. Semmit nem érzett már.
– Itt az idő! – biztatta egy hang. – Hullócsillag nem figyel, végre véget vetünk a játéknak. Rajta, élő bábom!
Maga sem tudta, miért, de erre a szóra lassan, csendesen a golfütő után nyúlt.

Hey emberek, megpróbálkoztam egy amolyan egyrészes cuccal. Tudom, elég sötétke lett, nem tehetek róla, csak úgy jött :/ Folytatás nem lesz, hacsak nem kéritek, mert akkor fontolóra veszem. Hát,
csőváz, vagy mi
8)

( 81 megtekintés )

Szólj hozzá:

K. Ruby 2018. 01. 07. 8:39  
Sky., köszikösziköszi Hááát, meglátjuk.
Köszönöm, Eidolon, nagy megtiszteltetés, hogy neked is tetszett *-*

Eidolon
 
2018. 01. 07. 6:52  
Jó kis történet, ügyesen megírtad. =)

Sky. 2018. 01. 06. 21:40  
Wooow! *-* Én örülnék, ha megjelenne a folytatás, de ha te egy novellára gondoltál, akkor engem ezzel is meggyőztél arról, hogy nagyon jó író vagy :3


 
  KutyaTanya  · Copyright © 2007-2018 · Minden jog fenntartva. · Használati feltételek & Jogi és adatvédelmi nyilatkozat