Újság >> Történetek / Sorozatok

(ellenőrizte: Ashley1998)

Fény a sötét ellen
Megosztás: f

Fény a sötét ellen

Pajzsot tartó karját a magasba emelte, majd előre lendítette és már hallotta is a fölötte elhúzó nyílvesszők zümmögő hangját.
Nikki kérés nélkül is ügyesen ugratta át a kidőlő ellenséget, majd jól fordult meg, hogy megvédje lovasát a felé dobott kötélcsapdától.
Nikolai magában szitkozódva nézett körbe, majd az alkarjára erősített tokból előcsúsztatta a tőrt és elvágta vele a lova szárnyára tekeredett hálót. Eközben kétszer kellett neki kivédenie a felé tartó nyílvesszőket.
Nikki dühösen perdült körbe, letarolva így kitárt szárnyaival a felé tartó ellenséget.
Lovasa eközben megpillantotta, hogy a gyalogság sincs már messze. Elszánt félmosolyt villantott, majd kardját használva felvette a harcot a törpékkel, akiknek különös szerencsével sikerült átjutniuk Nikki szárnyain.
- Figyelj! - kiáltotta el magát, amikor a vár súlyos kapuja lecsapódott és csontvázalakok rohantak eléjük. Ezután a várkapu döngve ismét becsapódott, elzárva a rohamozók útját.
A lovak többsége felágaskodott és felnyerített, amikor meglátta az új ellenséget, ám eszük ágában sem volt lovasaikat hátrahagyva elmenekülni. Gazdáikban a végtelenségig megbízva, szinte vakon rohantak a különösen veszélyes ellenség elé.
Nikolai dühösen nézte, ahogyan a draugrok bevetik trükkjeik széles tárházát. Voltak, amelyek kétszeresére növelték testméretüket, mások félelmetes farkasalakot öltve rontottak a lovakra. Néhány pegazus a lentről érkező támadásra nem számítva áldozatul esett. Sikoltás szerű nyerítéssel buktak fel, elveszítve így lovasukat, akikre az alakot váltókat követők csaptak le.
Nikolai idejét érezte, hogy bevessen néhány varázslatot, melyet a fától szerzett, amikor az makacsul ragaszkodott a karjához. Leugrott Nikki hátáról, majd pajzsát a földbe vágva magasba emelte a draugrokat a földel együtt, melyen álltak. Ezután készséggel bólintott a megérkező nyílvesszőknek vagy a sárkányoknak, melyek elkaptak egy-egy csontvázat. Ezután a föld visszakerült a helyére.
Frida futott, ahogyan csak lábai bírták. Tudta, hogy elszánt csapata követi, így az első kardsuhintást úgy élte meg, mintha gyereknap volna.
- Tovább! - kiáltott fel győztes vigyorral az arcán, amikor az első törpe után a másodikkal is végzett.
Miközben a törpéket szabdalva közeledett egyre közelebb és közelebb a draugrok által feltartóztatott lovasság felé, tekintete a várra siklott. Az egyik kiugró bástya mellett meg is pillantotta azt, akit keresett. Szeme résnyire szűkült, majd dühösen a földhöz vágta a pillanatokkal ezelőtt nyakánál megragadott törpét.
- Az enyém vagy - suttogta maga elé, le sem véve szemét a türelmesen várakozó óriásfarkasról.
Nikolai arcán jókedvű mosoly suhant át, amikor észrevette, hogy az álfok a kezdeti megszeppenés után végre összeszedték magukat és láthatatlanokká válva, újult erővel veszik fel a harcot az élőholtak és törpék alkotta sereggel. Ő maga is hősiesen csapkodott a kardjával, sok jó találatot szerezve, míg nem az egyik íjász, akire a varázsló a legkevésbé figyelt, találatot nem szerzett. Nikolai ereiben meghűlt a vér, amikor a nyílvessző a mellvértjébe csapódva letaszította Nikki hátáról, egy felé rohanó draugr elé.

Brage a nyelvét félig kinyújtva, egyik szemével hunyorítva végezte a nagy odafigyelést kívánó műveleteket. Rögtönzött műhelyében persze azonnal szolgákat alkalmazott, ám mivel az elkészítés menetét csak ő tudta, ráadásul a többit túl ügyetlennek tartotta, nem hagyta el a műhelyt. Fél füllel persze a csatára figyelt, az egyik őrszem pedig folyamatosan tájékoztatta a történtekről. Így szerzett tudomást a draugrok támadásáról is, mely különös nyugtalansággal töltötte el.
- Gyerünk, legyezgessétek a parazsat! - intette magához a kissé távolabb állókat, akik megbabonázva figyelték minden mozdulatát. Felszólítására is azonnal a szigorúan csak parázs állapotban tartott kicsiny fakupachoz rohantak, majd hevesen legyezgetni kezdték azt a pajzsaikkal.
Brage elégedetten bólintott, majd kurta lábain az íjászok parancsnokához rohant. A hátvéd szerepét betöltők éppen akkor lőttek ki egy újabb adag nyílvesszőt.
- Mi a helyzet? - kérdezte a törpe kissé türelmetlenül.
- Az ellenség túlerőben van - válaszolt Sondre, majd ellőtte a nyilat. - Na és te hogy’ állsz?
- Csupán percek kérdése.
Sondre bólintott, majd felhagyva korábbi célpontjával, egy rohamozó sárkányt leterítő lövészre nézve engedte el az ideget. A találat halálpontos volt, az ellenséges íjász átfordult a fal tetején és a mélybe zuhant. Ahogyan az a sárkány is, melyet halála előtt ő lőtt le. A lezuhanó hüllő az ellenség sok tagját temette maga elé, ám a fényért harcolók közül is sokakat elsodort.

Várom a véleményeket!

( 6 megtekintés )

Szólj hozzá:

Még nincs hozzászólás ebben a topicban.


 
  KutyaTanya  · Copyright © 2007-2017 · Minden jog fenntartva. · Használati feltételek & Jogi és adatvédelmi nyilatkozat